Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Tiszta víz, piszkos trükkök: a fogyasztói döntéseket befolyásoló manipulatív jelzők

Fontos megjegyezni, hogy a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásnak nemcsak számszerű adatokat kell közölnie, hanem érthető szimbólumokat is tartalmaznia kell: színeket (a zöld az emberek szemében ma már az egészség szimbóluma), grafikákat, szövegeket, amelyeket az emberek intuitív módon értelmezni tudnak.1 Az állami szabályozásnak különösen szigorúnak kell lennie a címkékkel kapcsolatban, mert sok termék félrevezető módon reklámozza magát ugyanezen technikával, és rosszhiszeműen használja ezeket a „zöld” jelzőket.2 Színekkel, a természetesség vagy az egészségesség ígéretével mutatják be termékeiket, miközben ezek még mindig magas cukortartalmú, egészségtelen élelmiszerek.3

A palackozott vizek rendkívül sikeres marketingje is részben erre a félrevezetésre épült. Az általuk használt szlogenek – mint „tiszta”, „friss”, „természetes” – és a vizuális elemek, mint a kék víz és a források, azt sugallják, hogy minden, ami nem palackozott, nem elég tiszta és friss.4 Ennek a stratégiának a hatására, míg 1987-ben az amerikaiak átlagosan évi 21,5 liter palackozott vizet fogyasztottak, 20 év alatt ez a szám 104,5 literre nőtt. Ugyanez történik hazánkban is. Míg a 80-as években az egy főre jutó fogyasztás évente 3 liter körül mozgott, ez 2023-ra már meghaladta a 130 litert, ezzel pedig az EU öt legtöbbet fogyasztói közé kerültünk az MTI szerint.5

Amikor egy interjús kutatásban megkérdeznek egy diákot, miért vesz palackozott vizet, nagyon jellemző választ ad: „Palackban van. Drágább. Nem tudom, csak általános tudás alapján, a palackozott víz egyszerűen biztonságosabb, mint a csapvíz.”6 A fogyasztó tévesen az árat használja horgonynak a termék értékelésére. A palackozott víz valójában nem azért drágább, mert magasabb minőségi sztenderdeknek kell megfelelnie – ennek pont az ellenkezője az igaz, a csapvíz megy át nagyobb ellenőrzésen. A magasabb ár a műanyag csomagolásnak, a szállítási költségeknek, a marketingnek és a vállalat profitcéljainak az eredménye. Miközben nem tűnik olyan drága terméknek a palackozott víz, ha utána számolunk, óriási felárat fizetünk ezért az illúzióért.

2024-ben Magyarországon 576 forint egységesen egy köbméter iható csapvíz, ami azt jelenti, hogy egy liter ára fél forintra jön ki. Ezt összehasonlítva az üveges vízzel, egy méltányos 120 forint per literes átlagárral számolva is 208-szor drágábban vesszük a palackozott vizet. De az USA-ban ez egyes termékek esetében 10 000-szeres árkülönbséget is jelenthet.7 Eközben a palackozott víz környezetterhelése is nagyobb, hiszen előállítása, szállítása és újrahasznosítása jelentős mennyiségű energiát igényel. Két kutató becslései alapján csak 2007-ben az Egyesült Államokban elfogyasztott 33 milliárd liter palackozott víz előállításához 32–54 millió hordó kőolajnyi energiamennyiséget kellett elhasználni.8 Eközben a palackozott víz közel egynegyede például hajóval, vonattal és teherautókkal szállítva jut el a fogyasztókhoz és valamilyen országhatárt is átlép. 2004-ben például a helsinki palackozó üzemből 1,4 millió palackozott csapvíz indult útjának, majd utazott 4 300 kilométert, hogy végül Szaúd-Arábiában fogyasszák el.9 Ebből egy újabb érdekesség is következik: a palackozott víz viszonylag nagy része (világszerte 40-60% között) valójában műanyagba csomagolt sima csapvíz, amelyet bizonyos esetekben újra feldolgoznak.10 Tehát pontosan ugyanazt vesszük meg, csak drágábban.

Egyeseket nem érdekel, hogy a csapvíz valójában magasabb minőségi szabványnak felel meg a nyugati országokban – beleértve Magyarországot is –, mint a palackozott víz, mert szerintük egyszerűen finomabb az íze. Ezzel egy probléma van, hogy vak kóstolás során, íz alapján az emberek nem tudják megkülönböztetni a palackozott vizet a mezei csapvíztől. Összegezve mindezt: a márkák együttes manipulációja eredményeként a fogyasztók mára jobban bíznak a palackozott vízben, mint az olcsóbb és jobb minőségű csapvízben, úgy, hogy közben lassan megfulladunk a műanyag szemétben.11

1	Hersey, J. C. – Wohlgenant, K. C. – Arsenault, J. E. – Kosa, K. M. – Muth, M. K. (2013): Effects of front-of-package and shelf nutrition labeling systems on consumers. Nutrition reviews. 71(1), 1–14.
2	Schuldt, J. P. (2013): Does green mean healthy? Nutrition label color affects perceptions of healthfulness. Health communication 28(8), 814–821.
3	Parra-Murillo, M. – Lowery, C. M. – Gómez, L. F. – Mora-Plazas, M. – Taillie, L. S. – Carpentier, F. R. D. (2021): Claims on Ready-to-Eat Cereals: Are Those With Claims Healthier? Frontiers in nutrition 8.
4	Iyengar, S. (2022): A választás művészete. HVG Kiadó. 196–198.
5	NAK: a hazai ásványvízfogyasztás az Európai Unión belül az első öt ország között van https://ado.hu/cegvilag/nak-a-hazai-asvanyvizfogyasztas-az-europai-union-belul-az-elso-ot-orszag-kozott-van/
6	Saylor, A. – Prokopy, L. S. – Amberg, S. (2011): What’s wrong with the tap? Examining perceptions of tap water and bottled water at Purdue University. Environmental management. 48, 588–601.
7	Arnold, E. – Larsen, J. (2006): Bottled water: Pouring resources down the drain. 2, 500.
8	Gleick, P. H. – Cooley, H. S. (2009): Energy implications of bottled water. Environmental Research Letters. 4(1), 014009.
9	Arnold, E. – Larsen, J. (2006): Bottled water: Pouring resources down the drain. Earth Policy Institute. 2, 500.
10	Doria, M. F. (2006): Bottled water versus tap water: understanding consumers' preferences. Journal of water and health. 4(2), 271–276.
11	Gleick, P. H. (2010): Bottled and sold: The story behind our obsession with bottled water. Island Press.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero