Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Ösztönös együttműködés és a szabályozás ára

Mint a viselkedéses közgazdaságtanról szóló fejezetben már volt szó, a hagyományos közgazdaságtani emberkép elvárásaival ellentétben az emberek nem önző, hanem ösztönösen együttműködő módon viselkednek elosztási helyzetekben. De vajon hasonló eredményekre vezet, ha csimpánzokat és embergyerekeket tesztelnek egy módosított ultimátumjátékkal?1 A majmok és a kisgyerekek is két zseton közül választhattak, az egyik zseton mindkét játékosnak egyenlő jutalmat kínált, míg a másik zseton csak a választónak kedvezett. Meglepő módon mind a gyerekek, mind a majmok az egyenlő elosztást részesítették előnyben, és együttműködően viselkedtek.2 Ezek a kutatások arra utalnak, hogy az emberi igazságérzetnek hosszú evolúciós múltja van, és már kora gyermekkorban megjelenik. Amikor általános iskolás gyerekek azt a feladatot kapták egy másik kísérletben, hogy osszanak szét néhány színes radírt, megjutalmazandó a többi gyereket, azok még inkább kidobtak egy felesleges radírt a kukába, minthogy egyenlőtlen elosztási helyzetet hozzanak létre.3

Nemcsak majmok, de távolabbi emlős rokonaik is hajlanak rá, hogy betartasák az igazságosság hagyományos szabályait. Amikor fiatal patkányok játszanak, a fifty-fifty szabályt alkalmazzák egymás harapdálásában és megtámadásában. A patkányok egyszerűen abbahagyják a játékot azokkal a játszótársakkal, akik nem adnak nekik egyenlő esélyt a visszavágásra.4 Tehát a fair játék szabályai már a patkányoknál megjelenik. Egy másik kísérletben kinyitható csapdába helyeztek el egy elzárt patkányt, majd betettek egy másikat, aki ki tudta szabadítani, majd ki is szabadította foglyul ejtett társát.5 Ez már önmagában tisztességes magatartásnak mondható, de a patkánymorál ennél is kifinomultabb. Ezután egy olyan helyzettel szembesítették a patkányokat, amiben két elzárt ketrecet is kinyithatott az éppen szabadon lévő patkány. Egyben ugyanúgy egy elzárt, másik patkány volt, egyben pedig ízletes csokoládé. A szabad patkányok tipikusan kinyitották mindkét ketrecet, és megosztották az ételt ahelyett, hogy egyedül ették volna meg a finom csokoládét, míg másik társuk bezárva szenved. Bár a köznyelvben a „patkányság” a morális rossz szinonimája, valójában empatikus6 és meglepően együttműködő viselkedést mutató élőlényekről van szó.

A vámpírdenevéreknek sincs túl jó híre, pedig korrekt táplálékcsere-rendszert működtetnek, egyfajta szolidaritási „véralapot”. Egy sikeres vérszívás után, ha egyik társuk élelemre szorul, vért öklendeznek fel neki, hogy az ne maradjon éhen.7 A denevérek számontartják ezeket a szolidaritási gesztusokat, és később viszonozzák a szívességet azoknak, akiktől korábban segítséget kaptak (viszonosság normája). Galambok segítséget nyújtanak társaiknak akkor is, amikor nincs hasznuk belőle,8 és megfigyelték az egyenlőtlen helyezetekkel szembeni averziót háziasított kutyáknál is.9 Az emlősök nem vakon haszonmaximalizálók és önérdekkövetők, de nem is farkastörvények szerint élnek. Akkor miért gondolnánk ezt a jóval kifinomultabbnak tartott emberekről?

Mindez megmagyarázza, miért képesek az emberek a jog és az állam beavatkozása nélkül is ügyesen koordinálni és fair módon megoldani konfliktusokat egymás között, pusztán szociális normák segítségével.10 Annak ellenére, hogy például a kártérítési jog szisztematikusan alulkompenzálja a közönséges gondatlanság áldozatait, nem tűnik úgy, hogy a hanyag károkozás rutin lenne a legtöbb fejlett országban.11 Új-Zéland például 1974-ben eltörölte a személyi sérülésekért való hagyományos deliktuális kártérítési felelősséget, és egy állami kártérítési rendszerrel váltotta fel (no-fault rendszer). A kompenzáció átfogóan kiterjed minden baleset által okozott személyi sérülésre, legyen az közúti, munkahelyi vagy otthoni. Ezzel a balesetet okozó jogi költségei lenullázódtak, ami elvben a szankció elrettentő hatásának megszűnését eredményezi. Mégis, a személyi sérülésért való kártérítési felelősség megszűnése Új-Zélandon nem befolyásolta negatívan a vezetési szokásokat. Sőt, a statisztikák szerint a balesetek és a halálos áldozatok száma egyenesen csökkent.12

Amikor az együttműködő viselkedést szociális normák szabályozzák, a szabályozás még kontraproduktív is lehet. A napköziben a gyerekekre vigyázó tanárok addig nem tudnak hazamenni, amíg minden gyerekért el nem jöttek a szüleik. Amikor tehát a szülők késnek, az ott dolgozók életét igencsak megnehezítik, mert bent kell maradniuk munkaidő után is. Egy kutatás során ezért egy bölcsődében bírságot kezdtek kiszabni azokra a szülőkre, akik késtek.13 Egy jó Homo oeconomicust így kell motiválni. Ha megnöveljük ugyanis a késés költségeit, a magatartás gyakorisága csökkeni fog. A hivatalos szankció azonban ellenkező hatást ért el. Miután a bölcsődék elkezdtek bírságokat alkalmazni, a szülők egyre gyakrabban kezdtek késni. Miért történt mindez? Valójában a büntető szabályozás a szociális normák helyébe lépett, és egyfajta piaci logikát hozott be az emberi viszonyokba. A büntetés a szülők fejében a késés ára lett. Tehát többé nem kell foglalkozni a bennmaradó tanároknak okozott nehézségekkel, azt úgyis kifizetik büntetés formájában. Az empátia és az emberi együttműködés ösztönös szabályozói helyett a piaci logika valami rosszabbat hozott.

1	Proctor, D. – Williamson, R. A. – de Waal, F. B. – Brosnan, S. F. (2013): Chimpanzees play the ultimatum game. Proceedings of the National Academy of Sciences, 110(6), 2070–2075.
2	Proctor, D. – Williamson, R. A. – de Waal, F. B. – Brosnan, S. F. (2013): Chimpanzees play the ultimatum game. Proceedings of the National Academy of Sciences. 110(6), 2070–2075.
3	Shaw, A. – Olson, K. R. (2012): Children discard a resource to avoid inequity. Journal of Experimental Psychology: General. 141(2), 382.
4	Pellis, S. M. – Pellis, V. C. – Reinhart, C. J. (2010): The evolution of social play. Formative experiences: The interaction of caregiving, culture, and developmental psychobiology, 404–431.
5	Bartal, I. B. A. – Decety, J. – Mason, P. (2011): Empathy and pro-social behavior in rats. Science. 334(6061), 1427–1430.
6	Preston, S. D. – De Waal, F. B. (2002): Empathy: Its ultimate and proximate bases. Behavioral and brain sciences. 25(1), 1–20.
7	Wilkinson, G. S. (1984): Reciprocal food sharing in the vampire bat. Nature. 308(5955), 181–184.
8	Watanabe, S. – Ono, K. (1986): An experimental analysis of “empathic” response: Effects of pain reactions of pigeon upon other pigeon's operant behavior. Behavioural processes. 13(3), 269–277.
9	Range, F. – Horn, L. – Viranyi, Z. – Huber, L. (2009): The absence of reward induces inequity aversion in dogs. Proceedings of the National Academy of Sciences. 106(1), 340–345.
10	Ellickson, R. C. (1985): Of Coase and cattle: Dispute resolution among neighbors in Shasta County. Stan. L. Rev. 38, 623.
11	Stout, L. A. (2014): Law and prosocial behavior. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. 195–212.
12	Brown, C. (1985): Deterrence in tort and no-fault: the New Zealand experience. Calif. L. Rev. 73, 976.
13	Gneezy, U. – Rustichini, A. (2000): A fine is a price. The journal of legal studies. 29(1), 1–17.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero