Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Magyar minta: az emlékezet korlátai

Az ártatlanul elítélt emberekről szóló fejezet alapján egyértelmű, hogy az emlékezet természetének megértése kiemelkedően fontos a jogászok számára. A kutatás ebben a tekintetben felemás eredményeket hozott. Míg Wise és Safer kutatásában a bírák összesített eredménye szerint 55%-ban döntöttek helyesen, ez a magyar jogászok esetében 57%-ban volt sikeres a saját kutatásom szerint. Wise kifejezetten nem értékelte jónak saját eredményeit, ami alapján a hazai jogászok ismeretei tekintetében is felmerülnek problémák. Az eredményeket itt részletesen nem elemzem, de néhány kérdést kiemelek, amiket nem tárgyaltam a korábbi fejezetek során.

Az mindenképpen pozitív, hogy a hazai jogászok elsöprő többsége tisztában van azzal: a tanúk tanúvallomásai egy eseményről nemcsak azt tükrözik, amit átéltek, hanem olyan információkat is tartalmaznak, amelyeket a későbbiekben más tanúktól, a rendőrségtől, a médiából stb. hallottak. Ugyanígy, az egyik legnagyobb egyetértés abban van, hogy a szemtanúk észlelését és emlékezetét egy eseménnyel kapcsolatban befolyásolhatják attitűdjei és elvárásai. A hazai válaszmintázat itt egybecseng Wise és Safer bírósági kutatásával, ahol ugyanerre a kérdésre a megkérdezett bírák 95%-a helyesen, szintén egyetértő választ adott.1

Aggodalomra ad viszont okot, hogy a hazai gyakorló jogászok közel negyede szkeptikus a hamis emlékek lehetőségével kapcsolatban, közel negyedük pedig bizonytalan a kérdésben. A hamis emlékek létrehozhatóságát ugyanis ma egyértelműen alátámasztja a szakirodalom, és számos téves jogi ítélet alapját képezi. Ehhez képest érdekes, hogy a joghallgatók jóval elfogadóbbak a hamis emlékek létével kapcsolatban. Több mint háromnegyedük reálisnak tartja, hogy olyan eseményekre is emlékezzünk, amelyeken nem vettünk rész.

Már volt szó arról is, hogy a hazai jogászok számára a kutatásból úgy látszik, nem egyértelmű, hogy nincs pozitív együttjárás a tanú magabiztossága és emlékeinek megbízhatósága között. Ez azért lehet problémás, mert a jogpszichológiában részletesen kutatott és erősen cáfolt összefüggésről van szó. Ettől függetlenül, a hazai jogászok itt Wise és Safer bírósági kutatásához képest sokkal jobban teljesítettek.2 A norvég bírák a magyar és az amerikai jogászok között helyezkednek el, 22%-uk szerint van pozitív összefüggés a megbízhatóság és a pontosság között, míg mindössze 32%-uk adta a helyes választ, miszerint határozottan nincs ilyen irányú együttjárás.3 A kínai bírók ennél jóval rosszabbul teljesítettek ugyanezen a felmérésen, 71%-uk értett egyet a téves összefüggéssel.4A jogászok többsége szintén egyetért az aprólékosság és a pontosság közötti kapcsolattal. A hazai válaszmintázat itt kísértetiesen egybecseng Wise és Safer bírósági kutatásával, ahol ugyanerre a kérdésre a megkérdezett bírák 57%-a, a kutatók szerint helytelenül, szintén egyetértő választ adott.5

Annak a rendőrnek, aki tudja, ki a gyanúsított, nem szabadna a felismerésre bemutatás levezetésében részt vennie. Ebben a kérdésben meghatározó egyetértés van a gyakorló jogászok között, ami ebben az esetben a jogpszichológiai szakértői véleményekkel is egyezik. Az tehát, hogy a rendőr előzetes tudása az azonosítás során tudattalanul is befolyásolhatja a tanút, széles körben elfogadott tény a jogászok között. Bár a joghallgatók valamivel bizonytalanabbak, nagy részük szintén egyetértettek az állítással. A bizonytalanságuk mögött meghúzódhat az is, hogy kevésbé vannak tisztában a jogintézménnyel.

Ahogy várható volt, a gyermeki emlékezet megbízhatatlanságról valószínűleg szélesebb körű szakmai konszenzus van, így itt a jogászok háromnegyede egyértelműen azt gondolja, elfogadható pszichológus-szakértői kérdést csinálni belőle. Ez az arány felnőtt tanúk esetén már nem ennyire egyértelmű, de a válaszadó jogászok kétharmada ott is elfogadja, hogy pszichológus-szakértői kérdés tárgya legyen az emlékezet.

2. táblázat. Emlékezetkutatás – összesítő táblázat

Állítás	Válaszadók csoportja	Nem értett egyet (%)	Semleges (%)	Egyetértett (%)
A7 – Minél magabiztosabb egy tanú, annál megbízhatóbbak az emlékei.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	55%	35%	10%
	Joghallgatók	53%	27%	20%
A8 – Gyermekkori bántalmazás áldozatai néha évekig nem emlékeznek a bántalmazásra, majd pszichoterápia során visszanyerik emlékeiket.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	16%	29%	55%
	Joghallgatók	12%	15%	73%
A9 – Néha emlékszünk olyan eseményekre, amelyeken nem is vettünk részt.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	21%	22%	57%
	Joghallgatók	13%	11%	76%
A10 – Minél aprólékosabban tudja felidézni a szemtanú egy látott esemény részleteit, annál valószínűbb, hogy helyesen azonosítja az elkövetőt.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	20%	29%	51%
	Joghallgatók	25%	32%	43%
A11 – Annak a rendőrnek, aki tudja, ki a gyanúsított, nem szabadna a felismerésre bemutatás levezetésében részt vennie (a terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni felismerés céljából).	Gyakorlattal rendelkező jogászok	11%	4%	85%
	Joghallgatók	12%	18%	71%
A12 – A tanúk tanúvallomásai egy eseményről nemcsak azt tükrözik, amit átéltek, hanem olyan információkat is tartalmaznak, amelyeket a későbbiekben más tanúktól, a rendőrségtől, a médiából stb. hallottak.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	3%	10%	87%
	Joghallgatók	4%	6%	90%
A 15 – A szemtanú észlelését és emlékezetét befolyásolhatják attitűdjei és elvárásai.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	1%	9%	90%
	Joghallgatók	1%	5%	94%
A 16 – Egy fegyver jelenléte előnyösen befolyásolhatja, hogy a szemtanú később mennyire lesz képes az elkövető arcának pontos azonosítására.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	54%	20%	26%
	Joghallgatók	38%	22%	40%
A 17 – A felejtés mértéke közvetlenül az esemény után magas, majd idővel csökken.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	41%	30%	29%
	Joghallgatók	30%	26%	44%
A 18 – Az emberek csak akkor vallanak be egy bűncselekményt, ha azt tényleg elkövették.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	81%	12%	7%
	Joghallgatók	85%	9%	5%
A 19 – Egy esemény után jól meg tudjuk becsülni az adott esemény bekövetkezésének valószínűségét.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	39%	37%	24%
	Joghallgatók	61%	27%	12%
A 20 – A megfigyelés pillanatában átélt magas stressz-szint negatív hatással van a tanúvallomás megbízhatóságára.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	16%	16%	68%
	Joghallgatók	18%	17%	65%
A 21 – Az ügyvédek tisztában vannak azzal, hogy egyes tényezők miként befolyásolhatják a szemtanúk emlékeinek megbízhatóságát.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	31%	24%	45%
	Joghallgatók	27%	29%	43%
A 22 – Az ügyészek tisztában vannak azzal, hogy egyes tényezők miként befolyásolhatják a szemtanúk emlékeinek megbízhatóságát.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	26%	25%	49%
	Joghallgatók	19%	26%	55%
A 23 – A rendőrök tisztában vannak azzal, hogy egyes tényezők miként befolyásolhatják a szemtanúk emlékeinek megbízhatóságát.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	35%	27%	38%
	Joghallgatók	36%	28%	36%
A 24 – A bírók tisztában vannak azzal, hogy egyes tényezők miként befolyásolhatják a szemtanúk emlékeinek megbízhatóságát.	Gyakorlattal rendelkező jogászok	21%	28%	51%
	Joghallgatók	15%	27%	58%

1	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443.
2	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443.
3	Magnussen, S. – Wise, R. A. – Raja, A. Q. – Safer, M. A. – Pawlenko, N. – Stridbeck, U. (2008): What judges know about eyewitness testimony: A comparison of Norwegian and US judges. Psychology, Crime & Law. 14(3), 177–188.
4	Wise, R. A. – Gong, X. – Safer, M. A. – Lee, Y. T. (2010): A comparison of Chinese judges' and US judges' knowledge and beliefs about eyewitness testimony. Psychology, Crime & Law. 16(8), 695–713.
5	Wise, R. A. – Safer, M. A. (2004): What US judges know and believe about eyewitness testimony. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 18(4), 427–443.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero