Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Amikor az egyenlőség tévútra visz

A fejezetből kiderült, hogy az emberek ösztönösen az egyenlő elosztások pártján állnak. Ezt egy döntési ökölszabályként, egy heurisztikaként is értelmezhetjük, amelyet az emberek automatikusan alkalmaznak. Ez az ösztön hosszú távú érdekeink záloga, furcsa módon azonban vannak helyzetek, amikor az egyenlőség nem jó tanácsadó.

Kutatók például megnézték, hogy egy olyan ritka erőforrás elosztása esetén, mint a túléléshez szükséges szervek, hogyan viszonyulnak az emberek a különböző túlélési eséllyel rendelkező csoportokhoz.1 Mit történik, ha 100 máj jut 200 olyan gyermekre, akik transzplantáció nélkül nem élnék túl? A gyerekeket vércsoport alapján két csoportra oszthatjuk: az egyik csoportnál a műtét sikerességének esélye 80%, míg a másiknál 50%. Hogyan osztanánk el a szerveket a két csoport között? A kutatók ezt a kérdést más túlélési arányokkal is feltették, például 80/70, 40/10 vagy 40/25 esetén. Érdekes módon az emberek leggyakrabban az egyenlő elosztás stratégiáját választották. A többség igyekezett mindkét csoportnak adományozni, és csupán a válaszadók 22%-a döntött úgy, hogy az összes szervet a jobb túlélési eséllyel rendelkező csoportnak adja.2 Elsőre szívtelennek tűnik, de ha gyerekek életének a megmentése a célunk, akkor a jobb túlélési esélyekkel rendelkező csoportra kellene koncentrálni, hiszen ekkor sokkal több embert mentünk meg.

Az egészségügy prioritása az egészségben eltöltött életévek maximalizálása, a kormányzatoknak pedig logikusan a leghatékonyabb stratégiákat kellene ebben támogatniuk. Míg az egészségügyre fordítható társadalmi erőforrások korlátozottak, az emberi egészség fejlesztésének lehetőségei szinte korlátlanok, így e téren mindig kénytelenek leszünk bizonyos trade-offokot alkalmazni. Mégis, a leghatékonyabb stratégia nem biztos, hogy megfelel a közvélemény morális ítéletének, az emberek ugyanis a fair elosztást és az egyenlőséget még a hatékonyságnál is fontosabbnak tartják. Persze nem biztos, hogy a közvéleményre kell alapozni a transzplantációs politikáinkat, de ha túl sok ember személyes értékét sértik, az egyenlőségre érzéketlen politikák ellenállásba ütközhetnek, és alááshatják a jog legitimitását. A legitimitás csökkenése pedig, ahogy a bevezető fejezetben volt róla szó, csökkenti az önkétes jogkövetést, és növeli a jogalkalmazás költségeit.

Emellett van egy másik negatív mellékterméke is az egyenlőséghez való mély ragaszkodásunknak. Az egyenlőségbe vetett hitünk annyira erős, hogy ha képtelenek vagyunk egy egyenlőtlen helyzetet helyreállítani, elhitetjük magunkkal, hogy a nyertesek megérdemelték nyereményüket, a vesztesek pedig felelősek veszteségükért.3 Az áldozatok hibáztatása helyre tudja állítani az igazságos világba vetett hitünket, de súlyos árat fizetünk érte.

1	Ubel, P. A. – Loewenstein, G. (1996): Distributing scarce livers: the moral reasoning of the general public. Social science & medicine. 42(7), 1049–1055.
2	Ubel, P. A. – Loewenstein, G. (1996): Distributing scarce livers: the moral reasoning of the general public. Social science & medicine. 42(7), 1049–1055., 1051.
3	Lerner, M. J. – Simmons, C. H. (1966): Observer's reaction to the "innocent victim": Compassion or rejection? Journal of Personality and social Psychology. 4(2), 203.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero