A T1 + T2 (+ ma) tónusszekvencia esetében a GAMM-modellek parametrikus eredményeit tekintve azt láthatjuk, hogy a kontrollcsoport ejtésében a kérdő mondattípushoz tartozó átlagértékek legalább 3 félhanggal magasabb f0-tartományban valósulnak meg a kijelentő mondattípushoz képest, továbbá hogy a kijelentések minimális és a kérdések maximális átlagértéke közötti különbség, tehát a megnyilatkozások átlagos f0-terjedelme, 8,5 félhangra becsülendő (1. táblázat, 3. ábra). Emellett mindkét mondattípus esetében az első és a második szótag között egy jelentős lelépés figyelhető meg, amely mintázatot a kérdő dallam harmadik szótagján egy fellépés kíséri. Ezzel szemben a haladó nyelvtanulók ejtésében a kérdő és kijelentő dallam közötti differencia egyik szótag esetében sem éri el az 1 félhangot. Azonban a szótagok átlagértékeinek relatív elhelyezkedésében felfedezhető a natív ejtésre jellemző mintázat, azaz a lelépés az elsőről a második szótagra, illetve az ezt követő magasabb f0-tartományba lépés a ma partikulán. Megemlítendő ugyanakkor, hogy a haladóknál – a natív ejtéssel ellentétben – a kijelentések második szótagja a kérdő megnyilatkozásokhoz képest magasabb átlagértékkel rendelkezik. A haladók produkciója a kérdésekben és kijelentésekben megjelenő átlagértékek minimum- és maximumértékének különbségében is eltér a kínai kontrollcsoport ejtésétől, hiszen a haladók ejtésében az f0-terjedelem mindössze csak 1,8 félhangra becsülendő (szemben a kontrollcsoportnál mért 8,5 félhanggal). A kezdő nyelvtanulók kérdő T1 + T2 (+ ma) tónusszekvenciája nem közelíti meg a natív ejtést, mert a V-szerű mintázat helyett a kérdő megnyilatkozások három szótagjában előrehaladva az átlagértékek fokozatos ereszkedését figyelhetjük meg. Továbbá a kezdők kijelentő megnyilatkozásában a kontrollcsoporttal ellentétes, emelkedő mintázat figyelhető meg az első és a második szótag között. A két mondattípus esetében mért minimum- és maximum-átlagérték közötti különbség a kezdők esetében mindössze 0,9 félhang, ami még a haladók ejtéséhez képest is kisebb f0-terjedelemnek számít. Összegezve: a csoportok között a kezdő nyelvtanuló csoport átlagértékei realizálódnak a legkisebb, míg a kínai kontrollcsoportéi a legnagyobb f0-különbséggel a megnyilatkozásokban megfigyelhető minimális és maximális f0-átlagok különbségének tekintetében. Elmondhatjuk továbbá, hogy mindkét nyelvtanuló csoport megnyilatkozásai a kínai kontrollcsoport kijelentő mondattípusának átlagait lefedő f0-tartományban jelennek meg, más szavakkal: a nyelvtanuló csoportok produkálta átlagos f0-terjedelem még a kínaiak kijelentéseinél tapasztalt f0-terjedelemnél is szűkebb tartományban valósul meg.