Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A büntető agy és a bírói populizmus

Az evolúciós játékelmélet szerint a csoportos döntési helyzeteket fel lehet írni egy sajátos ismétlődő dilemmaként, amiben vannak versengő és együttműködő viselkedéses stratégiák. Ha elejtek egy vadat vadászat során, megoszthatom a társaimmal, vagy önző módon titokban is elfogyaszthatom. A szerencse azonban forgandó, és ha mindenki önző módon viselkedik, a csoport végül rosszabbul jár. Ezért az evolúció a csoportban élő állatokat, mint az embereket is, az együttműködésre szelektálta. Egy-egy embernek azonban továbbra is megéri a potyautas magatartás. Ezért bár a megosztás az alap, kicsit a csalás is a vérünkben van.

A közjavak játékáról már volt szó: az emberek befizethetnek pénzt a közösbe, amelyet megtöbbszörözve, egyenlő arányban kapnak vissza. Bár sokan hajlandók együttműködni annak ellenére is, hogy hozzájárulás nélkül is részesülnének a nyereségből, idővel megjelennek a potyautasok is. A kutatók ekkor lehetőséget adnak a résztvevőknek, hogy büntetést szabjanak ki egymásra egy tetszőlegesen meghatározott összeg (0–1000 Ft) erejéig. A büntetés kiszabása a büntető számára is költséggel jár, ami szimbolizálja, hogy minden szankció létrehozása erőforrásokat igényel (bosszú reakciókat válthat ki, energiát igényel, kapcsolatokat rombol).1

Érdekes módon, a résztvevők egy része akkor is hajlandó büntetés kiszabni a potyautasokra, amikor az neki veszteséggel jár. Emellett úgy tűnik, a játék során már egyetlen büntetés is elegendő lehet a közadakozás hanyatlásának megállításához. Sőt, már a büntetés lehetőségének bejelentése is növeli, az önző játékosok mennyivel járulnak hozzá a közjavakhoz a következő körben.2 A büntetés intézménye tehát javítja a közösség életét. De vajon miért hajlandóak egyesek saját költségükön is büntetni a normaszegést? Ez a közösség számára racionális cselekvés, de az egyén számára (ha egy Homo oeconomicusból indulunk ki) veszteség. Miért éppen én fizessem meg a csoportműködés költségeit!

Bereczkei Tamás magyar evolúciós pszichológus a kérdést az agykutatás segítségével válaszolja meg. Egy hasonló játékban a résztvevők egy árulás megtorlására kaptak lehetőséget. Amikor a büntetésről szóló döntés kialakulása és meghozatala során PET-vizsgálat alá vetik a játékost, az látszik, hogy a tényleges büntetés hatására az agy jutalmazó központja (dorzális striátum) erős aktivitást mutat. Minél erősebb aktiváció volt megfigyelhető a dorzális striátumban, az agy birtokosa annál nagyobb költséget volt hajlandó vállalni a büntetés érdekében. Az emberek számára tehát pszichológiailag kellemes, jutalmazó érzéseket hoz létre a normaszegőként érzékelt egyén büntetése.3 Úgy látszik a büntetés nemcsak az absztrakt társadalmi igazságosság érvényesítésének eszköze, hanem belső biológiai ösztön, ami az evolúció során alakult ki.

Ezek miatt Morris Hoffman bíró és jogtudós a büntető agyról szóló könyvében amellett érvel, hogy az igazságszolgáltatás nem csupán egy modern társadalmi intézmény, gyökerei mélyen az emberi evolúcióban rejlenek. Az emberi együttműködésnek három védvonala van. Az első saját lelkiismeretünk, azok az érzelmi mechanizmusok, amik miatt a legtöbb ember betartja a szabályokat. A második a harag érzése és a megtorló viselkedés, amit a kihágás sértettje maga alkalmaz. Az utolsó pedig a harmadik személyű, külső büntetés, amit a közösség alkalmaz – ilyen például az igazságszolgáltatás.4

Mivel mindannyiunk koponyájában büntető agy lakozik, az igazságszolgáltatásnak azzal is szembe kell néznie, hogy a közösség ösztönös lelki igénye a vétkesek megbüntetése. Egy bíró így beszorulhat a jog eljárási keretekhez szabott igazságossági logikája és a tömegek érzelmi elvárásai (bűnhődjön!) közé. Amikor például felmerül egy gyermek bántalmazása, azok az érvek, hogy az elítéléshez nincs elég terhelő bizonyíték, eljárásjogi hibát vétettek, vagy elévült a bűncselekmény, nem értelmezhetőek az átlagember számára.

Ez pedig elvezet a bírói populizmus jelenségéhez: úgy látszik a bírák nagy nyilvánosságot kapott ügyekben igyekeznek megfelelni a közfelháborodásnak.5 A közvélemény nyomást helyez a bíróságokra, akik a médián keresztül folyamatosan látják a többség érzelmi reakcióit és végül úgy alakítják a jogértelmezést, hogy annak megfelelő ítélet szülessen. Fontos, hogy egy bíró ne szakadjon el a társadalom értékítéletétől, ugyanakkor jogilag nem elfogadható, ha döntéseit a közvélemény aktuális tetszési indexére alapozza.6 Ez a fajta bírói populizmus meglátszik az indoklásokban is, a nagy ügyekben sokszor a közigényekhez igazodó, a jogtól eltérő retorika jelenik meg, amik arról szólnak, az elkövető rossz ember.

1	Bereczkei, T. (2009): Az erény természete. Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség. Typotex, Budapest.
2	Bereczkei, T. (2008): Az erény természete. Evolúciós stratégiák a proszociális viselkedés hátterében: Grastyán-emlékelőadás. Magyar Pszichológiai Szemle. 63(4), 613–631.
3	De Quervain, D. J. F. – Fischbacher, U. – Treyer, V. – Schellhammer, M. – Schnyder, U. – Buck, A. – Fehr, E. (2004): The neural basis of altruistic punishment. Science. 305(5688), 1254–1258.
4	Hoffman, M. B. (2014): The punisher's brain: The evolution of judge and jury. Cambridge University Press.
5	Bencze, M. (2018): Bírói konformizmus – ítélkezési populizmus az autoriter politikai rendszerek szolgálatában?
6	Bencze, M. (2018): Bírói konformizmus –ítélkezési populizmus az autoriter politikai rendszerek szolgálatában?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero