Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Liberalizmus és paternalizmus

A klasszikus liberális filozófia azon az elképzelésen alapul, hogy az embereknek az a legjobb, ha azt teszik, amit jónak látnak, amíg mások jogait ezzel nem sértik. Eszerint nincs jogunk beleszólni például abba, hogy jó-e, ha valaki dohányzik, amíg nem árt másoknak ezzel a tevékenységével (ártalomelv). Végső soron minden egyén maga tudja a legjobban megítélni, hogy mi a jó neki. Ezzel szemben a szélsőséges paternalizmus azt vallja, hogy az emberek gyakran nem tudják, hogy valójában mi a jó nekik. Ezért az emberek hosszú távon akkor lesznek a legboldogabbak, ha megmondják nekik, hogy mit tegyenek. Ez utóbbi gondolkodásmód például azt állítaná, hogy meg kellene tiltani a polgároknak, hogy dohányozzanak, mert a dohányzás tönkreteszi az egészségüket.

A puha paternalizmus egy kompromisszumos kísérlet: hagyjuk, hogy a választás általában szabad legyen, de próbáljuk az embereket egy bizonyos irányba terelni. A nudge-mozgalom az USA-ból indult, ahol a polgárok sokkal érzékenyebbek az állami beavatkozásra. Ennek következtében a puha paternalizmusban találta meg a maga számára azt az erkölcsi alapot, amely az egyén szándékainak befolyásolására törekszik anélkül, hogy megsértené az egyén akaratszabadságát (libertárius paternalizmus).1

A libertárius paternalizmus például abból a szerintem helyes érvelésből indul ki, hogy az alapértelmezett beállításnak a fogyasztó/állampolgár számára a legkedvezőbbnek kell lennie, nem pedig olyannak, ami egy harmadik fél, például egy cég számára a legkedvezőbb. Feltehetjük azonban a kérdést: ki dönti el, mi a jó a fogyasztóknak? A zöld választások például valóban az egyes fogyasztók/polgárok érdekeit szolgálják? Tegyük fel, hogy a szürke beállítás környezetkárosító, a zöld pedig környezetbarát. A zöld opciók néha drágábbak, a szürke opciók pedig olcsóbbak, sokszor azért, mert senki sem fizeti meg a környezetpusztítás költségeit. Egy gazdasági nehézségekkel küzdő társadalmi csoport számára a drágább opció felé terelés ezért sértheti az érdekeiket, hiszen növeli azt a szűkösséget, amelyben jelenleg is élnek.

Cass Sunstein jogtudós itt egyfajta arányossági elemzést végez, és arra jut, hogy minden társadalmi csoport végső érdeke a fenntartható fejlődés, így a kismértékű áremelkedés elfogadható.2 Természetesen ebben az érvelésben problematikus, hogy nagy mértékben a fogyasztókra helyezi rá és individualizálja a környezetpusztítás terheit. Az alapvető problémák egyike, hogy a vállalatok és a fogyasztók folyamatosan spórolnak a meg nem fizetett környezeti károkon (externáliák). Mivel a piacok nyilvánvalóan képtelenek internalizálni a környezetszennyezés valódi társadalmi költségeit, a puha paternalizmuson túlmenően az államoknak keményebb szabályozásra is szükségük van, ha meg akarjuk állítani az ökológiai összeomlást. Ez persze nem mond ellent annak, hogy közben puha eszközökkel próbáljuk a fogyasztást és az emberek viselkedését zöldíteni. Ahogy a legalitásból szabályozott moralitás fejezetben bemutattam, a zöld viselkedés Aronson modellje szerint zöld attitűdöket hoz létre, így semmiképpen sem mondható haszontalannak.

Fontos látni, ahogyan a fenti példából is kitűnik, hogy a dohányzás elterjesztéséről étkezési és nyaralási szokásainkig a piaci erők eleve befolyásolják az emberek érzéseit és döntéseit. A választástervezők egyik legfőbb morális érve az, hogy nincs semleges választási környezet. A fogyasztók szükségleteit jelentősen befolyásolja maga a piac, a közeg, amelyben léteznek, ezért nem feltételezhetünk egyenértékűséget a szabadság és a fogyasztói szükségletek kielégítése között.3 Ha valamit elvonunk a fogyasztótól, előbb-utóbb megszűnhet az igénye, míg arra, amit kínálnak és forgalmaznak, jellemzően igény keletkezik. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a liberális oldalról egy meglehetősen zavaros érveléssel találjuk szembe magunkat: az, hogy az embereket arra próbáljuk rávenni, hogy azt tegyék, ami nekik jó, paternalizmusnak számít, míg az, hogy az embereket arra próbáljuk rávenni, hogy azt tegyék, ami nekünk jó, fontos eleme a kapitalista szabad versenynek és a fair playnek.

A paternalizmussal kapcsolatban talán hasznos rámutatni, hogy a kontinentális európai szemszögből nézve ez sokkal kevésbé jelent erkölcsi kihívást, mint az angolszász perspektívából tekintve. A kontinentális jogi kultúrában és társadalmakban az állami beavatkozás általában sokkal elfogadhatóbbnak tűnik. Mégis, a fogyasztóvédelem nem reagál arányosan ahhoz képest, hogy milyen viselkedésirányítási törekvések érnek minket nap mint nap a piac által.

1	Thaler, R. H. – Sunstein, C. R. (2003): Libertarian paternalism. American economic review. 93(2), 175–179.
2	Sunstein, C. R. – Reisch, L. A. (2014): Automatically green: Behavioral economics and environmental protection. Harv. Envtl. L. Rev. 38, 127.
3	Sunstein, C. R. (2018): #Republic: Divided democracy in the age of social media. Princeton University Press.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero