Gyakori tapasztalat, hogy a Likert-skálás válaszadásban az egyes kitöltők eltérő stratégiákat alkalmazhatnak, így lehetséges, hogy egyesek inkább csak a skála középső értékeit használják, míg mások a szélső értékeket (is), vagy akár az is lehet, hogy bizonyos kitöltők döntően csak egyetlen értéket jelölnek, amelytől csak egyszer-egyszer (a számukra feltehetően kirívó esetekben) térnek el. Az ilyen és ehhez hasonló egyéni válaszadási jellegzetességek miatt a jelen vizsgálatban gyűjtött adatokat első lépésben a Lobanov-féle módszerrel (1971) beszélőnként normalizáltuk (Z-transzformáltuk) úgy, hogy az egyes értékekből kivontuk a kitöltő adataira számolt átlagot, és ezt elosztottuk az ugyanezen adatokra kapott szórással (vö. Lobanov 1971). Mivel a Z-transzformáció az értékeket az átlag köré centrálja, a Z-transzformált adatok esetében az előjel azt mutatja meg, ha az adott érték az egyes értékelők által adott átlagos értékelésnél alacsonyabb (negatív érték), magasabb (pozitív érték) vagy azzal egyező (0 körüli értékek). Ennélfogva az értékek előjeléből következtethetünk arra, ha egy minta nem feltűnő vagy – másként – semleges a kitöltő számára: ezek a felvételek a leggyakrabban használt értékelést kapták, tehát 0 körüli a Z-transzformáltjuk. Ehhez képest a pozitív és a negatív előjelű számadatok (az értékek abszolútértékének függvényében) arra utalnak, ha a kérdéses minta (kisebb vagy nagyobb mértékben) feltűnőbb, vagy – másként – kevésbé semleges, illetve arra is, hogyha az átlagosnál jobb vagy rosszabb ezeknek a megítélése.