Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Viselkedéstudományok lámpásai

Felmerül tehát, hogy e kérdések vizsgálatakor milyen tudományterületeken járunk. Az emberi viselkedés számos eltérő kontextusba ágyazódik, ezek integrálása segít pontosabb képet kapni. Az emberi viselkedés, mint egy matrjoska baba, rengeteg rétegből épül fel: legősibb viselkedéses programjainkon és ösztöneinken az állatokkal is osztozunk; erre épülnek rá az emberré válás során, sajátos evolúciós helyzetünkből fakadó viselkedéses tendenciáink; a nyelv, a kultúra, a társadalom adta keretek; majd minderre az egyéni pszichogenezisünk, tehát az egyéni életkörülményeinkből fakadó jellegzetességek (például saját gyerekkorunk).1

A kortárs pszichológia a fentiek miatt úgynevezett bio-pszicho-szocio-kulturális modellekben értelmezi az emberi viselkedést. Ha például egy olyan egyéni lelki jelenségről beszélünk, mint a depresszió, számba veszi az egyén genetikai adottságait, temperamentumát és agyi jellegzetességeit. De a biológia csak csőre tölti a fegyvert, a környezet húzza meg a ravaszt. A depresszió esetén például tényező lehet a bántalmazó családi környezet, a nyugati társadalomban kialakuló elszigeteltség vagy például a „macsó” kultúra, amely megfojtja az érzésekről való nyílt beszédet. Lehet, hogy a rossz közérzetünknek éppen semmilyen biológiai alapja nincs, az teljes egészében társadalmi körülményekből fakad. Ezen érvek mindegyike a viselkedés okainak egy másik dimenzióját világítja meg. Együttes alkalmazásukkal komplexebb modelleket kapunk, amelyek reményeink szerint pontosabbak is. Viszont végtelenül megnehezítik a hagyományos értelemben vett tudományos határok tiszteletben tartását vagy nyomon követését.

Részben a viselkedéstudományok e sajátossága okozta, hogy nem tudtak betörni a jogi gondolkodásba. A pszichológia túl sok tényezőt emel be az ember vizsgálatának folyamatába, ezért a mai napig képtelennek bizonyult egy olyan egységes viselkedési modell létrehozására, amely vetekedni tudna a közgazdászok haszonmaximalizáló, racionális szereplőjének egyszerűségével, eleganciájával és tesztelhetőségével.2 A problémát, ahogy látni fogjuk az emberi viselkedés modelljeiről szóló fejezetben, az jelenti, hogy a közgazdaságtan által használt emberkép empirikus cáfolatot nyert. A következő fejezetben bemutatom, hogyan lehet a jog és pszichológia területén eligazodni, illetve hogyan definiálható a két terület közös vállalkozása.

1	Marosán, Gy. (2011): Mi az ember? – egy evolúciós szintézis körvonalai. In Tudományos évkönyv 2010: Merre tovább? (Gazdaság és társadalom, realitás és esély). Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF), Budapest.
2	Langevoort, D. C. (1998): Behavioral theories of judgment and decision making in legal scholarship: A literature review. Vand. L. Rev. 51. 1499.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero