Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Aprólékos emlékek, magabiztos tanúk: a pontosság jelei?

A bíróság számára gyakran a tanú, illetve az áldozat magabiztossága az egyetlen emlékezeti pontosságra utaló tényező. De vajon igazolható-e a pszichológiai elmekutatások alapján a magabiztosság és a pontosság közötti pozitív korreláció? A kutatók között széles körű egyetértés van abban, hogy az emlékezeti pontosság és az, hogy a tanú mennyire magabiztos emlékeinek helyességét illetően, gyengén függ össze egymással.1 Bár a fenti pozitív összefüggés az esetek felében kimutatható, ez a másik felében vagy nem mutatható ki, vagy egyenesen negatív irányú.2

Az irányra ható legdominánsabb tényező az emlékek kialakulásának a körülményei. Ha a körülmények rosszak, például gyengék a fényviszonyok, magas az egyén stresszszintje, sok félrevezető információ érkezik az eseményről, akkor az összefüggés a magabiztossággal nagy valószínűséggel semmilyen, vagy fordított irányú. Rossz kódolási feltételek mellett ugyanis emlékképünk gyakran hiányos, „fehér foltokkal” tarkított.3 Például egy gyorsan lezajló autóbaleset során, az ember stresszes állapotba kerül még puszta szemlélődőként is, így a részletekre valószínűleg nem fog emlékezni. Az eseményt fontossága miatt azonban folyamatosan újragondoljuk, az újragondolás közben pedig, törekedve a teljes emlékre, szépen beszínezzük a fehér foltokat.4 Ez a kiegészítés lehet véletlenszerű, de elvárásokból, például a nyomozó hatóság nyomásából vagy sztereotípiákból is fakadhat.

Mivel az emlékkép így feltöltődik a valóságnak nem megfelelő elemekkel, annak pontossága csökken, míg folyamatos ismétlésével az egyén egyre biztosabb lesz annak tárgyilagosságában.5 A kapcsolat a magabiztosság és a pontosság között annál gyengébb, minél távolabb van időben egymástól az esemény és a róla alkotott beszámoló. A szemtanúk, áldozatok emlékképei tekintetében tehát mindig meg kell vizsgálni azok kialakulásának körülményeit, és csak ezt követően levonni a magabiztosságra vonatkozó következtetéseket. Saját kutatásomból az látszik, hogy a hazai gyakorló jogászok majdnem fele számára nem egyértelmű, hogy nincs pozitív együttjárás a tanú magabiztossága és emlékeinek megbízhatósága között. Érdekes, hogy a joghallgatók körében valamennyivel elterjedtebb az a téves elképzelés, hogy a magabiztosság összefügg az emlékezeti megbízhatósággal, ami szintén aggodalomra adhat okot. Természetesen az is előfordulhat, hogy a joghallgatók nézetei még tapasztalat hiányában állnak közelebb a „naiv pszichológiai” nézetekhez, míg a jogi gyakorlat ezen csiszol valamennyit.

Hasonló kockázatokat rejt az aprólékos felidézés és a pontosság közötti összefüggés feltételezése. Számos kutatás azt mutatja, hogy amikor a szemtanúk több részletet mesélnek el visszaemlékezés közben, a hallgatók általában úgy ítélték meg, hogy az eseményre vonatkozó emlékeik hitelesebbek is.6 Ezt az összefüggést azonban a szakértők már nem erősítik meg. Sőt, egyes kutatásokban ellenkező irányú összefüggést találtak. Egy kísérletben például emberek egy megrendezett lopásnak voltak szemtanúi, majd később arra kérték őket, hogy azonosítsák az elkövetőt. Azok az emberek, akik kevésbé emlékeztek mellékes részletekre (például a falon lévő képekre), valójában nagyobb valószínűséggel azonosították pontosan az elkövetőt.7 Érdekes módon ennek ellenére az esküdtek hitelesebbnek ítélték a több részletet közlő szemtanúkat.

1	Sporer, S. L. – Penrod, S. – Read, D. – Cutler, B. (1995): Choosing, confidence, and accuracy: A meta-analysis of the confidence-accuracy relation in eyewitness identification studies. Psychological Bulletin 118(3), 315.
2	Deffenbacher, K. A. (1980): Eyewitness accuracy and confidence. Law and Human Behavior. 4(4), 243–260.
3	Atkinson, R. L. – Atkinson, R. C. – Smith, E. E. – Bem, D. J. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó. Budapest. 326.
4	Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E. – Bem, D. J. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó. Budapest. 326.
5	Atkinson, R. L. – Atkinson, R. C. – Smith, E. E. – Bem, D. J. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó. Budapest. 326.
6	Bell, B. E. – Loftus, E. F. (1989): Trivial persuasion in the courtroom: The power of (a few) minor details. Journal of personality and social psychology. 56(5), 669.
7	Wells, G. L. – Leippe, M. R. (1981): How do triers of fact infer the accuracy of eyewitness identifications? Using memory for peripheral detail can be misleading. Journal of Applied Psychology. 66(6), 682.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero