Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Neuroegzisztencializmus: minden elmélet szemben áll az akarat szabadságával; minden élmény mellette szól

Az egzisztencialista filozófia abból indul ki, hogy az emberi létezésnek komoly pszichológiai kihívásai vannak: ilyen a saját halálunk biztos tudata, elkerülhetetlen elszigeteltségünk a többi létezőtől, vagy a minden döntésünkkel járó, magából a szabadságból fakadó szorongás.1 Mindezekkel egy egyértelmű értelemrendszer nélküli, örökké hallgató univerzumban kell megküzdenünk. Nem véletlenül mondja Camus, hogy „csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság” – tehát annak kérdése, hogy a létezés ilyen abszurd adottságai mellett miért ne ölje meg magát az ember azonnal. Ernest Becker és Hankiss Elemér megkockáztatja, hogy az egész emberi civilizáció pszichológiai motorja a saját halálunk tudata miatti szorongás.2 A kultúra nem más, mint egy létünket meghosszabbító és neki értelmet adó tér, egy halhatatlanságtapasz. Ezért is lépünk fel agresszívan a világképünket fenyegető emberekkel szemben, hiszen azok rettegésünk kezelésének szimbolikus védővonalait támadják.3

Sartre és Kierkegaard filozófiáikban a szabadságra ítéltség szorongáskeltő oldalát fogják meg. Minden választással végérvényesen írjuk életünk egyszeri, megismételhetetlen drámáját, miközben sohasem lehetünk biztosak abban utólag, hogy éppen a jó utat (partnert, munkát, lakóhelyet) választottuk. A választás pedig elkerülhetetlen, mert a nem-választás is választás. Erich Fromm szerint az emberek egyenesen a szabadság egzisztenciális problémája elől menekülnek tekintélyelvű (autoriter) rendszerekbe.4 Itt még annyi szabadságunk van, hogy azt el sem bírjuk.

Az egzisztencializmust történelmi tapasztalatok hívják életre. Az első hullámát az isteni autoritás megrendülése hívta életre, a fő kérdése az, hogy a vallási rend kapaszkodói nélkül hogyan tudnak az emberek kvázi a saját hajukba kapaszkodva értékeket építeni. Mi a lényege az emberi értelemkeresésnek az elvarázstalanodott világban?5 A korszak problémáját Iván, a „Karamazov testvérek” egyik szereplője, tökéletesen fejezi ki: „Ha nincs Isten, akkor mindent szabad.”6 A második hullámot a holokauszt tapasztalata erősítette fel, és központjában a reflexió állt az emberi pusztításra. Ha nincs is Isten, a felvilágosodás ígérete az volt, hogy az emberi ész és jóindulat a szabadság és jólét kibontakozásához vezet.7 Ezt az ideált azonban jócskán hiteltelenné tették a 20. század rettenetes emberi pusztításai.

Érvelhetünk úgy, hogy ma az egzisztencializmus harmadik hullámát éljük, a neuroegzisztencializmust. Ezt nem az egyházi tekintéllyel vagy az emberi pusztítással szembeni szorongás, hanem a modern tudományos tekintéllyel szembeni szorongás hívja életre. Gondoljunk bele, fél évszázaddal ezelőtt Sartre még a szorongást a szabadság szédületeként írta le, az emberi élet legnagyobb kihívását pedig abszolút szabadságunkban látta. Ehhez képest, a mai tudományos világkép inkább azt mondja, hogy evolúciósan szelektált, biokémiai algoritmusok vezette, komplex információ feldolgozó gépek vagyunk. Az „Agymanók” egy népszerű kortárs gyerekmese, mindezt tökéletesen ábrázolja. A főszereplőt Riley-t úgy látjuk, hogy a fejében versengő érzelmek a fejhadiszállásról irányítják őt (a gépet). Amikor a film során végigjárjuk Riley lelki birodalmát, rengeteg rendszert látunk (emlékezet, kötődés, kapcsolatok), de Riley autentikus énje sehol sem található.

Ha a szellem a gépben csak egy mítosz, a tudatos akarat csak illúzió, milyen sors jut az értelemkereső embereknek? Nem véletlenül forr fel újra és újra a vita a darwini világkép kapcsán, Darwin ideája valóban veszélyes. Ha az anyagon túli lélek kikerül az embert értelmező antropológiákból, csak egy szociális állat leszünk nagy aggyal, akinek pont ugyanaz a sorsa, mint az összes többi állatnak a földön.8 A neuroegzisztencializmus arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a gondolkodás teljesen ellene megy a nyugaton többé-kevésbé domináló humanista világképnek.9 Teljes fényében a felvilágosodás korában kibontakozó tradicionális humanista világképet ugyanis a következők jellemzik:

hit a szabad akaratban;
az emberek nem állatok, hanem valami mások;
van lelkünk, és sok helyen fennmarad a hit a túlvilágban is;
az ember isten képére formálódott;
a morál és az értékek transzcendens, emberen túli kategóriák.

Akinek szimpatikus a fenti felsorolás, vagy egybevág megérzéseivel, annak szembesülnie kell azzal, hogy a modern tudományos világkép a fenti felsorolás minden elemét cáfolja. A mai tudomány szerint: nincs metafizikai értelemben vett szabad akarat; az ember csak egy állat, sajátosan adaptálódott, de nem különb a többi élőlénynél; nincs lélek és túlvilág; az ember utóbbiak nyomán nem is Isten képére formált, kiemelt teremtmény; a morál és az értékek pedig egyszerű biológiai képződmények a csoportos helyeztek feloldására, illetve emberi fikciók, amivel a fantáziadús Homo sapiensek a szociális világ működését szabályozzák.

Arisztotelész szerint az agy a vér hűtésére szolgál, és a tudat a szívben lakozik, ma már azonban alapvetés, hogy minden kognitív funkció megmagyarázható agyi – azaz neurológiai – folyamatokkal.10 A neodarwini emberkép keveredése az idegtudomány fejlődésével ahhoz vezetett, hogy ma egyre többen elfogadják alaptételnek: az elme egyenlő az aggyal és minden mentális folyamat „csak” idegi folyamatok eredménye.11 A fizikalista világkép szerint, amikor érzékeljük saját belső tapasztalatainkat, valójában belső neurális állapotainknak vagyunk amatőr neurológusai, nem vagyunk többek és mások, mint egy önmagát érzékelő anyagi rendszer a fizikai világban, ami így okságilag teljesen zárt.12 Ennek persze az az előfeltétele, hogy a tudatos világ a fizikai világból emelkedjen ki. Donald Hoffman kognitív tudós felhívja a figyelmet arra, hogy az agyi aktivitás és a tudatos gondolat megjelenése között egyelőre csak korrelációt találtunk, ami nem feltétlenül jelent okozatiságot.13 Attól még, hogy a kakasok minden hajnalban kukorékolnak, nem ők okozzák a napfelkeltét. Bár ez ma radikálisnak számító feltételezés, de lehet a tudatos világ hozza létre a fizikait, vagy attól teljesen elkülönülten létezik?

Skinner a behaviorista pszichológia egyik atyja igazi társadalmi mérnök volt, és üdvözölte a determinista világképet: így nem kell várni arra, hogy az emberek maguktól fejlődjenek, a környezet megváltoztatásával ugyanis javítani lehet az egyéneket.14 A szabad akaratra épülő világkép szerinte hamis, és több évszázados kulturális kondicionálás eredményeként érezzük csak szabadnak magunkat. Bár a szabad akarat a maga idejében hasznos kulturális innováció volt, mára le kell vele számolni, mert gátolja a társadalmi fejlődést. Ilyen szempontból a büntetést is igazságtalannak találta, hiszen tudománytalan viselkedéses modellekre épül.

Nem olyan könnyű azonban biológiai robotként tekinteni önmagunkra. A szabad akarat, ha egy illúzió is, kifejezetten makacs fajta. A kutatásokból úgy látszik, hogy született metafizikai dualisták vagyunk. Az USA-beli felnőttek többsége máig azt gondolja, hogy egy nem fizikai eredetű lélek irányítja cselekedeteiket.15 Az emberek 70%-a egy 36 országot átfogó kérdőíves kutatás szerint hisz abban az állításban, hogy a sorsuk a saját kezükben van.16 Amikor kutatók konkrétan rákérdeznek, az emberek inkább hisznek a szabad akaratban, mint nem.17 Lehet Skinner tévedett, és nem is kulturális találmányról van szó? A szabad akaratban való hit akár evolúciós adaptációként is felfogható, ami így a természetünk részévé vált: azok, akik fejlődésünk során úgy élték meg, hogy nagyobb kontrolljuk van a világ felett, tényleg jobban is tudták azt kontrollálni, így több utódjuk is született.18

Mindenképpen van valami feszültség, a szabad akarat intuitív érzékelése, és a tudományos eredmények által feltárt determinációk között. Miközben „minden elmélet szemben áll az akarat szabadságával; minden élmény mellette szól”.19 Az egzisztencialista gondolkodók, mint Sartre elsődleges állítása pont az volt, hogy fel kell vállalnunk a szerzőséget saját életünkért, mert létezésünk körülményeit egyedül mi teremtjük meg. Erre reflektál Daniel Dennett azzal, hogy kijelenti, valójában nincsenek igazi deterministák. Vannak, akik intellektuálisan vonzódnak a determinizmushoz, de ők sem biokémiai algoritmus vezette robotként élik meg önmagukat a hétköznapokban. A determinizmus tudományosan nagyon meggyőző, miközben mind azt gondoljuk, van szabad akaratunk, így valamiféle kompatibilizmus20 a legnépszerűbb stratégia, amikor önmagunkról gondolkodunk.21 Ennek ellenére is sokan kongatják a vészharangokat: ha mégis megtörik a szabad akaratban való hit, társadalmaink a morális összeomlás szélére kerülhetnek.22

1	Kőváry, Z. (2022): Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába: Történet, elmélet és alkalmazás. ELTE Eötvös Kiadó.
2	Hankiss, E. (1998): Az emberi kaland: egy civilizáció-elmélet vázlata.
3	Greenberg, J. – Arndt, J. (2012): Terror management theory. Handbook of theories of social psychology. 1, 398–415.
4	Fromm, E. (1941): Menekülés a szabadság elől. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1993.
5	A modern nyugati, szekularizált és racionális világképre, valamint bürokratikus alapokra épülő professzionális társadalmak melléktermékeként kialakuló érzés, amelyet Weber nyomán találóan elvarázstalanodásnak nevezhetünk, megkockáztatható, hogy a mai kor egyik meghatározó szociológiai jellemzője. Részben erre a jelenségre válaszul született meg a pszichológia egy viszonylag új és gyorsan fejlődő ágazata, a transzperszonális pszichológia. Ez az irányzat az emberek spirituális igényeire reflektál, kritizálja az anyagelvű világképet, és nyitott a transzcendens értékek, valamint a módosult tudatállapotok vizsgálatára. Ehhez a modern spirituális hiányérzethez részben a jóga, a meditáció, valamint más keleti filozófiai és vallási hagyományokra épülő gyakorlatok termékesítése és – helyenként – integrációja is kapcsolódik a pszichológia területén. Bagdy, E. – Mirnics, Zs. – Nyitrai, E. (2011): Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia. Kulcslyuk. Budapest. 103.
6	Ebben az értelmezésben Isten az örök apa, aki megmondja, mit és hogyan kell tennünk. A szekularizálódó világban azonban olyan filozófusok, mint Nietzsche és Kierkegaard, felteszik a kérdést: mit kell tennünk, amikor nincs felettünk egy isten, aki értelmet ad a létezésünknek? Ez az állapot hasonlít a gyermek helyzetéhez, amikor szülei eltűnnek, és kétségbeesés tölti el. A világ szülők nélkül ijesztő és bizonytalan. A felnőtté válás legnehezebb része, hogy saját szüleinkké kell válnunk: önmagunkban kell megtalálnunk a végső bizonyosságot. A korai egzisztencialisták kicsit átértelmezve, ezt a pszichológiai dilemmát vetítették rá korukra.
7	Caruso, G. – Flanagan, O. (Eds.) (2017): Neuroexistentialism: Meaning, morals, and purpose in the age of neuroscience. Oxford University Press. 3.
8	Dennett, D. C. (1998): Darwin veszélyes ideája. Typotex.
9	Caruso, G. – Flanagan, O. (Eds.) (2017): Neuroexistentialism: Meaning, morals, and purpose in the age of neuroscience. Oxford University Press. 2.
10	Hebb, D. O. (2005): The organization of behavior: A neuropsychological theory. Psychology press.
11	Caruso, G. – Flanagan, O. (Eds.) (2017): Neuroexistentialism: Meaning, morals, and purpose in the age of neuroscience. Oxford University Press. 3–8.
12	Marosán, B. (2015): A tudatos rendszerek elmélete. https://lps.elte.hu/lps/tpf/2014-2015/October/A_tudatos_rendszerek_elmelete__Tanulmany.pdf (Letöltve: 2025. 04. 20.)
13	Hoffman, D. (2008): Conscious realism and the mind-body problem. Mind and Matter. 6(1), 87–121.
14	Skinner, B. F. (1971): Beyond freedom and dignity.
15	Nadelhoffer, T. – Shepard, J. – Nahmias, E. – Sripada, C. – Ross, L. T. (2014): The free will inventory: Measuring beliefs about agency and responsibility. Consciousness and cognition. 25, 27–41.
16	International Social Survey Programme. (1998): Religion II [Database]. Retrieved December 26, 2006, from the German Social Science Infrastructure Services Web site: http://www.gesis.org/ en/data_service/issp/data/1998_Religion_II.htm
17	Rakos, R. F. – Laurene, K. R. – Skala, S. – Slane, S. (2008): Belief in free will: Measurement and conceptualization innovations. Behavior and Social Issues. 17, 20–40.
18	Rakos, R. F. (2004): The belief in free will as a biological adaptation: Thinking inside and outside the behavior analytic box. European Journal of Behavior Analysis. 5(2), 95–103.
19	Wegner, D. M. – István, S. (2009): A tudatos akarat illúziója. Kossuth. 14.
20	A kompatibilizmus a szabad akarat körül zajló filozófiai vitákhoz kapcsolódó fogalom. A kompatibilisták nem tagadják a világ determináltságát, mégis úgy vélik, a szabad akarat valamilyen módon egy determinált világban is létrejön.
21	Dennett, D. C. (2017): Brainstorms: Philosophical essays on mind and psychology. MIT Press. 287.
22	Smilansky, S. – Kane, R. (2002): Free will, fundamental dualism, and the centrality of illusion.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero