Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Felejtés nélkül nincs én

A felejtési görbe röviden azt írja le, hogy a felejtés logaritmikus természetű, azaz minél régebbi egy emlék, annál tartósabb. A tegnapi napunkat viszonylag jól le tudjuk írni, egy hónap múlva azonban aligha emlékszünk néhány részletre, egy év után pedig csak a kifejezetten fontos emlékek maradnak meg. Az élményeink nagy része, amelyek a jelenben fontosak számunkra, érdekes módon a feledés homályába merülnek.1 Ezért különösen problémás, hogy Magyarországon a bírósági ügyek felgyorsítására irányuló erőfeszítések ellenére, a tanúkat gyakran több hónapos, akár éves várakozási idővel hívják be. Csak gondoljunk bele: amikor ezeket a sorokat olvassuk, emlékszünk arra, mit csináltunk egy évvel ezelőtt?

Persze itt is vannak furcsa kivételek. Bizonyos emlékezeti rendszerek problémájával szemben kevésbé ismert a hiperthimesztikus szindróma, amikor az ember epizodikus emlékei rendkívül élesek és abnormálisan részletesek.2 Egyesek mindenféle szelektálás nélkül emlékeznek egész életükre, ami furcsa módon, nem akkora áldás, mint gondolnánk. Daniel L. Schacter emlékezetkutató szerint a felejtést tulajdonképpen alkalmazkodóképességként is fel lehet fogni.3 Ha ugyanis minden részletre és fölösleges információra emlékeznénk, valószínűleg képtelenek lennénk életünket egybefüggő egészként értelmezni. A felejtés szelektív folyamata révén áll össze a világ körülöttünk, és valójában nincs is szükség arra, hogy olyan információk millióit tároljuk el, amelyeket soha nem fogunk előhívni. Egy bírósági eljárás során azonban jelentéktelen információk hirtelen jelentőségteljessé válhatnak.

A felejtés kutatásának régi kérdése, hogy maga az emlék tényleg eltűnik-e, tehát nem áll rendelkezésre, vagy csak nem hozzáférhető, mert nincs már jelen a megfelelő hívóinger. A felejtés részben magyarázható azzal, hogy a sejtek elhalásával egyszerűen elhalványulnak az emléknyomok idegi alapjai. De az is lehet, hogy a felejtést valamilyen interferencia okozza a felidézés során. Ilyen az, amikor az új jelszónkat nem tudjuk felidézni, reflexszerűen a régit írjuk be, mert a „jelszó” hívószóra versengő célelemek aktiválódnak az elménkben. Talán megmaradnak elménkben az emlékek, csak nem tudjuk előhívni őket?4 Erre utalhat az is, hogy az emberek felismerési feladatokban jobbak, mint a felidézési feladatokban.

A fenti miatt bizonyos célelemek előhívása ronthatja a célelemhez kapcsolódó egyéb elemek felidézését. Shaw egy kísérletében bizonyos ellopott tárgyakkal kapcsolatban kérdeznek ki tanúkat. A kikérdezés segítette őket abban, hogy később előhívják az adott tárgyra vonatkozó információkat, viszont rontotta az emlékezetüket az azonos kategóriába tartozó más tárgyakkal kapcsolatban. Ezeknek az eredményeknek fontos következményei vannak a jogi gyakorlatra nézve: egy tanú ismételt kihallgatása módosíthatja a tanú emlékezetét, bár javíthatja bizonyos részletek felidézését, az egyéb, ki nem kérdezett részletek előhívása viszont nehezebb lesz. 5

1	Baddeley, A. – Eysenck, M. W. – Anderson, M. C. – Mihály, R. (2010): Emlékezet. Akadémiai Kiadó. - 292–99.
2	Baddeley, A. – Eysenck, M. W. – Anderson, M. C. – Mihály, R. (2010): Emlékezet. Akadémiai Kiadó. 292.
3	Schacter, D. L. (1998): Emlékeink nyomában. Háttér.
4	Baddeley, A. – Eysenck, M. W. – Anderson, M. C. – Mihály, R. (2010): Emlékezet. Akadémiai Kiadó. 300–325.
5	Shaw, J. S. – Bjork, R. A. – Handal, A. (1995): Retrieval-induced forgetting in an eyewitness-memory paradigm. Psychonomic bulletin & review. 2, 249–253.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero