Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A stressz hatása az emlékezetre

Annak megértése, hogy ez a stressz hogyan befolyásolhatja a memóriát, illetve később a tanúk és áldozatok vallomásait, alapvető fontosságú a rendőrség és más jogi szakemberek számára. Bűncselekmény, különösen erőszakos bűncselekmény szemtanújának vagy áldozatának lenni stresszes élmény. Bár a szemtanúk vallomásaival kapcsolatos kutatások az 1970-es évek elejétől fogva kiterjedtek, 50 év után még mindig vita tárgya, hogy a fokozott stressz egyértelműen pozitív vagy negatív hatással van-e az emlékezetre.1

Deffenbacher, aki az első metaanalízist végezte a kérdésben ellentmondásos eredményeket talált. 10 vizsgált kutatás azt mutatta, hogy a fokozott arousal, tehát a feszültségi szint emelkedése növeli a szemtanúk emlékezeti pontosságát, míg 11 vizsgálat arra utalt, hogy az arousal növekedése rontja az emlékezőképességet.2 Ő ezt a pszichológiában ismert Yerkes–Dodson-törvénnyel magyarázta, amely szerint a szervezet izgalmi állapota és a teljesítmény között U alakú összefüggés van. Ez azt jelenti, hogy a stressz növekedése egy ideig élesíti érzékeinket és fokozza teljesítményünket, de egy bizonyos ponton túl a túlzott stressz elkezdi rontani azt. Mérsékelt izgalom egy vizsga előtt éberebbé tesz minket, de a túl sok stressz hatására semmi nem jut az eszünkbe. Ezért nem kapunk egyértelmű eredményt a szemtanúk emlékezetével kapcsolatban, hiszen a stressz különböző szintjei különböző módon hatnak az emlékezeti pontosságra is.

Egy 2004-es, új módszertannal végzett metaanalízis már jóval határozottabb álláspontra jutott.3 Eszerint 63 különböző kutatás eredményeiből egyértelműen megállapítható, hogy a magas szintű stressz negatívan befolyásolja a szemtanúk azonosítási képességeit, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatos részletek felidézésének pontosságát is. Meglepő módon az általános memóriakutatás eredményei továbbra is vegyesebbek; egyes kutatások arra utalnak például, hogy az emlék kódolásakor átélt stressz fokozhatja a memóriateljesítményt.4

A szemtanúk emlékezetkutatásának empirikus eredményei tehát arra utalnak, hogy a kódolási stressz károsítja a felismerési teljesítményt. Ezek a vizsgálatok leggyakrabban az arcfelismerési teljesítményre összpontosítanak. Az egyik kísérlet résztvevői például egy alacsony és egy magas stresszhatású kihallgatáson estek át, majd később arra kérték őket, hogy a két kihallgató személyt azonosítsák képek segítségével vagy élő azonosítás során. Függetlenül az azonosítás típusától, a magas stresszhelyzetben kihallgatott emberek pontatlanabbak voltak az azonosítás során, mint az alacsony stresszhelyzetet megtapasztalók.5

Nagyon érdekes, hogy a stressz és a memória kapcsán a különböző területek szakértőinél következetesen megjelenik ez a véleménykülönbség. Egy 2021-es felmérés során az általános emlékezeti szakértők 78%-a egyetértett azzal az általános állítással, hogy a stressz átélése egy esemény során (azaz a kódoláskor) fokozza az adott eseményre való emlékezési képességeket, míg a szemtanúkkal foglalkozó emlékezeti szakértőknek csak a 32%-a értett egyet az állítással.6 Mindkét kutatási terület szakértői nagy arányban egyetértettek azonban abban, hogy a stressz igen magas szintje rontja a szemtanúk vallomásának pontosságát. Az ellentmondások oka valószínűleg részben abból adódhat, hogy az általános kérdés, a stressz és az emlékezet viszonya túl tág, amire nem adható teljesen egyértelmű válasz ebben a formájában. Mégis, a jog és pszichológiával foglalkozó konkrét kutatások és szakértők is inkább egyetértenek abban, hogy a stressz jelenléte nem fokozza, hanem rontja az emlékeztet.

1	Marr, C. – Sauerland, M. – Otgaar, H. – Quaedflieg, C. W. – Hope, L. (2021): The effects of acute stress on eyewitness memory: An integrative review for eyewitness researchers. Memory. 29(8), 1091–1100.
2	Deffenbacher, K. A. (1983): The influence of arousal on reliability of testimony. Evaluating witness evidence. 235–251.
3	Deffenbacher, K. A. – Bornstein, B. H. – Penrod, S. D. – McGorty, E. K. (2004): A meta-analytic review of the effects of high stress on eyewitness memory. Law and human behavior. 28, 687–706.
4	Shields, G. S. – Sazma, M. A. – McCullough, A. M. – Yonelinas, A. P. (2017): The effects of acute stress on episodic memory: A meta-analysis and integrative review. Psychological bulletin. 143(6), 636.
5	Morgan III, C. A. – Hazlett, G. – Doran, A. – Garrett, S. – Hoyt, G. – Thomas, P. – … Southwick, S. M. (2004): Accuracy of eyewitness memory for persons encountered during exposure to highly intense stress. International journal of law and psychiatry. 27(3), 265–279.
6	Marr, C. – Otgaar, H. – Sauerland, M. – Quaedflieg, C. W. – Hope, L. (2021): The effects of stress on eyewitness memory: A survey of memory experts and laypeople. Memory & cognition. 49, 401–421.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero