Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Sötét mintázatok

Ha egyszer feltaláltak egy bizonyos technológiát, azt onnantól nem lehet „visszafeltalálni” – ez a gyors tudományos fejlődés egyik jól ismert veszélye. Ahogy Nick Bostrom svéd filozófus mondja, sosem tudjuk, mikor húzunk ki egy végzetes technológiát a lehetséges találmányok urnájából.1 Onnantól, hogy feltalálták az atombombát, örökre az atomháború lehetőségével kell együttélnie az emberiségnek. És micsoda szerencse, hogy nem lehet könnyen egy sufniban maghasadást előállítani. Ahogy a viselkedéstudomány egyre kifinomultabbá válik, az információs technológiák és az adattudomány széles körű alkalmazásával egyre gyakrabban és hatékonyabban fognak pszichológiai viselkedésmódosító technikákat alkalmazni az embereken. Ezek produktív módon segíthetik a fenntartható fejlődést és az emberi egészségvédelmet, vagy kontraproduktív módon éppen hogy erősíthetik önpusztító hajlamaikat. Talán kihúztunk egy végzetes technológiát az urnából?

Az emberek jellemzően nem ismerik fel, amikor érzelmileg manipulálják őket, így amikor például az intelligens algoritmusok megtanulják manipulálni az emberek érzelmeit, a hatalom az algoritmusok tulajdonosainak kezében összpontosul. Itt is különösen nehéz felismerni a veszélyt, mivel a világ értelmezéséért felelős pszichológiai rendszereink hagyományosan a fizikai beavatkozásokra érzékenyek, nem pedig a mentális manipulációkra. Ezt a „hibát” jog is leköveti, amiről később még szó lesz. Ha megpróbálnánk kisétálni egy Amazon-üzletből, és egy eladó elénk állva megakadályozná ezt, az szinte minden jogrendszerben súlyos bűncselekménynek minősülne testi épségünk és szabadságunk megsértése miatt. Ezzel szemben, amikor egy virtuális üzletben vagyunk, és törölni szeretnénk a profilunkat, már nem gond, hogy ezt csak egy követhetetlen lépéssorozat végén tehetjük meg. A mentális cselekvőképtelenségünket a törvény már nem védi – a cégek pedig ezt tudatosan kihasználják.

Jól dokumentált és alaposan feltérképezett, hogy mennyi manipulációt építenek be az általunk használt online felületekbe. Ezek az úgynevezett „sötét mintázatok” (dark patterns): „a sötét minták olyan felhasználói felületek, amelyek tervezői tudatosan összezavarják a felhasználókat, megnehezítik a felhasználók számára, hogy kifejezzék tényleges preferenciáikat, vagy manipulálják a felhasználókat, hogy bizonyos cselekvéseket hajtsanak végre. Ezek jellemzően kihasználják a kognitív torzításokat, és olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására késztetik az online fogyasztókat, amelyekre nincs szükségük, vagy olyan személyes adatok felfedésére, amelyeket inkább nem szeretnének nyilvánosságra hozni."2

A sötét mintázatokkal mindenki találkozik, akár tudatosul bennünk, akár nem. Amikor például előfizetünk egy streaming-szolgáltatásra, maga az előfizetés – vagyis a szerződés megkötése – mindig rendkívül egyszerű. A marketingesek által kívánt cselekvés (call to action), az „Előfizetek” opció erőteljes színnel és feltűnő zöld kockával van kiemelve, így rendkívül áramvonalas, és pillanatok alatt végrehajtjuk. A tervezők folyamatosan tesztelik, hogy a gombok színének megváltoztatása hogyan befolyásolja döntéseinket, ezzel egyre hatékonyabbá téve a felhasználói élményt. Ha viszont le akarunk iratkozni, az ellenkezőjébe ütközünk. Az Amazon honlapján például 10-15 perces küzdelem megtalálni az előfizetés lemondásának a módját, a kiszerződés során szó szerint elgáncsolnak minket. Ezek a kényelmetlenségek azonban bizonyos szempontból csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A kiszivárgott dokumentumok szerint a Facebook méri az emberek érzelmi állapotát, és lehetővé teszi az ezen érzelmi állapotokhoz igazodó célzott reklámozást. Az algoritmus érzékeli, ha a kamaszok éppen alacsony önbecsüléssel rendelkeznek, szoronganak, és önbizalomnövelésre van szükségük, így lehetőség van éppen erre a pillanatra termékeket ajánlani nekik.3 Ismert közhely, hogy ha nem fizetsz érte, te vagy a termék. De valójában ezek a platformok nem is az adatokat adják el. Az adatokon tanított viselkedéses és pszichológiai modelleknek van értéke, illetve az abból következő viselkedéses és érzelmi változtatásoknak. Gondoljunk bele, milyen súlyos megsértése mentális szabadságunknak az, amikor személyesen ránk szabott manipulációkat alkalmaznak rajtunk. Természetesen a növekvő klímaszorongás is egy mérhető mentális állapot, amelyre környezettudatos cselekvésre felhívó kampányokat lehet építeni. De a cél vajon szentesíti-e az eszközöket?

Mindez különösen kritikus az információs technológiát birtokló multinacionális vállalatokkal összefüggésben, amelyek kezében jelenleg a viselkedésmódosítás minden eszköze összpontosul.4 A pszichológia eredeti ígérete részben az volt, hogy olyan társadalmi technikává válik, amely a konfliktuskezelés és a társadalmi átalakítás ágense lesz.5 Nem látom okát annak, hogy évszázadunk során a pszichológiai tudás alkalmazása az emberi természet irányítására miért ne vezethetne olyan sikerekhez, mint a természettudományok alkalmazása az anyagi világra. A folyamatosan változó és a felhasználói információk által személyre szabott választási környezet finom, észrevehetetlen, de nagyon erőteljes befolyást gyakorol egyéni életünkre már ma is. És ahogy Karen Yeung rámutat, a kereskedelmi célú, Big Data-alapú technológiák egyre kiterjedtebb használata komolyan aláássa a részvételi demokráciát és az egyén lehetőségeit a boldogulásra.6 A pszichológiai valóságra érzékeny jogi szabályozásnak ezért fel kellene lépnie a pszichológiai viselkedésirányítás ellen, ha komolyan veszi az emberi szabadságot.7

De vajon mire elég a jogi szabályozás? Egy 2005-ös amerikai becslés szerint minden évben a gyerekek több mint 10 000 élelmiszerreklámot látnak a televízióban úgy, hogy majdnem mindegyik üdítőitalokról, gyorséttermi ételekről és cukrozott gabonafélékről szól.8 Miközben bizonyítottan direkt összefüggés van a gyerekek médiafogyasztása és az elhízás között, a cukorbetegség kialakulása 15 éves kor előtt két évtizeddel megrövidíti az emberek élettartamát.9 Eldar Shafir viselkedéskutató lesújtó képet fest azokról az erőkről, amelyek a kommunikációs tér formálásáért versengenek:

„Ugyanabban az évben, amikor az amerikai kormány 2 millió dollárt költött a táplálkozással kapcsolatos oktatási programjaira, a McDonald’s 1,4 milliárd dollárt költött közvetlen reklámozásra, ami mellé még 500 millió dollárt költött a »Szeretünk mosolyogni látni téged« kampányára. Az üdítők reklámköltsége 1998-ban 115,5 millió dollár volt, a népszerű cukorkacsokiké pedig 10-50 millió dollár. Ezt hasonlítsuk össze a CDC 15 millió dolláros éves költségvetésével a szájegészségügyi kezdeményezésekre, a National Cancer Institute 1 millió dolláros költségvetésével a 5ADay kampányra és a National Heart, Lung, and Blood Institute 1,5 millió dolláros költségvetésével a National Cholesterol Education Campaign-re (Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet).”10

Eldar Shafir amellett érvel, hogy olyan mértékű manipulációnak vagyunk kitéve, amelytől önmagában a jogi szabályozás sem tud megvédeni bennünket. Szükséges, hogy az államok és a nonprofit szereplők is bekapcsolódjanak a küzdelembe, és tudatos viselkedésirányítással ellensúlyozzák a manipuláció hatásait.11 Ha nem vállalják fel ezek a szereplők, hogy igenis tervezni kell az emberek választási környezeteit, akkor olyanokra fogják hagyni, akikkel csak rosszabbul járhatunk. Shafir szerint ehhez azt is el kell fogadnunk, hogy az ember érzései, gondolatai, döntései természetszerűen manipuláltak, hiszen mindig környezeti tényezők határozzák meg.12

1	Bostrom, N. (2019): The vulnerable world hypothesis. Global Policy 10(4), 455–476.
2	Luguri, J. – Strahilevitz, L. J. (2021): Shining a light on dark patterns. Journal of Legal Analysis. 13(1), 43–109.
3	Sam Machkovech, Facebook Helped Advertisers Target Teens Who Feel “Worthless”. Ars Technica (May 1, 2017), https://arstechnica.com/informationtechnology/2017/05/facebook-helped-advertisers-target-teens-who-feel-worthless/ [https://perma.cc/BPD9-6NKP].
4	Zuboff, S. (2015): Big other: surveillance capitalism and the prospects of an information civilization. Journal of information technology. 30(1), 75–89.
5	Pléh, Cs. (2021): A megismerés vége. Gondolat Kiadó.
6	Yeung, K. (2017): ‘Hypernudge’: Big Data as a mode of regulation by design. Information, Communication & Society. 20(1), 118–136.,119.
7	Alemanno, A. – Sibony, A. L. (Eds.) (2015): Nudge and the law: A European perspective. Bloomsbury Publishing. 9–11.
8	Olfman, S. (Ed.) (2005): Childhood lost: How American culture is failing our kids. Greenwood Publishing Group.
9	Shafir, E. (2015): Manipulated as a way of life. J. Marketing Behav. 1, 245–245.
10	Eredeti adatok: Brownell, K. D. – Horgen, K. B. (2004): Food fight: The inside story of the food industry, America's obesity crisis, and what we can do about it.
11	Shafir, E. (2015): Manipulated as a way of life. J. Marketing Behav. 1, 245–245.
12	Shafir, E. (2015): Manipulated as a way of life. J. Marketing Behav. 1, 245–245.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero