Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Szociális dominancia és az elnyomási hiedelmek

Egy sokkal kritikusabb magyarázata a jogkövetésnek a pszichológia és a társadalomelmélet között a szociális dominancia elmélete.1 E szerint az emberek alkotta társadalmi rendszerek automatikusan tartós, csoportalapú társas hierarchiák kialakulása felé haladnak. A társas attitűdöket a szociális dominancia orientációja határozza meg, ami annál magasabb, minél kivételezettebb csoport tagja az egyén (fehér, férfi, jómódú, keresztény stb.). Minél erősebb a társadalmi dominancia orientációja valakinél, annál inkább a hierarchia fenntartására és a szabályok követésére fog törekedni.

A hierarchián belül felülkerekedő csoportok legitimációs mítoszokat, azaz olyan értékeket, ideológiákat hoznak létre, amelyek erkölcsi és intellektuális alapon alátámasztják az elnyomást. Lehet ez mondjuk a protestáns munkaerkölcs és az egyéni felelősség hangsúlyozása, amelynek értelmében mindenki maga tehet saját gazdagságáról vagy szegénységéről. A vesztesek és a győztesek megérdemlik helyüket a társadalomban, hiszen az személyes erőfeszítéseik vagy lustaságuk eredménye. A szabad akarat mítosza pedig elősegíti a társadalom „deviáns” elemeinek felelősségre vonását. Minél erősebb ugyanis a szabad akaratba vetett hit egy társadalomban, annál készségesebbek vagyunk a normaszegést megbüntetni.2 Az elmélet szerint a társadalmi rendet fenntartó jogot – így az igazságszolgáltatást is – átszövi a diszkrimináció. A társadalom itt szükségképpen elnyomó, aminek csökkentéséhez a hierarchia gyengítésére van szükség, így például a különböző intézményi diszkriminációk visszaszorítására. Mindez egy sokkal borúlátóbb leírása a jognak és a jogkövetésnek.

A társadalom e hierarchiába szerveződését azonban sokan valamilyen evolúciós szükségszerűségként magyarázzák. Minél szervezettebb volt egy embercsoport, annál jobbak voltak a védekezési és támadási képességei, így a hierarchizáltabb közösség előnyt szerezhetett a többi csoporttal szemben.3 Ezt színesíti egy sor modern archeológiai kutatás, amelyek szerint még a földművelés elterjedése után sem a mai típusú hierarchiák jellemezték az emberi közösségeket. David Graeber antropológus és David Wengrow régész számtalan ősi és modern közösséget mutat be, amelyek szezonális politikai rendszereket alkalmaztak (ide-oda váltogatva a tekintélyelvű és a közösségi szemléletet), vagy olyan városi kultúrákat alakítottak ki, amelyekből hiányzott a bürokrácia.4 Számos fejlett indián kultúra egalitárius módon működött, ahol a tagok széles körű autonómiával bírtak. Rögtön felmerül tehát a kritika, hogy talán az evolúciós elméletek is olyan, a domináns csoportok helyzetét megszilárdító mítoszok, amelyek naturalizálni akarják az egyébként kulturálisan kialakult hierarchiákat.5

Míg a csimpánzoknál egy brutálisabb dominanciarendszer figyelhető meg, ahol az alfa gyakran egy agresszív, bullyszerű viselkedést tanúsít, addig a vadászó-gyűjtögető emberi közösségek is meglepően egalitárius módon éltek. Egyes elméletek szerint ennek az oka az eszközhasználat és a nyelv elterjedése, amely alapvetően megváltoztatta a társas játékszabályokat: egy dárda segítségével ugyanis bárki leszúrhatta a legerősebb egyedet is, ha az túlságosan elnyomóvá vált. Antropológusok például beszámoltak arról, hogy a busmanok közösen, egy emberként végeztek azzal, aki túlzottan agresszíven viselkedett a közösségben. Ha az ősközösségek valóban így jártak el, akkor több tízezer év alatt lényegében domesztikáltuk saját fajunkat. Ahogyan a kutyatenyésztés során egyes jellegek erősíthetők, úgy az ember is szelektálhatta önmagát a békésebb, közösségibb élet felé.6

Nicholas Christakis szociológus egy köztes álláspont mellett érvel. Szerinte az emberekben egyaránt jelen vannak hierarchikus és egalitárius törekvések, ugyanakkor a totális formáját egyiknek sem viseljük jól.7 Az emberi faj természetében van egy enyhe hierarchikusság kódolva, mert a státuszkülönbségek segítenek megelőzni az agressziót, de alapvetően inkább egyenlőségpártiak vagyunk, mivel a túlzott hierarchia eltorzítja az erőforrások elosztását. Arra, hogy az emberi viselkedés biológiai alapjainak kutatása milyen jogi következményekkel bírhat, a morális ösztönről szóló részben bővebben is kitérek.

1	Sidanius, J. – Devereux, E. – Pratto, F. (1992): A comparison of symbolic racism theory and social dominance theory as explanations for racial policy attitudes. The Journal of Social Psychology. 132(3), 377–395.
2	Shariff, A. F. – Greene, J. D. – Karremans, J. C. – Luguri, J. B. – Clark, C. J. – Schooler, J. W. … – Vohs, K. D. (2014): Free will and punishment: A mechanistic view of human nature reduces retribution. Psychological science. 25(8), 1563–1570.
3	Sidanius, J. – Pratto, F. (2001): Social dominance: An intergroup theory of social hierarchy and oppression. Cambridge University Press.
4	Graeber, D. – Wengrow, D. (2021): The dawn of everything: A new history of humanity. Penguin UK.
5	Liesen, L. T. (2007): Women, behavior, and evolution: Understanding the debate between feminist evolutionists and evolutionary psychologists. Politics and the Life Sciences. 26(1), 51–70.
6	Wrangham, R. W. (2019). Hypotheses for the evolution of reduced reactive aggression in the context of human self-domestication. Frontiers in psychology, 10, 1914.
7	Christakis, N. A. (2019): Blueprint: The evolutionary origins of a good society. Hachette UK.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero