Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Hamis emlékek, hamis vallomások

1989 áprilisában Trisha Meili, egy női futó, brutális támadás áldozata lett New York Central Parkjában. A nyomozás során öt fiatal férfit vádoltak meg a bűncselekménnyel, akik mindegyike fekete vagy latin származású volt. A fiatalok, akik a „Central Park Five” néven váltak ismertté, beismerő vallomásokat tettek. A vallomások ellentmondtak egymásnak és a fizikai bizonyítékoknak, de mégiscsak a bűnösség beismerései voltak, sokszor meglepő részletességgel. Az egyik fiú felállt, és eljátszotta, hogyan vette le a futó nadrágját, a másik pedig azt mondta, hogy társai nyomására vett részt a nemi erőszakban.1 Végül elítélték őket és letöltendő börtönbüntetést kaptak. 2002-ben azonban Matias Reyes, egy börtönben ülő férfi egyszer csak, beismerte a támadást, nemsokára a DNS-teszt megerősítette, hogy ő volt az elkövető. A jelenség a hétköznapi józan ésszel abszurdnak tűnhet; miért vallaná be öt fiú, hogy elkövetett egy bűncselekményt, amihez semmi köze?

Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, a hamis beismerő vallomások meglepően gyakoriak, ami arra utal, hogy sokan szuggesztiók hatására ártatlanul is elhiszik, hogy elkövették a bűncselekményt. Az Innocence Project például egy ártatlanul elítélt embereket vizsgáló 375 fős mintán kimutatta, hogy az ítéletek 29%-a kapcsolódott hamis beismerő vallomáshoz.2 Saul Kassin pszichológus professzor pedig kutatásaira alapozva 15% és 25% közé teszi a hamis beismerő vallomások arányát az ártatlan elítélések viszonylatában.3

Komplett emlékek kreálhatóságát laboratóriumi körülmények között is bizonyították.4 A kutatók meglepően egyszerű kérdésekkel el tudják érni, hogy emlékezzünk egy gyermekkori születésnapra vagy arra, ahogyan kiskorunkban elvesztünk a plázában.5 Kassin kísérletében a teljesen ártatlan emberek, akiket következetesen azzal vádoltak, hogy lenyomtak a gépen egy billentyűt, amivel kárt okoztak, hajlamosak voltak aláírni egy vallomást a bűnösségükről. Ráadásul az esemény kapcsán ténylegesen bűntudatot is éreztek, és hamis emlékképeket is létrehoztak.6 Messze nem vagyunk saját tetteinknek olyannyira csalhatatlan forrásai, mint azt hisszük. A társas befolyásolás képes létrehozni azt a makacs illúziót, hogy elkövettünk olyan dolgokat, amiket egyébként bizonyíthatóan nem tettünk meg.

Bár a fizikai kényszer visszaszorul, és így az eljárások törvényessége nő, a fentiek miatt figyelemmel kell lennünk a pszichikai nyomásgyakorlás puhább eszközeire is. Ehhez a trendhez hozzá kell tenni, hogy Magyarországon az sem ritka, hogy a nyomozás során az eljárás alá vont személyek a kihallgatóktól kapnak egy-két pofont.7 Emellett Elek Balázs kutatásai alapján feltételezhető, hogy a hazai büntetőeljárásban is alkalmaznak olyan módszereket, amelyek esetenként a pszichikai kényszer szintjét is elérhetik.8 Egy másik hazai kutatás szerint az előzetes letartóztatásban lévő személyek 35%-ának azt ígérték a kihallgatás során, hogy beismerő vallomás esetén szabadlábra helyezik őket.9 Elek Balázs helyesen hívja fel a figyelmet arra, hogy a kihallgatás célja ne a beismerő vallomás legyen, hanem az igazságkeresés.10

1	Kassin, S. M. (2005): On the psychology of confessions: Does innocence put innocents at risk? American psychologist. 60(3), 215.
2	https://innocenceproject.org/dna-exonerations-in-the-united-states/
3	Kassin, S. M. (2005): On the psychology of confessions: Does innocence put innocents at risk? American psychologist. 60(3), 215.
4	Loftus, E. F. (2005): Planting misinformation in the human mind: A 30-year investigation of the malleability of memory. Learning & memory. 12(4), 361–366.
5	Hyman Jr, I. E. – Husband, T. H. – Billings, F. J. (1995): False memories of childhood experiences. Applied cognitive psychology. 9(3), 181–197.
6	Kassin, S. M. – Kiechel, K. L. (1996): The social psychology of false confessions: Compliance, internalization, and confabulation. Psychological science. 7(3), 125–128.
7	Kádár A. K. (2004): A vétkesség vélelme: sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásokban. Magyar Helsinki Bizottság. 55–60.
8	Elek, B. (2008): A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Doktori értekezés. Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
9	Kádár A. K. (2004): A vétkesség vélelme: sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásokban. Magyar Helsinki Bizottság. 69.
10	Elek, B. (2008): A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Doktori értekezés. Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero