Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Jog és evolúciósan örökölt viselkedéses tendenciák

Mindezen kutatások arra utalnak, hogy a moralitás biológiai jelenség, és bizonyos viselkedésmintázatok, például segítőkészség vagy az igazságtalan elosztások elleni felháborodás már az emberi nyelv kifejlődését is megelőzően velünk vannak.1 Már azelőtt kifinomult morális elmék voltunk, hogy beszélni tudtunk volna. Ha ez így van, feltételezhetjük, hogy a morálhoz sokszor idomuló jogot is meg fogják határozni morális tendenciáink.

Az evolúciós modell így azt is megmagyarázhatja, miért jelennek meg egyes, első ránézésre nem racionális viselkedések vagy bizonyos ismétlődő konfliktusok a társadalomban. Az evolúciós pszichológia például azt prognosztizálja: ahogyan az állatok is gyakran agresszívek új partnerük korábbi utódaival, így juttatva saját genetikai állományuknak több erőforrást, az emberben is megvan az az alapvető evolúciós stratégia, hogy ellenséges legyen a mostohagyerekeivel. Bár ezek messze nem perdöntők: egy 930, mostohaszülővel felnövő nőt vizsgáló felmérés azt mutatta ki, hogy minden hatodik alanyt molesztálták gyerekkorában, ez 17%, míg biológiai szülők esetén ugyanez az arány mindössze 2%.2 Ha van egy mostohaszülő a háznál, annak az esélye, hogy egy csecsemőt megölnek, a 100-szorosára növekszik.3 Ez persze csak egy feltételezett algoritmus, értelemszerűen nem azt jelenti, hogy minden mostohaszülő gyermekgyilkos indulatokkal ébredne reggelente. Az ember emellett nem egy zárt rendszer, amelyet teljesen meghatároz biológiai eredete.

És itt vissza is kanyarodhatunk a veszteségkerüléshez, amit a keretezésről szóló fejezetben tárgyaltunk: a fájdalom erősebb, mint az öröm, és ez belekódolódott a különböző élőlények, így az ember pszichológiai felépítésébe is. Ebből a biológiai tényből egy általános morális következtetés is levonható: a szenvedés csökkentésének előnyt kell élveznie a boldogság vagy jólét növelésével szemben, így a jognak is ezt a célt kell szolgálnia. Van egy elfogadható állapota az emberi létezésnek, amely alá nem szabad embereket taszítani, illetve segíteni kell azoknak, akik alá kerültek.4 Segíteni az embereket meghaladni ezt a szintet dicséretes, de más szintű morális kötelesség. Ez a törekvés tükröződik a minimálbér és egyéb minimum jóléti intézkedésekben.

A veszteségkerülés egyfajta jogi konzervativizmust is magával hoz.5 A jogi szabályok módosítása egyeseket kedvezőbb helyzetbe hoz, míg másoktól jogosultságokat vesz el. A veszteségkerülés elve alapján a jogi reformok aranyszabálya az kellene legyen, hogy a hasznok mindig haladják meg a veszteségeket. Ugyanakkor a veszteségkerülés akadályozhatja a szükséges reformokat és átszervezéseket is. Egy reform általában sok nyertest és kevés vesztest eredményez, de a vesztesek gyakran elszántabban küzdenek a változás ellen, mint a nyertesek a változásért.6

Ez a jogi konzervativizmus a jogalkalmazás szintjén végzett kutatásokból is kitűnik. A bíróságok vitás tulajdoni viszonyok esetén gyakran favorizálják azt a felet, aki birtokban van.7 Bár ez gazdasági értelemben nem racionális, a veszteségkerülés tekintetében könnyen magyarázható. Ugyanígy, egy bontópernél számításba vehető a tárgyak elosztása során, hogy ki minek van a birtokában, és az illetőnek jóval magasabb lesz az esélye az adott vagyontárgy megtartására (legfeljebb a megváltási árat kell megfizetnie). Ez a pszichológiai elv szolgálhat kiegészítő magyarázatául annak a tapasztalati ténynek is, hogy a bíróságok a szülői felügyeleti jog rendezése iránti perekben az esetek több mint 90%-ában annál a szülőnél helyezik el a gyermeket, akinél a perindításkor élt.8

1	Collier, J. – Stingl, M. (2013): Evolutionary moral realism. Biological Theory. 7, 218–226.
2	Russell, D. E. (1984): The prevalence and seriousness of incestuous abuse: Stepfathers vs. biological fathers. Child Abuse & Neglect. 8(1), 15–22.
3	Jones, O. D. (2000): Time-shifted rationality and the law of law's leverage: Behavioral economics meets behavioral biology. Nw. UL Rev. 95, 1141., 1195.
4	Griffin, J. (1979): Is unhappiness morally more important than happiness? The Philosophical Quarterly (1950-), 29(114), 47–55., 47.
5	Zamir, E. (2012): Loss aversion and the law. Vand. L. Rev. 65, 829., 890.
6	Fernandez, R. – Rodrik, D. (1991): Resistance to reform: Status quo bias in the presence of individual-specific uncertainty. The American economic review, 1146–1155.
7	Cohen, D. – Knetsch, J. L. (1992): Judicial choice and disparities between measures of economic values. Osgoode Hall LJ. 30, 737.
8	Grád, A. – Jánoskúti, G. – Kőrös, A. (2007): Tévhitek kontra valóság: mi az igazság a gyermekelhelyezések terén a statisztikai adatok fényében. Családi Jog. 5, 17–20.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero