A gépi fordítás minőségének elemzése jó ideje hot topic, s az is marad bizonyára még jó darabig akkor is, ha a széles körben elérhető rendszerek által produkált fordítások minősége mára közismerten ugrásszerű fejlődésen ment át. Eközben azért nem alaptalanul tartják magukat a gépi fordítással készült szövegek fogyatékosságairól szóló közhelyek sem. Ezeket a lexikoszemantikai ekvivalencia (egyre szórványosabb) defektusai mellett főleg a szövegösszefüggés, a szövegszerűség síkján értelmezhető problémák táplálják. Láthatók a fordítás minőségének nyelvpárok és fordítási irányok szerinti különbségei is, de talán az eltérő diskurzus-sajátosságokban gyökerező színvonalkülönbségek felszámolására irányuló felhasználói elvárások az erőteljesebbek. A traduktológus, az utószerkesztést végző fordító vagy a témát ismerő szakember persze jobbnak ítélheti meg a gépi fordítók teljesítményét, mint a laikus befogadó, holott ezek használatának tömeges volta az utóbbi szempontjának fokozottabb figyelembevételét kívánná meg (nem véletlenül irányul a kutatók figyelme immár a gépi fordítás etikai vonatkozásaira is, vö.: Moniz–Parra Escartín 2023), ami még erősebb érv a globális, pragmatikai fókuszú megközelítés mellett.