Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az emberi akaratok az idő csapdájában

A paternalizmus mindig felveti azt a problematikus kérdést, hogy kinek van joga azt mondani, ismeri az emberek valódi érdekeit. Az elhízásnak óriási közegészségügyi kockázata van. 2006-ban az európai lakosság egyötöde elhízott, a felnőttkori elhízás pedig a közvetlen egészségügyi költségek 6%-ért felelt.1 Évente körülbelül 18 millió ember hal meg szív- és érrendszeri betegségekben, amelyeknek a cukorbetegség és a magas vérnyomás a fő hajlamosító tényezője.2 A cukorbetegek száma 2025-re valószínűleg 380 millióra nő.3 Érvelhetünk úgy, egyszerűen nyilvánvaló, hogy az embereknek nem áll érdekükben, hogy betegek legyenek vagy idő előtt meghaljanak. Ezért például egészségesebb ételek fogyasztására ösztökélni őket nem lehet problémás, még ha az emberek többsége szíve szerint csak zsíros sajtburgeren élne.

A nudge-elmélet megalkotói azonban más megközelítést választanak. Ők kulcsfontosságúnak tartják, hogy az embereket csak olyan dolgokra ösztökéljük, amelyek nemcsak az emberek érdekeit szolgálják, hanem amelyeket a viselkedésirányítás célpontjai is általában elfogadnak saját érdekeinek. Csak éppen előfordul, hogy valami az attitűdjeik és a tényleges viselkedésük között megakadályozza őket abban, hogy valódi akaratuknak megfelelően cselekedjenek, például kognitív korlátaik, az alacsony önkontroll vagy más külső erők.4 Valamiért senkinek sem az az újévi fogadalma, hogy jövőre sokat dohányozzon, és szedjen fel még 20 kilót.

Az emberek általában egészségesek szeretnének lenni. Reggel el is tervezzük, hogy munka után elmegyünk edzeni, csak éppen délutáni énünk valamiért a tévénézést választja. Reflektív attitűdjeink azonban ettől még változatlanok, végig meg vagyunk győződve arról, hogy az edzés lenne a helyes.5Az érvelés szerint tehát az ösztökélés csak olyan eszközként elfogadható, amely segíti az embereket abban, hogy azt tegyék, amit valójában tenni akarnak. Ezzel a konkrét érveléssel van egy problémám: mit mondunk akkor, ha az emberek valódi, reflektált preferenciákat fejeznek ki az egészségtelen és környezetkárosító életmódra vonatkozóan?

Ez Platónnak az isteni törvényről és a racionalitásról szóló érvelésére emlékeztet. Miért kellene követnünk az isteni törvényt? – kérdezi Platón.6 Azért, mert Isten alkotta valamilyen önkényes megfontolásból? Vagy azért, mert az isteni törvény racionális, és éppen ezért alkotta meg így Isten? Ha az utóbbi a válasz, akkor a „Ne ölj!” parancsa azért előírás, mert ez a racionális erkölcsi alapszabály egy emberi közösségben. Ha pedig ez a racionális erkölcsi szabály, akkor egy racionális elemzésre képes egyén elegendő a helyes törvény megállapításához. Ha viszont a szabályt Isten önkényesen alkotta meg, akkor akár az ellenkezője is lehetne az isteni parancsolat, tehát, hogy „Öld meg felebarátodat!”.

Isten nyilvánvalóan nem hoz ilyen irracionális törvényeket. Ha tehát Isten törvénye racionális, akkor nincs szükség az isteni kinyilatkoztatásra ahhoz, hogy valaki felismerje, mi a törvény. Nekem itt az az intuícióm, hogy a viselkedéstervezők is addig fogadják el a tömegek bölcsességét, amíg egyezik a racionális elképzelésekkel. Az emberek „valódi” preferenciái olyanok, mint az isteni törvények: valójában mindig egy racionális ember elképzelt preferenciáit tükrözik, ezért nincs szükség arra, hogy közvetlenül meghallgassuk az embereket. Még ha mindenki ártani akarna is a környezetnek, a tudomány jelenlegi álláspontja alapján ez nem lehetne az emberek érdeke. Tegyük fel, egy országban a zöld gondolkodás még nem terjedt el, és az emberek kifejezetten nem akarnak zöld politikát – libertárius kutatóként hogyan közelítenénk meg őket?

Egy a nudge-elméletről készült közvélemény-kutatás szerint egyébként az európai emberek általában támogatják a pszichológiai ösztökélést, ha az elérni kívánt cél összhangban van az értékeikkel és a saját céljaikkal.7 Ebben az olvasatban úgy tűnik, hogy az emberek azt mondják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ha ezt vesszük kiindulópontnak, akkor az igazi dilemma nem a nudge mint technológia megengedhetősége, hanem inkább az, hogy milyen célokra alkalmazhatjuk. Mégis, jogilag kihívást jelent, hogy a pszichológiai ösztökélés egyik kulcseleme, hogy gyors, tudattalan döntéshozatali mechanizmusainkra hat. Beleegyezhet-e valaki abba tudatosan, hogy később, tudat alatt végső soron mégiscsak manipulálják a viselkedését?

1	Groves, T. (2006): Pandemic obesity in Europe. Bmj. 333(7578), 1081.
2	Tabish, S. A. (2007): Is diabetes becoming the biggest epidemic of the twenty-first century? International Journal of health sciences. 1(2), V.
3	Tabish, S. A. (2007): Is diabetes becoming the biggest epidemic of the twenty-first century? International Journal of health sciences. 1(2), V.
4	Redondo, I. – Puelles, M. (2017): The connection between environmental attitude–behavior gap and other individual inconsistencies: A call for strengthening self-control. International research in geographical and environmental education. 26(2), 107–120.; DellaVigna, S. – Malmendier, U. (2004): Contract design and self-control: Theory and evidence. The Quarterly Journal of Economics. 119(2), 353–402.
5	Yuan, Y. – Sun, R. – Zuo, J. – Chen, X. (2023): A new explanation for the attitude-behavior inconsistency based on the contextualized attitude. Behavioral Sciences. 13(3), 223.
6	Plato: Laws 1 and 2. OUP Oxford, 2015.
7	Reisch, L. A. – Sunstein, C. R. (2016): Do Europeans like nudges? Judgment and Decision making. 11(4), 310–325.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero