Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Legalitással szabályozott moralitás: az erkölcs követi a jogot, vagy a jog az erkölcsöt?

1954-ben a szegregáció eltörlése a viselkedéstudományi eredmények ellenére is heves tiltakozásokat váltott ki. A kisebbségi emancipáció így az akkori fehér ellenzéknek is nagy lendületet adott, és sok helyen a törvényes szegregáció híveinek radikalizálódása lett az eredménye.1 Egyhangúsága ellenére a Brown-ítélet egy megosztott jogászi elit döntése volt egy megosztott társadalmi közegben.2 Sokan azok közül, akik mérsékelt álláspontot fogadtak el, vagy a szegregáció ellen voltak, maguk is azzal érveltek, hogy bár az irány megfelelő, jelenleg még nem áll készen a társadalom az iskolák integrációjára. Először felvilágosítással és egyéb eszközökkel az emberi attitűdöket kell megváltoztatni, utána lehet bevezetni az új szabályokat. Tehát az attitűd változásának meg kell előznie a viselkedés változását. Másképpen megfogalmazva, a moralitást nem tudja szabályozni a legalitás, a jog nem tud hatni az erkölcsre, csak fordítva. Roscoe Pound jogszociológiai szemléletével leírva, a jogi szabályozás nem képes hatékonyan megváltoztatni attitűdöket és hiedelmeket, a jogi normáknak ezért inkább illeszkednie kell a már meglévő társadalmi keretbe és kulturális elvekbe.3

Elliot Aronson amerikai szociálpszichológus azonban szembeszáll ezzel a nézettel. Szerinte ugyanis nem az attitűd változtat a viselkedésen (pl. a felvilágosítás), hanem a viselkedés az attitűdön.4 Szerinte az egyenlő pozíciójú érintkezés hatására, legyen az közvetlen vagy közvetett, létrejön egy kognitívdisszonancia-helyzet, tehát egy pszichológiai feszültségállapot, aminek a csökkentésére fog törekedni az egyén. Amennyiben az embernek nem áll rendelkezésére külső igazolás, viselkedését kénytelen lesz attitűdváltoztatással igazolni. Aronson példája nagyon leegyszerűsítve a következő. Adott egy rasszista ember, aki mélyen megveti az afroamerikaikat. Meggyőződése, hogy buták, lusták, és agresszívak a nőkkel szemben. Lánya épp iskolába jár, amikor megszűnik a szegregáció Amerikában. Telnek-múlnak a hónapok, de a lányát még mindig nem érte semmilyen atrocitás, sőt, egy-két afroamerikai hallgatóval jó viszonyba is kerül.

Ekkor két tudáselem ütközik: az afroamerikaikra vonatkozó negatív elvárás és a valóság, ami ezt nem igazolja. A kettő ütközése pszichés feszültségállapotot hoz létre, aminek az egyik lehetséges kimenetele, hogy meg kell változtatnom az attitűdöm az afroamerikaikkal kapcsolatban. Aronson, de a viselkedésalapú közgazdászok nagy része is, mindezzel szemben a felvilágosító kampányokat Disney-mesének tartja. Ha valami nem változtatja meg az emberek hiedelmeit, az éppen a frontális okosítás. A felvilágosítás eszménye ugyanis valamifajta racionális belátásra épít, aminek a hatékonyságát a modern pszichológia erősen cáfolja. Aronson szavaival élve az ember ugyanis nem racionális, hanem racionalizáló lény, tehát inkább csak utólag ruházzuk fel racionális motívumokkal viselkedésünket.5 Valójában éppen ezért viselkedésünk megfigyelése több információt szolgáltat önmagunkról, mint belső gondolataink és vágyaink figyelése.6 Ez nem annak a tagadása, hogy az ember képes racionális viselkedésre, de az emberi viselkedés mozgatórugói többnyire nem racionálisak.7

Hogyan működhet a felvilágosítás, ha az emberek ilyen erős pszichológiai szűrőn keresztül értékelik az információkat? Például amikor rasszalapú elkülönítés mellett és ellen érvelő, valószínű és valószínűtlen érveket tartalmazó szöveget olvastatnak el különböző attitűddel rendelkező emberekkel, és megkérik őket, hogy emlékezzenek vissza a szövegre, általában a saját álláspontjuk melletti hihetően hangzó, és a másik álláspontja melletti valószerűtlen érveket idézik fel.8 Ez a fajta szelekció nem történne meg, ha racionálisan gondolkodnánk, hiszen akkor a logikus érvek maradnának meg bennünk a legjobban. Egy másik kísérletben halálbüntetés ellen és mellett szóló cikkeket olvastattak el szintén különböző attitűddel rendelkező emberekkel. Ahelyett, hogy álláspontjaik közeledtek volna egymáshoz e komplex témában, az emberek egyszerűen leértékelték a másik oldal érveit, és álláspontjaik még inkább polarizálódtak.9

De mégis mennyire határozzák meg attitűdjeink a racionális érvelési képességünket? Orvostudományi kutatók egy krémet fejlesztettek ki a bőrkiütések kezelésére. Az új kezelések néha javítják a betegek tüneteit, de néha súlyosbítják. Hogy megállapítsák a krém hatásosságát, a kutatók megfigyelték, hogy a kezelt és a nem kezelt emberek állapota idővel hogyan változott. A kísérlet résztvevői ezt a kétszer kettes táblázatot látták:

1. táblázat. Kezelt és nem kezelt betegek állapotának változása

	Javult / A bűnözés nőtt	Rosszabbodott / A bűnözés csökkent
Kezelés / Városok, amelyek betiltották a fegyverhasználatot	223	75
Nincs kezelés / Városok, amelyek nem tiltották be a fegyverhasználatot	107	21

Hatásos volt a krém, vagy nem? Az adatok értelmezése első látásra nem egyszerű. Az emberek jellemzően az abszolút értékekből indulnak ki, így összehasonlítják a javult esetek számát, ami a kezelés esetén kétszeres a nem kezeltekhez képest.10 A heurisztikus gyors gondolkodási utak itt tehát automatikusan félrevezetnek minket. Ha azonban erőfeszítést teszünk, és a lassú gondolkodási rendszerünket használjuk, ki tudjuk igazítani hibás megérzésünket. Aki megfontoltan átgondolja az rájön, hogy az arányok eltérnek a két esetben. Kezelés hatására valójában háromból egy embernek rosszabbodtak a tünetei, míg kezelés hiányában ötből csak egy embernek. A kezelés tehát nemhogy segít, de rontja a gyógyulási esélyeinket.

Az emberek több mint felét becsapta ez a kis kognitív illúzió, mert csak gyors gondolkodási stratégiáit használta.11 Vannak azonban emberek, akik képesek átlátni a szitán, és helyesen értelmezni az adatokat. Az igazi turpisság azonban ezután jött. A kutatók meghagyták a számokat, de átírták, hogy mire vonatkoznak. Így egy Amerikai Egyesült Államokban politikailag kényes témára, vagyis a fegyverhasználat bűnözésre gyakorolt hatására vonatkozó kutatásként mutatták be ugyanazokat a számokat. Két táblát is csináltak, egyet, amiben a fegyverhasználat legalizálása növelte a bűnözést, és egyet, amiben csökkentette. Amikor az adatok azt mutatták, hogy a fegyverhasználati szabályok növelik a bűnözést, az eddig jól számoló liberálisok hirtelen hibázni kezdtek, és engedtek az abszolút értékek csábításának. Amikor fordítva történt, vagyis a fegyverhasználat szigorítása csökkentette a bűnözést, a jól számoló konzervatívok feledkeztek el hirtelen az arányok figyelembevételéről. Úgy látszik tehát, a racionális megértést ideológiai elképzeléseink erősen meghatározzák. Hajlamosak vagyunk kikapcsolni megértő gondolkodásunkat, ha érzelmileg kedvezőtlen eredményre jutnánk vele.

Aronson szerint azonban, míg az információt mindig torzítottan érzékeljük, a saját és a közeli emberek viselkedése elől jóval nehezebb kibújni. Persze nem lehetetlen, ilyen, ha van külső igazolás. Festinger és Mill például unalmas kísérleteket végeztetett egyetemistákkal, akiknek hazudniuk kellett az utánuk jövőknek arról, hogyan érezték magukat a feladatok végzése közben.12 A hazugság tárgya, hogy a tényleg veszett unalmas feladatok élvezetesek voltak, majd ezért egyes résztvevők 1, más résztvevők 20 dollárt kaptak. Később vajon ki mennyire hiszi el saját hazugságát? Akik kevés pénzt kaptak, nem jutottak külső igazoláshoz, ellenben nem akarták hazugnak tartani magukat, így szépen lassan elhitték, hogy tényleg élvezték a feladatot. Azoknak viszont, akik 20 dollárt kaptak, nem változott az attitűdjük a feladattal kapcsolatban, mert volt külső igazolásuk. Ennyi pénzért egy ilyen kis hazugság a hülyének is megéri!

Ezeknek a disszonanciaredukcióknak sokszor az erkölcsi meggyőződéseink is a tárgyai. Az, aki például csal egy teszten, sokkal elnézőbb lesz később, míg az, aki ellenáll, kifejezetten szigorú és erkölcsös lesz. Leginkább pedig azok lesznek szigorúak, akik csábításba estek, de nem „vétkeztek”.13 Gyakran azok akarják leghamarabb megkövezni a bűnöst, akik maguk is majdnem a bűn útjára léptek.14 Kitaláljuk-e például, amikor a pénisztérfogat változásainak regisztrálása révén mérik a szexuális izgalmat erotikus filmnézés során, hogy kik élték át a legmagasabb fokú izgalmat a homoszexuális aktusokat bemutató jelenetek közben? A fentiekkel összhangban paradox módon azok, akik negatív attitűddel viseltettek a homoszexualitás iránt.15

Ezt a bölcsességet az emberben lezajló kognitív eszkalációról a piacon már régóta alkalmazzák – ilyen például az ajtóba tett láb technika (foot-in-the-door technique). Hogyan vegyünk rá valakit, hogy számára nagy erőfeszítést jelentő dolgokban segítsen nekünk? Először egy apró részletbe kell bevonni, amitől később hajlandóbb lesz egy nagyobb kérésnek is eleget tenni. Egy kísérletben háztulajdonosokat akarnak rávenni arra, hogy egy nagy és ronda táblát tegyenek ki a kertjükbe „Vezess óvatosan!” felirattal. Mivel elcsúfítja a kertet, és nagy szívességet jelent, ebbe csak az emberek 17%-a egyezett bele. Ezt követően egy másik módszert próbáltak ki: először csak egy aláírást kértek a lakóktól egy közlekedésbiztonsági petícióhoz. Amikor ezután mentek vissza, a petíciót aláírók 55%-a már hajlandó volt kitenni a csúnya táblát. Ha valaki előzetesen némileg elkötelezi magát, növekszik annak a valószínűsége, hogy a jövőben még jobban elkötelezze magát, mert kénytelen saját korábbi viselkedését igazolni.16

Az e két fejezet során tárgyalt kérdés valójában a jog és pszichológia középpontjában helyezkedik el, és azt feszegeti, hogyan hat a jog az emberi viselkedésre, és hogyan hat az emberi viselkedés a jogra. A pszichológiai szakirodalomból kiindulva amellett érvelek, hogy a jog nemcsak követni, de aktívan alakítani is tudja a viselkedést és az attitűdöket. A jog a viselkedés irányításának egy nagyon markáns eszköze. Aronson modelljéből kiindulva egy viselkedés mindig igazolásra szorul, így sokszor attitűdváltozással jár, az attitűdváltozás pedig további döntéseket és viselkedéseket szül.17 Ez egyáltalán nem mindegy, amikor az okostelefonok tiltásáról vitatkozunk az oktatási intézményekben, vagy arról, hogy kész-e a társadalom a melegházasságra, a női kvótákra, vagy a marihuána legalizálására.

A továbbiakban megmutatom, mi következik abból, hogy a modern pszichológia szerint messze nem vagyunk olyan képességekkel megáldva az autonóm döntéshozatal terén, mint ahogy korábban hittük.18 Az emberi viselkedés irányítható, és a piacok jelenleg is intenzíven befolyásolják azt. A jognak választ kell adnia arra is, mit kezd a pszichológiailag felvértezett szabályozási technikákkal, és hogy hajlandó-e jogi szinten is kiállni az emberek kognitív szabadsága mellett.

1	Klarman, M. J. (2007): Brown Versus Board of Education and the Civil Rights Movement. Oxford University Press. 178.
2	Sunstein, C. (2004): Did Brown Matter. The New Yorker. 3, 102–106, idézi: Badó, A. (2005) „Mit ér egy bírósági döntés?” Amabilissimus. A legszeretetreméltóbbak egyike. Loss Sándor Emlékkönyv. 167–183.
3	Badó, A. (2005): „Mit ér egy bírósági döntés?” Amabilissimus. A legszeretetreméltóbbak egyike. Loss Sándor Emlékkönyv. 167–183.
4	Aronson, E. – Aronson, J. (2023): A társas lény. HVG Kiadó. 335.
5	Aronson, E. – Aronson, J. (2023): A társas lény. HVG Kiadó. 192.
6	Wilson, T. D. – Dunn, E. W. (2004): Self-knowledge: Its limits, value, and potential for improvement. Annu. Rev. Psychol. 55, 493–518.
7	Aronson, E. – Aronson, J. (2023): A társas lény. HVG Kiadó. 198.
8	Jones, E. E. – Kohler, R. (1958): The effects of plausibility on the learning of controversial statements. The Journal of Abnormal and Social Psychology. 57(3), 315.
9	Lord, C. G. – Ross, L. – Lepper, M. R. (1979): Biased assimilation and attitude polarization: The effects of prior theories on subsequently considered evidence. Journal of personality and social psychology. 37(11), 2098.
10	Kahan, D. M. – Peters, E. – Dawson, E. C. – Slovic, P. (2017): Motivated numeracy and enlightened self-government. Behavioural public policy. 1(1), 54–86.
11	Kahan, D. M. – Peters, E. – Dawson, E. C. – Slovic, P. (2017): Motivated numeracy and enlightened self-government. Behavioural public policy. 1(1), 54–86.
12	Festinger, L. – Carlsmith, J. M. (1959): Cognitive consequences of forced compliance. The journal of abnormal and social psychology. 58(2), 203.
13	Mills, J. (1958): Changes in moral attitudes following temptation 1. Journal of Personality. 26(4), 517–531.
14	Aronson, E. – Aronson, J. (2023): A társas lény. HVG Kiadó. 209.
15	Adams, H. E. – Wright, L. W. – Lohr, B. A. (1996): Is homophobia associated with homosexual arousal? Journal of abnormal psychology. 105(3), 440.
16	Freedman, J. L. – Fraser, S. C. (1966): Compliance without pressure: the foot-in-the-door technique. Journal of personality and social psychology. 4(2), 195.
17	Aronson, E. – Aronson, J. (2023): A társas lény. HVG Kiadó. 204.
18	Nahmias, E. (2007): Autonomous agency and social psychology. In Cartographies of the mind: Philosophy and psychology in intersection. Dordrecht: Springer Netherlands. 169–185.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero