Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Tudta, hogy egy átlag egyetemi hallgató csak heti egyszer iszik?

Az emberek természetüknél fogva konformisták: hajlamosak vagyunk mások viselkedését utánozni. Bár a konformitásnak negatív felhangja van, amint azt a bevezetőben is írtam, valójában korántsem rossz tulajdonság. Fajunk egyik erőssége, hogy könnyen igazodunk másokhoz és a normákhoz. Amikor másokhoz igazodunk, két dolgot veszünk figyelembe. Az egyik, hogy mit gondolunk, a legtöbb ember ténylegesen hogyan viselkedik (leíró norma). A másik, hogy mit gondolunk, a legtöbb ember milyen viselkedést tart helyesnek (előíró norma).1

Mások viselkedéséről azonban pontos kép helyett olykor csak egy becslés áll rendelkezésünkre, ami akár félre is vezethet minket. A legtöbb egyetemi hallgató például a különböző nemzetközi kutatások alapján túlbecsüli, hogy hallgatótársai mennyit isznak (leíró norma).2 A hallgatók módszeresen azt gondolják, hogy ők ugyanannyit vagy kevesebbet alkoholizálnak, mint mások, és ez a nagyivókra is igaz.3 Emellett azt is túlbecsülik, hogy ezek a szokások morálisan mennyire elfogadottak a campuson (előíró norma).4

A szociálisnorma-alapú megközelítés szerint a normák téves érzékelése az alkoholfogyasztás növekedéséhez és a magatartásforma kockázatainak hibás értékeléséhez vezet, míg ezek kijavítása – például összegyetemi médiakampány segítségével5 – csökkenti az adott magatartást (alkoholfogyasztást). Tehát lehet, hogy a legegyszerűbb és költséghatékonyabb módja az alkoholfogyasztás csökkentésének, ha felmérjük a tényleges normákat, és azzal szembesítjük a hallgatókat. Tudta, hogy egy átlag egyetemi hallgató csak heti egyszer iszik?

Mivel az energiafogyasztás láthatatlan, a háztartások gyakran nem tudják, hogy a felhasznált energiamennyiség éppen alacsony vagy magas. Így pontosan azt sem tudjuk, mások mennyit fogyasztanak, és mi a „releváns” szociális norma. 2009-ben az OPOWER nevű vállalat ezért egy nagyszabású terepkutatásba kezdett, és közel 600 000 háztartásnak küldött energiatakarékossági tippeket és szociális összehasonlítást tartalmazó leveleket. A levelek segítségével a fogyasztók láthatták, hogy a hozzájuk hasonló háztartások mennyi energiát használnak, így láthatóvá vált a szociális norma. A nagy fogyasztású háztartások, látva, hogy megszegik a normát, méghozzá nemkívánatos módon, jellemzően csökkenteni kezdik fogyasztásukat. Ebben a kísérletben a társadalmi összehasonlítások kipostázása, pusztán egy levél, a lakossági felhasználóknál átlagosan 2%-kal csökkentette az energiafogyasztást.6 Ezt a technikát 1992 óta alkalmazzák Helsinkiben ugyanilyen hatékonysággal.7 Ez kis mennyiségnek tűnhet, de ne feledjük, hogy néhány százalékos változás országos szinten hatalmas energiamegtakarítást jelent. A pénzbeli ösztönzőkkel összehasonlítva az OPOWER beavatkozása ugyanannyira megváltoztatja a fogyasztói magatartást, mint egy 11–20%-os áremelés.8

Más kísérleti tanulmányok nagyobb és tartósabb hatásról árulkodnak. Amikor a társadalmi összehasonlításon alapuló otthoni energiajelentéseket két éven keresztül kapták a háztartások, az 10-20%-os csökkenést okozott az energiafogyasztásban, és még akkor is fennmaradt, amikor a fogyasztók már nem kapták meg a jelentéseket.9 Egy közel ezer embert vizsgáló kaliforniai terepvizsgálat megállapította, hogy a normatív társadalmi befolyás eredményezte a legnagyobb viselkedésváltozást. Emellett a leíró társadalmi normákhoz kapcsolódó meggyőződések jobban megjósolták a fogyasztói viselkedést, mint más releváns meggyőződések.10 Egy másik 156 terepkutatást és 525 479 tanulmányt vizsgáló metaanalízis a tájékoztatási stratégiák szerepét vette szemügyre az energiatakarékossági magatartások kialakítása kapcsán. Itt a társadalmi összehasonlításon alapuló visszajelzések bizonyultak a második leghatásosabb technikának, amelyek átlagosan 11,5%-os megtakarítással jártak.11

Ugyanez a logika alkalmazható számos olyan magatartás kapcsán, amelyben a legtöbb ember szabálykövető. A Nudge Unit szerint például a legtöbben fizetik az adójukat, és ezt használták fel az adófizetői magatartás megváltoztatására.12 A kezdeti kísérletben különböző üzeneteket teszteltek 140 000 adófizetőnek kiküldött levelekben. A lakosok vagy egy kontroll-levelet kaptak (amely nem tartalmazott társadalmi normát), vagy a különböző társadalmi normákat tartalmazó üzenetek egyikét. A társadalmi normákat tartalmazó levelek mindegyike tartalmazta azt az állítást, hogy „Nagy-Britanniában 10-ből 9 ember időben befizeti az adóját”. Néhány azt is megemlítette, hogy a címzett helyi körzetében a legtöbb ember már befizette az adót. A fizetési arány pusztán attól, hogy az embereknek megemlítették, hogy szomszédai már befizették az adót, 38,7%-ról 45,5%-ra emelkedett. A viselkedésszabályozási osztály becslései szerint országos szinten ez évente több mint 30 millió font többletbevételt jelent. Olyan üzenetek, minthogy a legtöbb felnőtt beköti a biztonsági övét, beoltja a gyerekét, nem dohányzik, hatásosabb lehet, mint más szabályozási eszközök.13

1	Cialdini, R. B. – Kallgren, C. A. – Reno, R. R. (1991): A focus theory of normative conduct: A theoretical refinement and reevaluation of the role of norms in human behavior. In Advances in experimental social psychology (Vol. 24.). Academic Press. 201–234.
2	Borsari, B. – Carey, K. B. (2001): Peer influences on college drinking: A review of the research. Journal of substance abuse. 13(4), 391–424.; Borsari, B. – Carey, K. B. (2003): Descriptive and injunctive norms in college drinking: a meta-analytic integration. Journal of studies on alcohol. 64(3), 331–341.; Schroeder, C. M. – Prentice, D. A. (1998): Exposing Pluralistic Ignorance to Reduce Alcohol Use Among College Students 1. Journal of Applied Social Psychology. 28(23), 2150–2180.
3	Borsari, B. – Carey, K. B. (2001): Peer influences on college drinking: A review of the research. Journal of substance abuse. 13(4), 391–424.
4	Prentice, D. A. – Miller, D. T. (1993): Pluralistic ignorance and alcohol use on campus: some consequences of misperceiving the social norm. Journal of personality and social psychology. 64(2), 243.
5	Haines, M. – Spear, S. F. (1996): Changing the perception of the norm: A strategy to decrease binge drinking among college students. Journal of American College Health. 45(3), 134–140.
6	Allcott, H. (2011): Social norms and energy conservation. Journal of public Economics. 95(9-10), 1082–1095.
7	Arvola, A. – Uutela, A. – Anttila, U. (1993): Billing feedback as means to encourage household electricity conservation: A field experiment in Helsinki. Proceedings of the 1993 summer study of the European Council for an energy efficient economy, 7585.
8	Reiss, P. C. – White, M. W. (2008): What changes energy consumption? Prices and public pressures. The RAND Journal of Economics. 39(3), 636–663. In Allcott, H. (2011): Social norms and energy conservation. Journal of public Economics. 95(9-10), 1082–1095.
9	Allcott, H. – Rogers, T. (2014): The short-run and long-run effects of behavioral interventions: Experimental evidence from energy conservation. American Economic Review. 104(10), 3003–37.
10	Nolan, J. M. – Schultz, P. W. – Cialdini, R. B. – Goldstein, N. J. – Griskevicius, V. (2008): Normative social influence is underdetected. Personality and social psychology bulletin. 34(7), 913–923.
11	Delmas, M. A. – Fischlein, M. – Asensio, O. I. (2013): Information strategies and energy conservation behavior: A meta-analysis of experimental studies from 1975 to 2012. Energy Policy. 61, 729–739.
12	Team, B. I. (2012): Applying behavioural insights to reduce fraud, error and debt. Cabinet Office. London. 185, 186.
13	Burger, J. M. – Shelton, M. (2011): Changing everyday health behaviors through descriptive norm manipulations. Social Influence. 6(2), 69–77.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero