Kutatásunknak a szövegtani megfontolások gépi fordításbeli hasznosságát firtató kiinduló kérdésére a korpuszvizsgálatból és az általunk feltárt hibáknak a szakirodalomból ismert fordítási hibatipológiákkal való összevetéséből pozitív választ szűrhetünk le. Megállapítható, hogy a gépi fordítás minőségének további fejlesztéséhez a szöveg/diskurzus dimenziójában megragadható problémákra (is) keresendők a megoldások, ily módon a szövegtanoknak bizonyosan van mondanivalójuk a gépi fordítás kutatása/fejlesztése számára. Mindenekelőtt a lexikogrammatikai egyértelműsítéssel is szorosan összefüggő anaforafeloldás, a koreferencialáncok azonosításának kutatásában van szükség együttműködésükre, de a szövegtani megközelítés minden olyan területen aktuális támpontokkal és adatokkal tud szolgálni a gépi fordítás további fejlődéséhez, mely a szövegjelentést – és így végső soron a fordítások használhatóságát – a pragmatika síkján határozza meg. A vizsgált, egyébként (többé-kevésbé) használható gépi fordításban számos olyan hibát találtunk, amely nyilvánvaló befogadási nehézséget eredményez a célnyelvi szöveg olvasója számára, önmagában véve azonban nem lehet róla kimerítően számot adni csupán a lexikai ekvivalencia, a grammatikalitás és a mondatjelentés síkján. Emellett olyan – sokszor nüánsznyi – hibákra is fény derült, amelyek következtében a pragmatikai ekvivalencia sérült. Bár a gépi fordítás minőségében valóban felfedezhetők voltak nyelvpárok szerinti különbségek, a szövegtani természetű problémák ezektől függetlenül mindegyik vizsgált esetben megfigyelhetők voltak, és típusaik megoszlása tendenciaszerűnek látszott.