Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A rendszerigazolás elmélete: miért támogatnak egy rendszert a vesztesei?

„A nagy jövedelmek szükségesek azért, hogy az emberek motiváltak legyenek dolgozni.” Lássuk be, ez az állítás nem túl kedvező azok számára, akik rossz gazdasági helyzetben vannak. Éppen ezért feltételezhetnénk, hogy ők a legelutasítóbbak egy ilyen nézettel szemben. Meglepő módon John Jost szociálpszichológus kutatásából az derült ki, hogy minél alacsonyabb valakinek a társadalmi státusza, annál inkább hajlamos egyetérteni a nagy jövedelmi különbségek szükségességét igazoló, fentiekhez hasonló állításokkal.1

A hagyományos meritokratikus nézetek szerint az egyén társadalmi pozícióját tehetsége és személyes erőfeszítései határozzák meg, nem pedig születési körülményei. Ezt azonban nem igazolják a társadalomtudományos kutatások.2 Születésünknél fogva más és más oktatási csatornákhoz van hozzáférésünk, szüleink iskolázottsága és anyagi helyzete nagyban behatárolja lehetőségeinket a társadalmi boldogulásra, és a sikert a szerencse jobban meghatározza, mint a tehetség.3 Magyarországon például azt, hogy bejutunk-e valamelyik egyetemre, leginkább a szüleink iskolai végzettsége határozza meg.4 Különösen ragadós a plafon és a padló is a társadalmainkban5.

A szociális hierarchia nyertesei nyilván azért tartják be a szabályokat, és hisznek a meritokráciában, mert a rendszer nekik kedvez. De miért tartják be az állam szabályait azok, akik generációs szegénységben és szűkösségben élnek? Itt vizsgálhatjuk a szabálykövetést annak kognitív pszichológiai oldaláról is, mint az igazságos világban való hit fenntartására irányuló törekvést.6 Eszerint a hátrányos helyzetű csoportok rendszerigazolással próbálják elkerülni a belső pszichológiai feszültséget, amely az igazságos világba vetett hit és saját elnyomott helyzetük valósága között keletkezik. A fenyegető tudattartamot (a világ igazságtalan) a politikai diskurzus által felkínált magyarázó nézetekkel (például: a nagy egyenlőtlenségek fontosak a meritokráciában) semlegesítik, így fenntartják a kognitív konzisztenciát. Ezzel a stratégiával végül értelmet adnak a társadalmi realitásnak.

Egy 25 év trendjét 23 nyugati országban vizsgáló összegző tanulmány arra jut, hogy miközben világszerte nőnek az egyenlőtlenségek, meglepő módon azokat egyre inkább legitimálja az a közhiedelem, miszerint a jövedelmi különbségek meritokratikus úton alakulnak ki.7 Nyugaton a polgárok kétharmada a sikert érdemek alapján járó dolognak tartja. Paradox módon minél egyenlőtlenebb egy társadalom, annál valószínűbb, hogy a polgárok a sikereket meritokratikusan magyarázzák, és annál kevésbé tartják fontosnak a nem meritokratikus tényezőket, mint például a családi vagyont és a kapcsolatokat.8 Mindez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy az emberek hiedelmeiket hozzá szerkesztik a valósághoz, hogy minél kevesebb kognitív disszonanciát éljenek át. Érdekes módon azonban Magyarországon és a posztkommunista országokban a társadalmi rendszert nem tartják különösen igazságosnak az alul lévők sem, aminek a régió sajátos történelme lehet az oka.9 A kelet-közép-európai nemzetek jellegzetességének tűnik, hogy a rendszer minden szereplője kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen vele.

1	Jost, J. T. – Pelham, B. W. – Sheldon, O. – Ni Sullivan, B. (2003): Social inequality and the reduction of ideological dissonance on behalf of the system: Evidence of enhanced system justification among the disadvantaged. European journal of social psychology. 33(1), 13–36.
2	Mijs, J. J. (2016): The unfulfillable promise of meritocracy: Three lessons and their implications for justice in education. Social Justice Research. 29, 14–34.
3	Frank, R. H. (2016): Success and luck: Good fortune and the myth of meritocracy. Princeton University Press.
4	Erát, D. – Huszár, Á. – Füzér, K. (2022): Társadalmi mobilitás és partnerszelekció. In: Kolosi, T. – Szelényi, I. – Tóth, I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport 2022. TÁRKI. Társadalomkutatási Intézet.
5	Éber, M. Á. (2020): A csepp: A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Napvilág Kiadó.
6	Jost, J. T. (2003): Önalávetés a társadalomban: a rendszerigazolás pszichológiája. Osiris. Budapest.
7	Mijs, J. J. (2021): The paradox of inequality: Income inequality and belief in meritocracy go hand in hand. Socio-Economic Review. 19(1), 7–35.
8	Mijs, J. J. (2021): The paradox of inequality: Income inequality and belief in meritocracy go hand in hand. Socio-Economic Review, 19(1), 7–35.
9	Hunyady, Gy. (2018): Rendszerigazolás és rendszerkritika. Magyar Pszichológiai Szemle. 73(2/7), 269–298.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero