Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A morál mint biológiailag meghatározott viselkedés: nem minden érték szavazás kérdése

Milyen az emberekre általában jellemző morál? Jonathan Baron úgy érvel, hogy a „józan ész” adta hétköznapi gondolkodás deontológiai, azaz kötelességalapú. Legtöbben hisszük, hogy céljaink elérése során be kell tartanunk bizonyos morális szabályokat: nem szabad hazudni, ígéreteket megszegni vagy indokolatlanul megkárosítani másokat.1 Egy ember megölése, még akkor is, ha szervei három másik ember életét mentik meg – bár haszonelvű (utilitarista) logikával alátámasztható –, a legtöbbek szemében helytelen cselekedet, mert mély gyökerű és magától értetődő erkölcsi törvényeket sért. Ugyanígy nem tartjuk elfogadhatónak egy terrorista kislányának a megkínzását sem, hogy megmentsük egy repülőgép közel száz utasának életét.2

Nem véletlen, hogy a haszonelvűség, ami csak a döntések következményével számol, sokkal inkább az emberre nem, de egy Homo oeconomicusra jellemző racionális számításokra épít. És talán az sem meglepő, hogy több kutatás szerint, akik a pszichopátia-skálán magas pontszámot érnek el, hajlamosabbak morális dilemmákra utilitarista választ adni.3 A pszichopaták egyébként azok, akiknek a szociométerük is ki van kapcsolva, így nem igazán éreznek szégyent vagy bűntudatot, ami sokszor szociálisan gátlástalanná teszi őket (mintha rajtuk mindig láthatatlanná tévő gyűrű lenne).4

A ventromediális prefrontális kéreg sérülése, amely az érzelmi feldolgozást közvetíti és segíti, amellett, hogy rontja a szociális döntéshozatalt, szintén utilitarista morális válaszokra hajlamosít.5 A kutatásokból úgy látszik, az ezen agyterületükön sérült személyek nem képesek jól feldolgozni a más emberek sérelméből származó morális következményeket. Ezért inkább hajlandók jóváhagyni olyan ártó cselekedeteket, amelyek végül maximalizálják az összhasznot (például troli elé lökni egy embert, hogy ezzel megmentsük öt munkás életét).6 A haszonelvűséghez szükséges hideg racionalitás mintha nem az agy tipikus működésére lenne jellemző.

Mégis honnan jönnek a jogi normarendszer hátterében is meghúzódó morális megérzéseink? Egyes kutatók szerint ezek nemcsak társadalmi konstrukciók, hanem evolúciós múltunkhoz kötődő, belénk programozott erkölcsi intuíciók. E szemlélet szerint ugyanúgy, ahogy alapvető nyelvi ösztönnel jövünk a világra,7 rendelkezünk egy alapvető morális ösztönnel is.8 Az evolúció során a gyakran felmerülő problémákra a túlélést segítő agyi programok alakultak ki, így logikusan a morális problémák feloldását segítő háttér is biológiailag meghatározott lehet. Ismétlődő szelekciós kihívásokra – mint például egy csoporton belüli osztozkodás vagy a potyautas magatartás büntetése – az élőlényekben morális viselkedéses hajlamok vannak jelen.9 Ez a háttérben meghúzódó közös morális ösztön természetesen nem mond ellent annak, hogy különböző kultúrákban és környezetben eltérő morális szabályrendszerek alakuljanak ki. Ahogy a nyelv hátterében meghúzódó, univerzális grammatikai érzékből sem következik,10 hogy minden emberi civilizáció pontosan ugyanazt a nyelvet beszélje.

Az együttműködés például sok élőlény túlélésének záloga, így a csoportos majmok hasonló szelekciós problémával néztek szembe, mint az emberek. Frans De Waal holland etológus szerint ezeknél az állatoknál is megfigyelhető egyfajta (proto)moralitás. Hogy ezt igazolja, barna kapucinus majmokat figyelt meg egyenlőtlen elosztási helyzetekben. Először két kapucinus majmot uborkaszeletekkel „fizetnek” ki egy egyszerű feladat elvégzéséért. Ebben az egyenlő munkáért egyenlő bér fázisban a majmok fennakadás nélkül, boldogan végzik el a feladatot, és eszik meg az adott jutalmat. Ha azonban a majmok azt érzékelték, hogy egy fajtársuk vonzóbb jutalmat, például egy finom szőlőszemet kapott ugyanazért az erőfeszítésért, dühöngtek, és megtagadták az uborkaszelet elfogadását. Sokszor agresszívak is lettek. A hatás felerősödött, ha a másik majom egyáltalán nem végzett feladatokat, és még úgy is kapott valamilyen jutalmat.11

1	Zamir, E. (2012): Loss aversion and the law. Vand. L. Rev. 65, 829., 876.
2	Zamir, E. (2012): Loss aversion and the law. Vand. L. Rev. 65, 829., 877.
3	Berg, J. M. – Lilienfeld, S. O. – Waldman, I. D. (2013): Bargaining with the devil: Using economic decision-making tasks to examine the heterogeneity of psychopathic traits. Journal of Research in Personality. 47(5), 472–482.; Koenigs, M. – Kruepke, M. – Zeier, J. – Newman, J. P. (2012): Utilitarian moral judgment in psychopathy. Social cognitive and affective neuroscience. 7(6), 708–714.; Marshall, J. – Watts, A. L. – Lilienfeld, S. O. (2018): Do psychopathic individuals possess a misaligned moral compass? A meta-analytic examination of psychopathy’s relations with moral judgment. Personality Disorders: Theory, Research, and Treatment. 9(1), 40.; Bartels, D. M. – Pizarro, D. A. (2011): The mismeasure of morals: Antisocial personality traits predict utilitarian responses to moral dilemmas. Cognition. 121(1), 154–161.
4	Holmqvist, R. (2008): Psychopathy and affect consciousness in young criminal offenders. Journal of Interpersonal violence. 23(2), 209–224.
5	Saver, J. L. – Damasio, A. R. (1991): Preserved access and processing of social knowledge in a patient with acquired sociopathy due to ventromedial frontal damage. Neuropsychologia. 29(12), 1241–1249.
6	Moretto, G. – Làdavas, E. – Mattioli, F. – Di Pellegrino, G. (2010): A psychophysiological investigation of moral judgment after ventromedial prefrontal damage. Journal of cognitive neuroscience. 22(8), 1888–1899.
7	Cook, V. – Newson, M. (2014): Chomsky's universal grammar. John Wiley & Sons.
8	Hauser, M. (2006): Moral minds: How nature designed our universal sense of right and wrong. Ecco/HarperCollins Publishers.
9	Bereczkei, T. (2009): Az erény természete. Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség. Typotex.
10	Chomsky, N. (1978): Topics in the theory of generative grammar (Vol. 56). Walter de Gruyter.
11	Brosnan, S. F. – De Waal, F. B. (2003): Monkeys reject unequal pay. Nature. 425(6955), 297–299.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero