Ismert tapasztalat, hogy a nyilvános beszédben megjelenő néma és kitöltött szünetek (avagy hezitációk), továbbá a beszéd sebessége hatással vannak arra, hogy milyen benyomást tesz ránk az adott beszélő, az elhangzott beszéd (Michalsky–Niebuhr 2019). A laikus közvélekedés általában a rutinos, „tökéletes” beszélőre úgy gondol, mint akinek a beszédében nincsenek megakadásjelenségek, így nem akasztja meg a beszédét hezitáció vagy „hibák”, továbbá nem beszél „túl lassan” vagy „túl gyorsan”. (Az idézőjelek itt azt hivatottak jelezni, hogy a kérdéses fogalmak csak az – adott esetben szakmaiként keretezett, illetve annak látszatát keltő, mégis – laikus közvélekedésben értelmezhetők. Ezek tehát nem nyelvészeti fogalmak és nem is értelmezhetőek akként, hiszen a nyelvészet mint tudomány nem fogalmaz meg értékítéletet, ilyen értelemben nem beszél „hibákról”, és nem operál olyan szubjektív fogalmakkal sem, mint „gyors” vagy „lassú”, amely adott esetben beszélőnként vagy adatközlőnként mást és mást jelenthet.) Az említett jelenségekhez kapcsolódóan gyakran láthatunk internetes beszédfejlesztéssel foglalkozó oldalakon, fórumokon jótanácsokat. Olyan megfogalmazásokkal találkozhatunk angol és magyar nyelven egyaránt, melyek szerint az „»ő-zés« […] mesterkéltnek, erőltetetettnek tűnhet” (web1.), „[f]olyamatában rossz hallgatni” és „[f]elkészületlenséget tükröz” (web2). Ezzel összefüggésben több beszédtréner is azzal hirdeti a szolgáltatásait, hogy segít abban, hogy a hozzá fordulók teljesen megszabaduljanak a beszédükben megjelenő hezitációktól, vagy azokat néma szünetekre cserélhessék. A „zavarólag ható” kitöltött szüneteknek a néma szünetekkel való helyettesítését javasolja az angol nyelvű The Speaker’s Handbook (Előadók kézikönyve, Sprague et al. 2013: 341), illetve számos további, nemegyszer szakmaiként hirdetett vagy annak láttatott oldal, tréner, tanácsadó is (pl. web3., web4., web5.). A beszéd sebességét illetően ugyancsak sokféle vélekedés olvasható, amelyek azt sugallják, hogy a túl gyors beszéd a nyilvános beszéddel, megszólalással kapcsolatos szorongás tünete lehet, illetve ennek a benyomását kelti (web5., web6., web7.), miközben a lassabb beszéd megbízhatóságot sugároz (web5., web8.). A magyar nyelvű beszélők és hallgatók esetében azonban ezeknek a közkeletű, széles körben megjelenő vélekedéseknek nincs olyan kísérletes, tudományos és objektív módszerekkel alátámasztott háttere, amely alapján kijelenthető lenne, hogy az említett jellemzők – a néma, illetve a kitöltött szünetek, valamint a gyors beszéd – valóban rossz benyomást tennének a hallgatóságra. Azokban az idegen nyelvű megszólalásokat elemző kutatásokban pedig, amelyek ezeket a jelenségeket elemzik, sokszor éppen a laikus vélekedésekkel ellenkező eredményeket találják a kutatók (Corley–Hartsuiker 2003, Biadsy et al. 2008, Rosenberg–Hirschberg 2009).