A számítógépek a karakterek tárolására különböző szabványokat alkalmaznak, azonban máig legelterjedtebb az 1987-ben publikált ún. ISO/IEC 8859-1, más néven Latin-1 szabvány, mely egy 191 latin betűs karakterből álló 8 bit hosszú kódkészlet. Hivatalosan ezt a karakterkódolási sémát használják Amerikában, Nyugat-Európában, Óceániában és Afrika nagy részén, de ez az alapja több más népszerű 8 bites karakterkészletnek és a Unicode első két karakterblokkjának is. Magyarországon is találkozunk vele a mai napig, hiszen a magyar ékezetes karaktereket nem tartalmazza, így pl. az {ő, ű, í} karakterek megjelenítése nem lehetséges ezeken a rendszereken, ennek következtében könnyen észrevehető, hogy Latin-1 szabványt alkalmazó géppel van dolgunk, hiszen ezen karakterek helyén vagy nem jelenik meg semmi, vagy helyettük hullámos, illetve kalapos betűket, {û ô} vagy {õ}, láthatunk. Anélkül, hogy a különböző írásrendszerek egységes kódolását és használatát leíró nemzetközi számítástechnikai iparági szabványokat és annak történetét ismertetném, szükséges megjegyezni, hogy a régi, legfeljebb csak néhány tucat előre rögzített betűt tartalmazó karakterkódolásokat a hardverfeltételek és az igények változásával fokozatosan felváltotta a Unicode, amely már nem szab korlátot a különböző jelek együttes használatának. A Unicode 15.0.0-s kiadása 149 186 karakter helyét és szerepét rögzíti, amellyel 161 különböző eredetű modern és történelmi ábécét, valamint számos szimbólumkészletet lefed (Unicode).