Fontos megjegyezni, hogy a jelen kutatás esetében a minta meglehetősen kicsi és túlságosan homogén volt, így az adatok alapján általánosítható következtetések ugyan nem vonhatók le, de összességében a kutatás alkalmas lehet módszertani megállapítások megfogalmazásra, valamint további kutatási irányok kijelölésére. Balogh és Lesznyák (2018) bölcsész- és jogászhallgatók fordítási teljesítményének összehasonlítására értékelési rendszert dolgozott ki, melynek segítségével a szerzők arra az eredményre jutottak, hogy jogi szakszöveg angolról magyarra történő fordításában a jogi végzettséggel rendelkező hallgatók szignifikánsan jobban teljesítettek a bölcsészeknél, mind a globális értékelés és az összes hibaszám, mind pedig az információközvetítés és a regiszter szempontjából. Egy másik tanulmányukban a szerzők megállapították, hogy a bölcsész végzettségű hallgatók esetében különösen szembetűnő volt, hogy a jogi szaknyelvspecifikus terminológia és regiszter használatában sok hibát követtek el (Lesznyák–Balogh 2019). A jelen kutatás keretében nem vizsgáltuk meg, hogy a terminológiai hibák milyen összefüggést mutatnak az összhibaszámmal és egyéb tényezőkkel, mindazonáltal egyetértünk az idézett szerzőkkel abban, hogy a jogi szakfordításban jártasságot szerezni mindössze egy félév alatt lehetetlen vállalkozás, és a nem jogász végzettségű fordítóknak további képzésre, mentorálásra volna szükségük. A jelen kutatásban részt vevő bölcsészhallgatók esetében a terminológiai pontatlanságok és következetlenségek hasonlóképpen rutintalanságból, valamint a jogi háttértudás hiányából adódhattak.