Ezeket a válaszokat vagy válaszrészleteket olvasva nyilvánvalónak tűnik, hogy a fordításelméleti előadások nem voltak haszontalanok a fordítóhallgatók számára. Legszívesebben mind a 120 választ közöltem volna, de terjedelmi korlátok miatt erre nem volt lehetőség. Ezért választottam ki hat témakört, és azok közé csoportosítottam a válaszokat, mindegyiket néhány példával illusztrálva. Sorra véve a témaköröket, az a próbálkozásom, hogy a képzés előtti kérdéseikre adott válaszok problémacentrikusságát mérjem fel, nem igazán sikerült, mert a kérdések általában az előadások anyagára épültek. A kérdésekben gyakran benne voltak az elhangzott előadások szakkifejezései, de ez így van jól, mert azt jelzi, hogy gyarapodott a leendő fordítók szakmai szókincse. A válaszokban pedig természetes, hogy az előadások anyaga köszönt vissza. Szándékosan nem kérdeztem rá arra, hogy mennyi segítséget kaptak az előadásoktól, és mennyire találták hasznosnak azokat. Ezt a válaszadók maguktól említették meg. Egyedül itt vontam le következtetést az említések számából: a távoktatásos hallgatóknál kétszer annyi volt a segít, segítség, hasznos lexémákra való utalás. Feltehetően a távoktatási képzés költségtérítéses jellege miatt nagyobbak voltak a hasznosíthatósággal kapcsolatos várakozások. Fontos visszajelzés volt a nyelvi példák jelentősége. Jó érzés volt olvasni, hogy többen az előadásokon hallottakat máris visszaforgatták a napi fordítói gyakorlatukba. Amit pedig a tudatosságról és a szemléletformálásról írtak, az teljes mértékben alátámasztotta a bevezetőben említett szakirodalom megállapításait arról, hogy a fordításelméleti előadások legfontosabb célja a szemléletformálás és a különböző fordítási lehetőségek közötti választás tudatosságának növelése.