A gépi fordítás utószerkesztésénél megkülönböztetünk teljes (full) és részleges, csekély vagy minimális (light) utószerkesztést (lásd az 5. táblázatot és 6. táblázatot), amelyet a célnyelvi olvasó elvárásai alapján alkalmazunk (Varga 2011). Leegyszerűsítve, a kettő között az a különbség, hogy ha a szöveg fordítására csak információkinyeréshez van szüksége az olvasónak, akkor elég a részleges vagy minimális utószerkesztés, ha lektorált humán fordításnak megfelelő szintű szövegre van szükség, akkor teljes utószerkesztést végzünk. Először a teljes utószerkesztést vezetjük be, feltételezve, hogy ez könnyebb a hallgatók számára, mivel hagyományosan a lektorált humán fordítás az elvárás. Miután hallgatóink már megismerték a teljes utószerkesztés jellemzőit, a következő lépés a részleges és teljes utószerkesztés közötti különbségek megbeszélése, a hibatipológiák alapján (lásd 4. táblázat). A hibatipológiák alapján a részleges és a teljes utószerkesztéshez utószerkesztési szabályokat, ajánlásokat állítunk fel Varga (2011) ajánlására támaszkodva, amelyeket a 7. táblázat mutat be, de megbeszéljük a Translation Automation User Society (TAUS) ajánlásait is (8. táblázat), és kiemeljük a részleges és teljes utószerkesztés hasonlóságait és különbségeit. Megbeszéljük, hogy a részleges utószerkesztésnél csak a súlyos tartalmi hibákat és a súlyos, értelemzavaró terminológiai hibákat javítjuk, a többi hibát nem. Érdemes megjegyezni, hogy a TAUS előírja, hogy a helyesírási hibákat is javítsuk, illetve a sértő, illetlen vagy kulturálisan elfogadhatatlan tartalmat is át kell szerkeszteni. A teljes utószerkesztésnél minden fordítási hibát kijavítunk. A cikk terjedelmi korlátai miatt a 7. táblázatot és a 8. táblázatot részletesebben nem tárgyaljuk.