Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Modern pszichológiai viselkedésirányítási technikák használata a jogi szabályozásban

Az állam célja az emberi viselkedések szabályozása. Ezt klasszikusan két módon éri el, szankcionál egyes magatartásformákat, illetve anyagi ösztönzőkkel próbálja befolyásolni az embereket. Amennyiben például szeretnénk a gyermekvállalást mint viselkedést alakítani, használhatunk klasszikus jogi kényszert. A Ratkó-korszakban például a magyar állam betiltja az abortuszt, ezzel nagyban megnöveli a születések számát. A leghíresebb ilyen népességszabályozási kísérlet a kínai állam egykepolitikája, amely közel 35 évig volt érvényben, és aminek a keretében a társadalom többségében betiltották a második gyermek vállalását.1 Komoly anyagi szankciókat vetettek ki az egykézést megszegőkre, bizonyos korszakaiban pedig kötelező sterilizációt vagy fogamzásgátlást írtak elő a gyermekkel már rendelkező szülőknek. A másik hagyományos módja a viselkedés szabályozásának az anyagi ösztönzők használata. A mai magyar állam például adókedvezményeket, támogatásokat nyújt a többgyermekes családoknak, ezzel próbálja növelni a viselkedés gyakoriságát a társadalomban.

Bár a jog teljesen legitim módon értékeket is közvetít, tehát nemcsak leköveti, hanem irányt is szab az emberi viselkedésnek, nem szabad elfelednünk: a normatív modellek nem hatékonyak, ha teljesen eltávolodnak az emberi viselkedés valóságától.2 Erre a problémára reflektálva jön létre többek között a bizonyítékon alapuló kormányzás (evidence-based governance) eszméje, amely szerint a jogalkalmazást és a közigazgatást nem az annak működésére vonatkozó ideológiai elképzeléseknek, hanem az empirikusan validált megfontolásoknak kell vezetnie. A viselkedésalapú joggazdaságtan, a modern viselkedéstudományok és a jogi szabályozás összekötésén keresztül, többek között a jogalkotás és állami szabályozás modern viselkedéstudományokkal való kiegészítésén alapul, a fenti cél elérése érdekében.

Megközelítése szerint minden szabályozás döntési környezeteket (frame) hoz létre a korlátozott kognitív kapacitásokkal rendelkező állampolgárok számára. Mivel a modern viselkedéstudományok szerint az emberek kiszámíthatóan irracionálisak, ezek a keretek automatikusan és előreláthatóan, adott esetben előnyösen vagy hátrányosan befolyásolják az egyének viselkedését, választásait.3 A választástervezés (choice architecture) szempontjából nagyon nem mindegy tehát, milyen szabályozási környezetet hozunk létre. A választástervezők elkülönítik a jó és a rossz szabályozást:

A sludge olyan zajt, súrlódást jelent a szabályozásban, amely nehezen érthetővé teszi a szabályokat, megnehezíti a jogkövetést, extra időt vesz igénybe, vagy az egyén számára káros választási utak felé tereli. Ilyen lehet például a fölöslegesen duplikált papírmunka, a szükségtelenül komplikált szavak, a jogkövetést megnehezítő adminisztratív terhek és keretek vagy a rosszul meghatározott alapértelmezett beállítások. A nudge első számú mantrája: ha azt akarod, hogy az emberek megtegyenek valamit, tedd azt a lehető legegyszerűbbé. Ezért pusztán azzal is lehet növelni a fenntartható viselkedést, ha az adminisztrációs költségeit csökkentjük.4 Akinek már volt része jogi eljárásban, az tudja, hogy fentiek tekintetében nem állunk túl jól. A szabályozási környezet inkább egy nehezen áttörhető, folyton változó dzsungelre hasonlít, mint egy jól ápolt francia kertre. A cél itt a tudományos módszertan segítségével a sludge beazonosítása és a jogi eljárások kisimítása, hogy a korlátozott kognitív kapacitásokkal rendelkező emberek is ki tudjanak benne igazodni.5
A nudge egy olyan kis finom „lökés”, amely az állampolgár jogkövető magatartását megkönnyíti, vagy segít neki igazodni az általános emberi attitűdökkel jobban összeegyeztethető viselkedéshez. Például az emberek szeretnek egészségesek lenni, öreg korukra megtakarítani, fenntarthatóan élni stb. Az állam például figyelhet arra, hogy az alapértelmezett döntési helyzetekben a szabályozás ezeket a vágyakat tükrözze, például az energiaszolgáltató alapértelmezett terméke a zöldáram legyen, így az emberek status quo torzítását a fenntarthatóságra vonatkozó attitűdjei segítésére használja fel.6
A counter-nudge pedig saját szókölteményem, a piac által kialakított káros választási környezetek ellensúlyozására való törekvést jelenti. A piac ugyanis sokszor, saját logikája mentén az emberek általános jólétével és attitűdjeivel ellentétes viselkedésmódokat hív életre. Például gyakori piaci nudge a boltban a cukros, hizlaló és addiktív ételek elhelyezése olyan magasságban és helyen, ami az embereket azok fogyasztására sarkallja. Egy counter-nudge lehet a növekvő elhízási probléma megállítása érdekében, hogy a szabályozás megköveteli a nagy áruházláncoktól, hogy a pénztáraknál ne legyenek édességek. Jellemzően ma a fogyasztóvédelmi jog témakörébe tartozik, én azonban amellett érvelek, hogy ennél központibb helyet kell kapnia a jogrendszerben.

A modern állam itt tehát a viselkedésirányítás során nem a hagyományos eszközeit (büntetés és anyagi ösztönzés) használja, hanem egy harmadik utat választ, és pszichológiai ösztökélés segítségével tereli az állampolgárokat egy meghatározott viselkedésforma felé, illetve javítja a szabályozás hatékonyságát. A pszichológiailag vezérelt szabályozási technikák már sokkal elterjedtebbek, mint azt az emberek gondolnák.7 Whitehead és munkatársai felmérése szerint 51 országban léteznek olyan központi, államilag irányított politikai kezdeményezések, amelyeket az új viselkedéstudományok befolyásoltak, és összesen 135 államban találtak bizonyítékot a viselkedéstudomány által befolyásolt állami kezdeményezésekre.8 A leghíresebb kormányzati viselkedésbefolyásoló csoportok az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban működnek. De vannak nonprofit szervezetek is, mint például a dán INudgeYou és a norvég GreeNudge, amelyek városi önkormányzatokkal működnek együtt a szemetelés és az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében.

A folyamat mögött az a pszichológiai felismerés áll, hogy az állampolgárok viselkedését nem mindig racionális döntések vezérlik. Ezt az emberképet a második, viselkedéses joggazdaságtanról szóló fejezet tárja fel részletesen. Mindez számtalan jogi, etikai kérdést vet fel, de nézzük meg először, hogyan is működnek a pszichológiai viselkedésirányítási technikák.

1	Baochang, G. – Feng, W. – Zhigang, G. – Erli, Z. (2007): China's local and national fertility policies at the end of the twentieth century. Population and Development Review. 129–147.
2	Leeuw, F. L. (2015): Empirical Legal Research The Gap between Facts and Values and Legal Academic Training. Utrecht L. Rev. 11, 19.
3	Thaler, R. H. – Sunstein, C. R. (2009): Nudge: Improving decisions about health, wealth, and happiness. Penguin.
4	Alemanno, A. – Sibony, A. L. (Eds.) (2015): Nudge and the law: A European perspective. Bloomsbury Publishing.
5	Sunstein, C. R. (2018): Sludge and ordeals. Duke LJ, 68. 1843.
6	Sunstein, C. R. (2014): Why nudge? The politics of libertarian paternalism. Yale University Press; Benartzi, S. – Beshears, J. – Milkman, K. L. – Sunstein, C. R. – Thaler, R. H. – Shankar, M. – … Galing, S. (2017): Should governments invest more in nudging? Psychological science. 28(8), 1041–1055.; Halpern, D. – Sanders, M. (2016): Nudging by government: Progress, impact, & lessons learned. Behavioral Science & Policy. 2(2), 52–65.
7	Oliver, A. (Ed.) (2013): Behavioural public policy. Cambridge University Press; Jones, R. – Pykett, J. – Whitehead, M. (2013): Changing behaviours: on the rise of the psychological state. Edward Elgar Publishing.
8	Whitehead, M. – Jones, R. – Howell, R. – Lilley, R. – Pykett, J. (2014): Nudging all over the World. ESRC Report, Economic and Social Research Council, Swindon and Edinburgh.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero