Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Mit tudnak a jogászok a pszichológiáról? Nemzetközi kutatások

Mit tudunk tehát arról, hogy mit tudnak a jogászok? Sajnos, a jogi szakemberek pszichológiai ismereteiről nem áll sok felmérés a rendelkezésünkre. A legismertebb kutatások Richard Wise amerikai törvényszéki pszichológushoz kapcsolódnak. Wise és társai kifejezetten azt vizsgálták, vajon a tudományos emlékezetkutatás áttörte-e az amerikai bíróságok falait. A pszichológusokat már a 20. század eleje óta foglalkoztatja a jogi eljárások során felhasznált szemtanúi emlékezet, ezért ezen a területen számos jól mérhető, specifikus, jogászok által is alkalmazható tudományos ismeret áll rendelkezésre.

Egyik felmérésükben 160 amerikai bíró vett részt, akik átlagosan 12 év bírói gyakorlattal rendelkeztek. 76%-uk ügyész vagy védőügyvéd is volt előtte, tehát tapasztalt jogi szakemberekről van szó. A kutatók azt mérték, hogy a bírók milyen ismeretekkel és véleményekkel rendelkeznek a szemtanúi vallomásokkal kapcsolatban. Mennyire látják pontosan a felidézést befolyásoló tényezőket, vagy hogy rendelkeznek-e olyan téves elképzelésekkel, mint hogy az önbizalom szintje előre jelzi az emlékezés pontosságát. A bírák összesített eredménye szerint 55%-ban döntöttek helyesen, vagyis úgy, ahogy pszichológus szakértők döntöttek volna. Ezt a kutatók nem értékelték kifejezetten jó aránynak.

A konkrét kérdésekre adott válaszok további problémákat vetnek fel. Kiemelendő, hogy a résztvevők 80%-a helyesen érzékelte, hogy a szemtanú magabiztosságát olyan tényezők is befolyásolhatják, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban az emlékek pontosságával. Ugyanakkor csak a résztvevők 20%-a volt képes helyesen felismerni azt a tényt, hogy téves az a feltételezés, miszerint pozitív összefüggés van a szemtanú magabiztossága és az emlékezetének megbízhatósága között.1 Emellett a megkérdezett bíráknak mindössze 23%-a értett egyet azzal, hogy „csak kivételes esetben lehet elítélni vádlottat pusztán szemtanúk vallomására alapozva”.2 A megkérdezett bírák többsége tehát úgy vélekedett, hogy általánosságban nem problematikus tisztán emberi felidézésre alapozni egy bírói ítéletet.

Ugyanezen kutatásban azt is felmérték, hogy a munkában töltött évek javítják-e a kérdőíven elért eredményeket.3 A válasz nemleges lett, tehát a régebb óta praktizáló, nagyobb tapasztalattal rendelkező bírók pszichológiai ismeretei nem voltak pontosabbak. Ez egy fontos részkérdés, ugyanis ebből az is következik, hogy a jogi gyakorlattól önmagában nem javulnak a pszichológiai ismereteink, azokat így szakmai képzéseken keresztül kell biztosítani. Sokan azt gondolhatják, idővel egy bíró tapasztaltabb lesz, és javulnak az intuíciói azzal kapcsolatban, hogy ki hazudik, vagy kinek az emlékezete megbízható, ez azonban a szakirodalom szisztematikus elemzéséből nem következik.

Ugyanezt a kérdőívet kitöltötték norvég bírók is; és bár valamivel jobban teljesítettek, mint amerikai társaik, ők sem győzték meg a kutatókat arról, hogy megfelelőek lennének a metakognitív ismereteik.4 A kérdőívet később svéd és kínai bírókkal is kitöltették, nagyrészt hasonló eredményekkel.5 A norvég, svéd, kínai és amerikai bírók hasonló teljesítménye a kérdőívben azt mutatja, hogy függetlenül az egyes országok kulturális, jogi és oktatási sajátosságaitól, a bírák nem rendelkeznek olyan mély pszichológiai ismeretekkel, amely révén átláthatnák és kezelhetnék saját kognitív korlátaikat. Wise később a bírókat egyetemi hallgatókkal is összehasonlította. Érdekes módon a három csoportból (joghallgató, általános egyetemi hallgató, bíró) a bírák nem voltak tájékozottabbak, mint az egyetemisták, és mindkét csoport kevésbé volt tájékozott, mint a joghallgatók.6

Egy másik kutatásban a résztvevőknek 30, szemtanúk által tett vallomásokkal kapcsolatos állításról kellett véleményt nyilvánítaniuk, vagyis azt kellett jelezniük, hogy azokkal egyetértenek-e, vagy sem. A tesztet kitöltették emlékezeti szakértőkkel, esküdtekkel, bűnüldöző szervek tagjaival és bírókkal is. Az eredmények hasonlóak voltak, mint Wise-ék kutatásában. Az esküdtek válaszai a kérdések 87%-ában eltértek a szakértőkéitől. Ezzel szemben a bírák és a bűnüldöző szervek tagjainak válaszai a kérdések 60%-ában tértek el a szakértői állásponttól.7 Ebből az látszik, bár a laikus elemekhez képest pontosabb ismereteik vannak, az igazságszolgáltatás szereplőinek metakognitív tudása sem éri el az elvárt szintet.

Egy floridai kutatás eredményei pedig azt mutatták, hogy a megkérdezett ügyészek és rendőrök a szemtanú általi azonosítást viszonylag megbízható eszköznek tartják, amelyet megfelelően alkalmaznak a bírósági eljárásokban.8 Közben a pszichológus-szakértő bevonását a szemtanúk emlékezetének értékelésére a résztvevők kifejezetten ellenezték. Logikusan, ha az emlékezet józan ész kérdése, minek ebből is szakértők csatáját kreálni?

Ezeken túl több kutatás is rámutat, hogy a rendőrség rengeteg, empirikusan cáfolt pszeudotudományos9 pszichológiai ismerettel operál10 a tanúkihallgatástól a bűnözői magatartásig, amelyek igazságtalan jogi eljárásokhoz vezethetnek. Chaplin és Shaw kutatásában11 azt vizsgálta, van-e különbség az Angliában dolgozó rendőrök és az átlagemberek között a tekintetben, hogy mennyire tudják elválasztani az egyes jogi eljárásban is használt áltudományos állításokat az empirikusan bizonyított pszichológiai állításoktól. A kutatókat is meglepte, hogy hosszú szakmai kiképzésük ellenére a rendőrök nem teljesítettek jobban a téves állítások felismerésében az átlagembereknél. Rontja a helyzetet, hogy ennek ellenére a rendőrök a nem rendőrségi dolgozóknál sokkal magabiztosabbak voltak a sokszor hibás jogpszichológiai ismereteikben.

Egy kutatásban védőügyvédeket is megkérdeztek a tanúvallomásokkal kapcsolatban, akik jóval szkeptikusabbak voltak. Érdekes módon az igazságszolgáltatás szereplőinek metakognitív ismereteire vonatkozó kutatások áttekintése alapján mintha a védőügyvédek emlékezettel és észleléssel kapcsolatos vélekedései sokkal jobban megközelítenék az emlékezeti szakértőkét, mint más jogi szakembereké.12 Talán a védőügyvédi szereppel jár egy olyan beépített szkepszis, amely közelebb viszi őket a pszichológiai realitáshoz.

1	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443., 435.
2	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443., 432–33.
3	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443., 437.
4	Magnussen, S. – Wise, R. A. – Raja, A. Q. – Safer, M. A. – Pawlenko, N. – Stridbeck, U. (2008): What judges know about eyewitness testimony: A comparison of Norwegian and US judges. Psychology, Crime & Law. 14(3), 177–188.
5	Wise, R. A. – Gong, X. – Safer, M. A. – Lee, Y. T. (2010): A comparison of Chinese judges' and US judges' knowledge and beliefs about eyewitness testimony. Psychology, crime & law. 16(8), 695–713.; Granhag, P. A. – Strömwall, L. A. – Hartwig, M. (2005): Eyewitness testimony: Tracing the beliefs of Swedish legal professionals. Behavioral Sciences & the Law. 23(5), 709–727.
6	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2010): A comparison of what US judges and students know and believe about eyewitness testimony. Journal of Applied Social Psychology. 40(6), 1400–1422.
7	Benton, T. R. – Ross, D. F. – Bradshaw, E. – Thomas, W. N. – Bradshaw, G. S. (2006): Eyewitness memory is still not common sense: Comparing jurors, judges and law enforcement to eyewitness experts. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 20(1), 115–129.
8	Brigham, J. C. – WolfsKeil, M. P. (1983): Opinions of attorneys and law enforcement personnel on the accuracy of eyewitnes identifications. Law and Human Behavior. 7(4), 337–349., 346–48.
9	A tudományosság látszatát keltő nézetek, amelyek azonban nélkülözik a tudományosság klasszikus sztenderdjeit, esszenciáját.
10	Snook, B. (2008): Introduction to the special issue: pseudoscientific policing practices and beliefs. Criminal Justice and Behavior. 35(10), 1211–1214.
11	Chaplin, C. – Shaw, J. (2016): Confidently wrong: Police endorsement of psycho-legal misconceptions. Journal of Police and Criminal Psychology. 31, 208–216.
12	Wise, R. A. – Pawlenko, N. B. – Safer, M. A. – Meyer, D. (2009): What US prosecutors and defence attorneys know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 23(9), 1266–1281.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero