Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az emlékezet törékeny hatalma

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.”

Gabriel García Márquez: Félreismert múlt

Emlékezz vissza az első napodra az óvodában! Idézd aztán fel a legemlékezetesebb középiskolai kalandod! Majd emlékezz vissza a legutolsó esküvőre, amin voltál! Bizonyára mindhárom emlék ugyanolyannak tűnik: valóságosnak. De vajon tényleg azok? A válasz az, hogy valószínűleg nem teljesen. A modern pszichológia kegyetlenül leszámol az emlékezet köznapi mítoszával: a dolgok valójában közel sem úgy történtek, ahogy emlékezünk rájuk, sőt, talán meg sem történtek!

Liszt professzor egy berlini előadása során két hallgató rövid szóváltásba keveredett, kiabáltak egymással, majd az egyik pisztolyt rántott a másikra. A professzor közéjük lépett, így végül a fegyver vakon sült el. Az incidens előre megrendezett volt; a professzor arra kérte a hallgatókat, hogy írják le, mi történt. A beszámolók azonban rendkívül eltérőek voltak, tele voltak toldásokkal és kihagyásokkal, annak ellenére, hogy a tanúk tanult hallgatók voltak, akiknek semmilyen érdekük nem fűződött az események meghamisításához.1

Daniel Schachter, a híres emlékezetkutató egy nagyon kézenfekvő, képzeletbeli példával világít rá a probléma lényegére. Ha két ember érzékelését összekötnénk, és mindketten ugyanazt látnák, olvasnák, éreznék, emlékeik az adott időszakról akkor is lényegesen eltérnének – hacsak személyiségük nem lenne tökéletesen azonos. Az emlékek ugyanis nem a valóság állóképszerű, objektív lenyomatai, nem pillanatfelvételek, amelyek függetlenek az értelmezésünktől. Ehelyett az emlékek egykori tapasztalataink jelentését, értelmét és az azokhoz kapcsolódó érzelmeinket hordozó összetett egyvelegek. Nem tényszerű beszámolók, hanem annak lenyomatai, ahogy mi magunk megéltük az eseményeket. Mivel az emlékek az események értelmezését tükrözik, értelemszerűen személyiségünk is meghatározó szerepet játszik az emlékezés folyamatában.2

Az emlékek valójában az előhívás során jönnek létre az idegrendszerben tárolt információs szilánkokból, így sem tiszta, sem kész formában nem léteznek az emlékezés előtt. Ulric Neisser metaforájával élve, észlelési töredékeket őrzünk, amelyekből rekonstruáljuk az emlékeket – akárcsak a paleontológus, aki csontszilánkokból rekonstruálja a dinoszauruszt. Mivel az emlék maga az emlékezés során jön létre, paradox módon idővel nem is az eredeti eseményre emlékezünk vissza, hanem az arról korábban alkotott emlékre. Ezért különösen veszélyes lehet például egy első kihallgatás. Ha irányított kérdéseket kap a tanú, akkor a kérdések mentén fogja létrehozni az emlékeit, melyekre később visszaemlékszik. Az emlék a folyamatos felidézés hatására fix reprezentációvá válhat, amelynek már kevés köze van az eredeti valósághoz. Az emlékezet törékeny hatalma azonban jóval komolyabb hatással van az igazságszolgáltatásra, mint gondolnánk.

1	Hebb, D. O. (1998): A pszichológia alapkérdései. Trivium. 128–29.
2	Schacter, D. L. – Zoltán, D. (1998): Emlékeink nyomában. Háttér. 19.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero