Vizsgálatunkban 31 magyar anyanyelvű, elsőgyermekes anya beszédét használtuk fel A korai nyelvfejlődés neuro-kognitív előrejelzői című projekt (NKFI-115385) keretében készült dajkanyelvi adatbázisból. Az anyák toborzása a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Szülészet-nőgyógyászati Osztályán történt, majd a vizsgálathoz felhasznált kísérletet az akkori MTA Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének laborjában végezték el a baba hat hónapos korában. Az anyák életkora 22 és 42 év között mozgott (átlagosan: 30,0±5,7), valamennyien egygyermekesek voltak a felvétel időpontjában. Végzettségük tekintetében 15-en érettségivel, 13-an főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkeztek, hárman általános iskolát végeztek. A vizsgálatban részt vevők alacsony elemszáma és ehhez képest a szocioökonómiai státusz komplexitása miatt eltekintettünk az iskolázottság alaposabb vizsgálatától. Ugyanakkor oly módon is elvégeztük a statisztikai teszteket, hogy a legmagasabb iskolai végzettségnek az általános iskolát megadó beszélők nélkül is megvizsgáltuk az adatokat, és ugyanolyan eredményekre jutottunk, mint ami a következő fejezetben olvasható. Az anyák lakhelye Pest megye vagy Budapest, anyanyelvük a magyar volt, sem nyelvi, sem beszédzavarral nem voltak korábban diagnosztizálva. A laborban készített kísérletben egy 16 képet tartalmazó mesekönyv alapján kellett elmesélni egy történetet részben spontán szövegalkotással, részben a képekhez írt szöveg elmondásával (10 db). A történetet először a kísérletvezetőnek mondták el, majd saját hat hónapos gyereküknek is elmesélték. Így jött létre ugyanazon beszélőtől két külön regiszterben elhangzott történet, amelyek közül az egyik felnőttekhez szóló (AD) beszédet, a másik gyerekekhez szóló (ID) beszédet tartalmaz. A hangfelvételeket először az Alrite beszédfelismerő szoftver jegyezte le (Régens Zrt. 2020), majd kézzel javítottuk a CLAN szoftverben (MacWhinney 2000). Az alapegységnek az olyan megnyilatkozásokat (c-unit) tekintettük, amelyekben az alárendelő viszonyban lévő tagmondatok egybetartoznak, míg a mellérendelő tagmondatok külön egységet alkotnak (Loban 1976, a dajkanyelvben: Cebioğlu et al. 2022). 3690 ilyen megnyilatkozás jött létre. Az adatokat a továbbiakban egy Excel-táblázatban elemeztük manuálisan, és meghatároztuk megnyilatkozásokra lebontva a narratív struktúrát, az információs egységeket és a társalgási elemeket. A kvantitatív vizsgálat részletei a következő három fejezetben olvashatók.