Évekkel ezelőtt élénk diskurzus folyt arról, hogy szükség van-e fordításelméletre (lásd Pusztai-Varga 2010), amit többen, főleg a gyakorló szakfordítók megkérdőjeleztek. E cikk szerzői már akkor harcosan támogatták a fordításelmélet létjogosultságát és gyakorlati hasznosságát, amely nézetüket a gépi fordítás utószerkesztésének oktatásával is alátámasztották. Az elméleti alapozáshoz kiválóan használható Heltai Pál Mi az, amit a gép nem tud fordítani című cikke (Heltai 2014). A szerző a felvetett kérdést a kommunikációs és szakfordítói kompetenciák felől közelíti meg, és összehasonlítja: mi az, amit a gép (nem) tud fordítani, és mi az, amit a humán szakfordító tud. Heltai alapvetően abból indul ki, hogy a fordítás is kommunikációs aktus, amelyben az emberi kommunikáció jellemzői és kompetenciái érvényesülnek. Ezt az összehasonlítást a későbbiekben Veresné Valentinyi (2022) a fordítás szakaszaiban (szövegértés, szövegprodukció) elemezte, rendszerbe foglalta. A gépi és a humán fordító kompetenciáinak összevetése kiválóan használható az utószerkesztésnél, hiszen rámutatunk arra, milyen kompetenciákkal nem rendelkezik a gép, tehát milyen kompetenciákra, hiányosságokra kell az utószerkesztésnél a fordítónak különösen figyelnie. Ez az elméleti bevezető arra is alkalmas, hogy a szakfordító-hallgatók elsajátítsák a fordításelméleti metanyelvet, így képesek lesznek fordítói választásukat megindokolni. Az 1. táblázat és a 2. táblázat erre az összehasonlításra hoz néhány példát. A fordítói kompetenciákat összevető teljes táblázatokat egy korábbi publikációnkban közöltük (Veresné Valentinyi 2022).