Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A kognitív szabadság védelmében: a mentális integritáshoz való jog

Thomas Douglas és Lisa Forsberg három érvet hoz fel amellett, hogy a mentális integritáshoz való jog külön alapjogi védelmet is érdemel.1 Az első szerintük az, hogy van egy általános morális intuíciónk, miszerint, ahogy más emberek testébe sem avatkozhatunk be konszenzus vagy valamilyen nagyon komoly ok nélkül (például orvosi elsősegély), úgy más emberek mentális állapotait sem változtathatjuk meg önkényesen. Egyszerűen nyilvánvaló, hogy például a hipnózis, az agymosás, valamiféle averziós terápia vagy tudatalatti befolyásolás alkalmazása egy emberen akarata ellenére nem helyénvaló. Ahogy hazudni és megtéveszteni sem szabad másokat. Nem véletlen, hogy a jog a csalás vagy épp a rágalmazás kriminalizálása formájában ezektől részben védeni is próbál minket. A kérdés azonban, hogy a manipuláció köztes zónája, a nem ellenállhatatlan, de mégis súlyos beavatkozások, amelyek ma mindent átható méreteket öltenek, honnantól vonhatóak be a jog területére. Nyilvánvaló, hogy minden mentális beavatkozást nem tudunk szabályozni, mégis az az álláspontja a szerzőknek, és nekem is, hogy a mai szabályozás hiányos, és egy jól körülhatárolt mentális integritásvédelmi rendszerre lenne szükség.

A szerzők második érve a jogi konzisztenciára hivatkozik.2 A testi integritáshoz való jog egyik elvi alapja, hogy egyfajta tulajdonjoggal rendelkezünk a saját testünk felett. A test az énünk része, amely felett szuverén hatalmat gyakorlunk, ahogyan egy állam gyakorol a határain belül szuverén hatalmat. Ha az énünk az autonómia középpontja, akkor érvelhetünk úgy, hogy önazonosságunk szempontjából mentális állapotaink még a testünknél is fontosabbak. Így, ha a testünk integritása védett, mentális állapotainknak még inkább védettnek kell lennie.

A harmadik érv a technológiai fejlődésre épít, amely mind a neurotechnológiai, mind a viselkedéstudományi területeken új alaphelyzetet teremt a jog számára. A korábban elképzelhetetlen beavatkozási lehetőségek miatt idáig nem merült fel a mentális integritás jogi védelme, a technológiai fejlődés következtében azonban mára elkerülhetetlenné vált.3 100 éve még nem voltunk tisztában a mentális életünk természetével és a beavatkozási lehetőségek tág körével, így nyilvánvaló, hogy a jog nem tudott erre szofisztikáltan reagálni, ma azonban kénytelen. Nem előzmény nélküli, hogy a tudományos fejlődés hív életre új jogokat. Így például a genetikai információk védelme vagy a digitális adataink védelme is a 21. században a géntechnológia és az informatika fejlődésével válik szükségszerűen jogi kérdéssé.4

Érvelhetnénk úgy is, hogy a mentális integritás benne van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogban, illetve a szólásszabadsághoz való jogban, így nem feltétlenül kell új jogszabályokat alkotni, elég kiterjesztően értelmezni a mostani rendelkezésre álló jogi védelmet. Mivel a gondolatszabadság abszolút jog, Malcolm Evans oxfordi jogászprofesszor már a 90-es években arra hívta fel a figyelmet, ha ezt a jogot széleskörűen értelmezzük, a reklámok a jog hatálya alá tartoznának, aminek pedig komoly gyakorlati következményei is lehetnek.5 A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya például egyenesen tiltaná őket. A hagyományos nézet szerint azonban ezek a jogok szűkebben vannak értelmezve, mint az a fajta mentális beavatkozás, amivel a modern marketing operál. A „gondolkodás” szabadsága igazából csak a politikai és társadalmi gondolkodást foglalja magában, tehát a közéleti véleményeket, míg a „lelkiismeret” csak az erkölcsi meggyőződést, és történelmileg inkább a vallásos nézetekhez kötődik.6

A reklámkorlátozás alapjogi vizsgálata külön csavart kap az Egyesült Államokban, ahol az Első Alkotmánykiegészítésben biztosított szólásszabadság jogát nem csak a magánszemélyekre, hanem a vállalatokra kiterjesztve kezdik el értelmezni. Így a marketinget egyfajta „kereskedelmi beszédnek” tekintik, amely bizonyos megszorításokat leszámítva (nem lehet nyíltan megtévesztő) teljes alapjogi védelmet élvez.7 Később a vállalatok teljes körű politikai véleménynyilvánítási jogot is kaptak a Legfelsőbb Bíróságtól, ami lehetővé teszi számukra például azt, hogy korlátlanul finanszírozzanak politikai szereplőket.8 A bíróság újra megerősítette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az egyént, hanem az egyének társulásait is védi, és mivel a vállalatok ilyen társulásoknak minősülnek, rájuk is vonatkozik az Első Alkotmánykiegészítés. Bár Európában kisebb védelmet kap a kereskedelmi beszéd, a szólásszabadságra való hivatkozás a kontinensen és Magyarországon is megjelenik.9 Ez azonban félrevezető, a szólás- és sajtószabadság azért élvez kiemelt védelmet alapjogi rendszereinkben, mert elengedhetetlen az egyén önkifejezéséhez és a demokratikus társadalmi párbeszéd fenntartásához. A vállalati beszéd esetében azonban egyik sem áll fenn.

Természetesen nagyon nehéz megállapítani, hogy hol kezdődnek a nem konszenzuális mentális beavatkozások. Nyilván egy vitában egy meggyőző érvelő is átalakíthatja a preferenciáinkat. Nem véletlenül mondja Noam Chomsky amerikai nyelvész, hogy a meggyőzés az erőszak egyik formája, és hívja fel arra a figyelmet, hogy morális szempontból egy jó előadói készséggel rendelkező embernek vissza kellene fognia magát. Mégis, ez nem lehet a jog területe, a hétköznapi emberi találkozások során ugyanis az érintkezés alapvető szándéka nem egymás cselekedeteinek szisztematikus manipulálása.

Bár a lelki integritás tiszteletben tartása elsősorban politikai fellépést igényel, nem pedig új bűncselekményeket, Jan Christoph Bublitz és Reinhard Merkel egy új büntetőjogi normát is javasol a mentális integritás védelme érdekében. Érdemes megnézni, ők mit tartanak fontosnak. Eszerint: „más elméjébe való közvetett beavatkozás olyan ingerek útján, amelyek célja a mentális ellenőrzési képességek megkerülése, és súlyos negatív mentális következményeket okoznak, büntetendő, kivéve, ha az ilyen ingerek a másik személy mentális önrendelkezésére tekintettel megengedett magatartások, például a szabad véleménynyilvánítás gyakorlása”.

Látszik tehát, hogy a beavatkozás eszköze bármilyen „inger” lehet, és ilyen szempontból a norma cselekvések széles körét képes lefedni. A beavatkozások „közvetett” körét érinti, tehát olyan üzenetet vagy manipulációt, amely nem közvetlenül téríti el a gondolkodásunkat. Kérdés azonban, mi a „mentális ellenőrzési képességek megkerülése”. A könyv több részéből is kiderül, kérdéses, kit tekinthetünk a lelki apparátus mentális ellenőrzőjének. Ezt én a két rendszer elmélete alapján úgy fordítanám át, hogy a reflexív második rendszer megkerülésével az első rendszerre próbál hatni.

A fenti fejezetekben leírtak alapján a mentális integritás jogi védelmére három kritériumot állítanék fel:

A más elméjébe való közvetett beavatkozás olyan ingerek útján, amely valamilyen szisztematikus viselkedésirányítási kísérlet része, és amiben a beavatkozó szándéka a számára kedvező viselkedésváltozás elérése. Például: A mentális integritás védelme érdekében tilos olyan közvetett beavatkozást végrehajtani, amely az egyén mentális állapotát szisztematikusan befolyásolja ingerek vagy manipulációk révén, a beavatkozó számára kedvező viselkedésváltozás elérése céljából.
A viselkedésváltozásba annak célpontja nem egyezett bele, vagy nem is tud róla. Például: Kivételt képeznek azok az ingerek vagy manipulációk, amelyek a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak, amelybe az egyén beleegyezett és amelyek nem próbálják meg megkerülni az egyén mentális ellenőrzési képességeit.
A viselkedésváltoztatás nem az emberek lassú, racionális és mérlegelő gondolkodására próbál hatni, hanem gyors, heurisztikus, sokszor a tudatosságot megkerülő kognitív utakat, illetve érzelmi asszociációkat használ. Például: (3) A mentális integritás megsértésének minősül különösen, ha a beavatkozás nem a lassú, racionális gondolkodásra, hanem a gyors, heurisztikus és tudatosságot megkerülő kognitív mechanizmusokra irányul.

A kritériumrendszer első részével kikerülhető, hogy a hétköznapi életben az emberek természetes egymásra hatása elszabadult pereskedéshez vezessen. Így ugyanis a szomszédot nem perelhetem be, mert nem korrekt módon keretezte a kérdést, miszerint akarok-e vigyázni a macskára. Ez ugyanis nem egy szisztematikus beavatkozás. Szisztematikus beavatkozáshoz nyilvánvalóan olyan entitásokra van szükség, amelyeknek valamilyen erőforrás-koncentráció miatt túlhatalmuk van, és képesek ilyen beavatkozás véghezvitelére. Mérlegelhető az is, hogy van-e valamilyen gazdasági érdek az elérni kívánt viselkedésváltozás mögött.

A második kritérium lehetővé teszi, hogy bizonyos szisztematikus viselkedésváltozások ne legyenek tiltottak, különösen, ha valaki beleegyezik. Így például az állam, bizonyos egészségvédelmi célok elérésére, használhatja a szisztematikus beavatkozás eszközét, amennyiben arra felhatalmazást kap polgáraitól.

A harmadik kritérium lényege, hogy meghatározza, mi számít a mentális integritás megsértésének. Az első fejezetben kifejtettek alapján a gyors és a lassú gondolkodási folyamatok a kognitív pszichológia eredményei szerint jól különválaszthatók. A meggyőzés azon formái, amelyek a lassú feldolgozási folyamatokra hatnak, nem kerülnének tiltás alá. Így például egy tévéreklám, melyben egy orvosszakértő hoz fel racionális érveket egy fogkrém használata mellett, önmagában nem tartalmazna tiltott beavatkozási elemet. A fent bemutatott sötét mintázatok viszont, amelyek az emberek automatikus viselkedésének szisztematikus tesztelésén alapulnak, sértenék a mentális integritáshoz való jogot. Ugyanígy a fent vázolt érzelmi asszociációkat építő reklámstratégiák sem felelnének meg a jogi elvárásoknak. Itt a kategorizáció igencsak bonyolult feladat, de a gyakorlat ki tudna kristályosítani egy eset jogot.

Mindez a séma lefordítható egy fogyasztóvédelmi jogszabályba is:

A fogyasztók mentális integritásának védelme érdekében tilos olyan beavatkozást végezni, amely szisztematikusan befolyásolja a fogyasztók gondolkodását vagy döntéshozatali képességét, azzal a céllal, hogy a fogyasztó olyan döntéseket hozzon, amelyek nem a saját legjobb érdekeit szolgálják, és amelyekről nem volt tudomása vagy nem járult hozzá.
A beavatkozás tilalmának nem esik alá az a tevékenység, amely az információs jogok vagy a fogyasztói döntéshozatal tudatos támogatására irányul, feltéve, hogy az nem kerüli meg a fogyasztó mentális ellenőrzési képességeit.
Az olyan reklámok és marketinggyakorlatok, amelyek a fogyasztók automatikus, heurisztikus döntési folyamataira hatnak, és amelyeket tudatosan a tudatosság megkerülésére terveztek, fogyasztóvédelmi jogsértésnek minősülnek.

Ezek nem feltétlenül akarnak végső szabályszövegek lenni, csak az olvasó fantáziáját szeretném stimulálni velük. A reklámok egy jelentős részének „tiltása” ma radikálisnak tűnhet, de ha egy évszázaddal ezelőtt azt mondtuk volna valakinek, hogy társadalmainkból fokozatosan kivezetik a dohányzást, aligha hitte volna el. Pedig Nagy-Britanniában 2024-ben felmenő rendszerben betiltották a cigaretta árusítását a most felnövő generációk számára. A társadalmi normák dinamikusan változnak – sokszor észre sem vesszük őket, sokszor viszont zajosan ütköznek. Ahogy a fejezet elején volt szó róla, a jog megváltoztatja az emberek viselkedését, az emberek pedig szépen lassan a megváltozott viselkedésükhöz igazítják attitűdjeiket. A jog így igenis tud a társadalmi gyakorlatokon változtatni.

A jogszabályok emellett meg tudják oldani azt is, ami egyéni szinten lehetetlen, de közösen, kollektív szinten kis erőfeszítés. Egy-egy ember nyilván nem tud egykönnyen ellenállni a felé irányuló marketingstratégiáknak, egy professzionális fogyasztóvédelem viszont meg tudja védeni az embereket. Bár ma az a norma, hogy a cégek korlátozás nélkül alkalmaznak számunkra beazonosíthatatlan viselkedésirányítási technológiákat, ez korántsem természetes vagy szükségszerű. Nem elkerülhetetlen, hogy korlátozások nélkül éljünk együtt a legújabb technológiákkal – ez ugyanúgy igaz az okostelefonokra, az internetre és sok más területre is.

1	Douglas, T. – Forsberg, L. (2021): Three rationales for a legal right to mental integrity. In Neurolaw. Springer Nature.
2	Douglas, T. – Forsberg, L. (2021): Three rationales for a legal right to mental integrity. In Neurolaw. Springer Nature. 89–92.
3	Douglas, T. – Forsberg, L. (2021): Three rationales for a legal right to mental integrity. In Neurolaw. Springer Nature. 92–98.
4	Costello, R. Á. (2022): Genetic Data and the right to Privacy: towards a Relational Theory of Privacy? Human Rights Law Review. 22(1), ngab031.
5	Evans, M. D. (1997): Religious liberty and international law in Europe (Vol. 6). Cambridge University Press.
6	Partsch, K. J. (1981): Freedom of conscience and expression, and political freedoms. The International Bill of Rights: The Covenant on Civil and Political Rights. 239.
7	Virginia State Pharmacy Board v. Virginia Citizens Consumer Council, 425 U.S. 748 (1976)
8	Citizens United v. Federal Election Commission, 558 U.S. 310 (2010)
9	1270/B/1997. AB határozat

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero