Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Változási vakság

Álldogálunk az utcán, amikor egy idegen útbaigazítást kér tőlünk. Kedves fiatalembernek tűnik, miért ne segítenénk neki? El is kezdjük magyarázni, hogyan jut el az adott pontról a Rákóczi útra. Hirtelen megjelenik két rakodó férfi, akik egy hosszú faajtót cipelnek. Nem túl udvarias módon ahelyett, hogy kikerülnének minket, pont közöttünk mennek el, így az ajtódeszka egy pillanatra kitakarja kérdezőnket. Miután elmentek, befejezzük az útbaigazítást, és megelégedve nyugtázzuk: megvan a napi jócselekedet. Vajon észrevennénk-e, ha a rövid ajtó takarta pillanat során az eredeti kérdezőt kicserélték volna egy más hangú, ruhájú, testfelépítésű emberre? A józan ész azt diktálja, megfigyelőképességünk nem tökéletes, de azért egy teljesen új embert csak kiszúrnánk.

Nézzünk egy egyszerűbb esetet, egy videófelvételt látunk, amiben két ember egy étkezőben beszélget. A felvétel közben a tányérok színe megváltozik, az egyik résztvevőről egyszer csak eltűnik egy sál. Egy másik felvételen egyszerűen kicserélik a szereplőt a felvétel közben. Az emberek 78%-a úgy gondolta, észrevenné az eltűnő sálat, 59%-uk a kicserélt embert, 46%-uk a tányérok színváltozását.1 Ezek az arányok meglepően optimisták, ha összevetjük azzal a 0%-os eredményességgel, amit újra meg újra produkálnak az emberek a fenti három változás felismerése tekintetében.2 Ugyanígy, a legtöbben úgy gondolják, az ajtódeszkás kísérletben észrevennék a rafinált cserét, ehhez képest az emberek felének nem tűnik fel, hogy egyszer csak egy teljesen új emberrel beszélgetnek!3 Amikor a kísérlet után megkérdezték, észleltek-e valami szokatlant, annyit mondtak, hogy a munkások elég udvariatlanok voltak.

Érdekes módon nagyobb eséllyel ismerjük fel a cserét, ha az eredeti személy egy hozzánk hasonló csoport tagja. Diákok például jobban észreveszik, ha egy hasonló korú, diáknak kinéző ember változik meg, mintha egy idősebb felnőtt. Ennek több lehetséges szociálpszichológiai magyarázata is van – a saját csoporthoz tartozó tagokat jobban meg tudjuk különböztetni, és motiváltabbak is vagyunk megfigyelni, míg a külsőnek érzékelt társadalmi csoportok tagjait egységesnek értékeljük, kevésbé alaposan figyeljük meg őket.4 Ez azt is jelentheti, hogy egy tanú nagyobb valószínűséggel emlékszik pontosan egy hozzá hasonló csoporttagságú emberre, így hasonló életkorúakra is (korcsoport torzítás).5

Az előző fejezet után bizonyára nem vagyunk azon meglepődve, hogy az emberek emlékezete és észlelése nem túl pontos. Ami most fontos lesz számunkra a fenti kutatásban, nem is az emberek rossz képességei, hanem az, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, mennyire rosszak a képességeik. Ez ugyanis egy újabb problémát nyit ki számunkra – a metakognitív szakadék kérdését.

1	Levin, D. T. – Drivdahl, S. B. – Momen, N. – Beck, M. R. (2002): False predictions about the detectability of visual changes: The role of beliefs about attention, memory, and the continuity of attended objects in causing change blindness blindness. Consciousness and Cognition. 11(4), 507–527.
2	Baddeley, A. – Eysenck, M. W. – Anderson, M. C. – Mihály, R. (2010): Emlékezet. Akadémiai Kiadó. 474.
3	Simons, D. J. – Levin, D. T. (1998): Failure to detect changes to people during a real-world interaction. Psychonomic Bulletin & Review. 5(4), 644–649.
4	Simons, D. J. – Levin, D. T. (1998): Failure to detect changes to people during a real-world interaction. Psychonomic Bulletin & Review. 5(4), 644–649., 646–47.
5	Wright, D. B. – Stroud, J. N. (2002): Age differences in lineup identification accuracy: People are better with their own age. Law and human behavior. 26(6), 641–654.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero