Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A varázslatos toll nélküli világ problémája

Mások cselekedeteit automatikusan morálisan értékeljük, tehát intuitív módon rendelkezünk reaktív attitűdökkel – hibáztatunk vagy épp dicsérünk embereket tetteikért.1 Ösztönös félelmünk lehet tehát, hogy a szabad akarat híján az emberek morális magatartásra való hajlandósága meggyengülne. Ha nincs szabad akarat, nem is tudunk igazán felelősek lenni erkölcstelen tetteinkért, ahogy dicséretben sem fogunk részesülni teljesítményünkért. Smilansky ezért nagyon veszélyesnek tartja a determinista világképet, és végső soron úgy érvel, hogy akik kiábrándultak a szabad akaratból, inkább tartsák meg ezt maguknak.2 Mivel a szabad akaratban való hit a társadalmi intézményeink alapját képezi, ennek az illúziónak a megtörése túl sok negatív érzelmi és közösségi következménnyel járna.

A szabad akaratban való hit gyengülése egy empirikus kutatásban mintha ezt igazolná. Mielőtt egy matematika feladatsort kellett megoldania az embereknek, egy olyan szöveget olvastak, ami a genetikai faktorok és a környezet determináló szerepéről szólt az emberi viselkedés tekintetében. A szöveget olvasó résztvevők utána kevésbé hittek a szabad akaratban, többet csaltak egy program segítségével, és túlfizették magukat a megoldott feladatokért.3 A kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a determinista világkép egyre szélesebb körű elfogadása a gyakorlatban növelte a csalást. Ha azt éljük meg, hogy külső erők irányítanak minket, úgyis minden mindegy lesz. A kísérlet számtalan kutatást indított el, ezek azonban elég vegyes eredménnyel zárultak, és a mai napig nem tudták összességében bizonyítani, hogy a szabad akaratban való hit csökkentése növeli az immoralis viselkedést.4

Sőt, mintha, fordított lenne az összefüggés. Kutatók országokra vetítve összevetették az ENSZ által közzétett gyilkossági ráták azzal, hogy az adott országban milyen erős a hit a szabad akaratban. Vajon a szabad akaratban való hit gyengülése tényleg növeli a bűnözés mértékét? Az, hogy az emberek egy egytől tízig skálán mennyire érezték azt, hogy szabadon dönthetnek és irányíthatják saját életük alakulását, valójában nem hogy csökkent, de a bűnözés mértékével együtt nőtt. Ugyanez az eredmény jött ki, ha kontrollálták a GDP-re, a társadalmi egyenlőtlenség mértékére vagy a rendszerek típusaira. Hasonlóan a fentiekhez, akik egy erkölcstelen cselekedetről olvastak, sokkal valószínűbb, hogy elutasították vagy kritizálták a szabad akaratot cáfoló tudományos kutatásokat.5 Azoknak a gyerekek pedig, akik egy osztályteremben egy csalást láttak, megerősödött a hitük a szabad akaratban. Ezek az összefüggések egy nagyon érdekes új megvilágításba helyezik a szabad akaratban való hitet.6 Valójában lehet, hogy evoluciós ösztönünk a potyautasok büntetésére, amiről A büntető agy és a bírói populizmus című fejezetben volt szó, automatikusan mozgásba lendül, ha egy morálisan helytelen viselkedést érzékelünk. A szabad akarat pedig nem más, mint ezt a kezdeti büntető motivációt megerősítő igazolás, amit fel kell erősíteni, hogy racionalizáljuk a büntetést.

Ezt a feltételezést igazolja, ha megnézzük az emberek milyen következetlenül alkalmazzák a szabad akaratot. Képzeljük el, hogy a következő évszázadban felfedezzük a természet összes törvényét, és építünk egy szuperszámítógépet, amely a beletáplált természeti törvényekből és az atomok helyzetéből pontosan ki tudja következtetni, hogy mi fog történni a jövőben. Egyeseknek a számítógép azt jósolja, hogy Jeremy, aki még meg sem született, 2195. január 26-án, este hatkor kirabol egy bankot. Másoknak azt, hogy egy pozitív cselekedetet fog véghezvinni, meg fog menteni egy gyereket. Érdekes módon, Jeremyt egy determinista világban is mindkét esetben egyformán felelősnek ítélték a résztvevők. Viszont, amikor azt kérdezték meg, dönthetett volna-e másképp, a résztvevők többsége úgy vélte, hogy Jeremy, a bankrabló dönthetett volna úgy, hogy nem rabolja ki a bankot, míg a résztvevők többsége úgy vélte, hogy Jeremy, a gyermek megmentője nem dönthetett volna úgy, hogy nem menti meg a gyermeket.7

1	Réz, A. (2013): Vétkek és választások. A felelősség elméletei. Budapest, Gondolat.
2	Smilansky, S. (2000): Free Will and Illusion. Oxford University Press.
3	Vohs, K. D. – Schooler, J. W. (2008): The value of believing in free will: Encouraging a belief in determinism increases cheating. Psychological science. 19(1), 49–54.
4	Genschow, O. – Cracco, E. – Schneider, J. – Protzko, J. – Wisniewski, D. – Brass, M. – Schooler, J. W. (2023): Manipulating belief in free will and its downstream consequences: A meta-analysis. Personality and Social Psychology Review. 27(1), 52–82.
5	Clark, C. J. – Luguri, J. B. – Ditto, P. H. – Knobe, J. – Shariff, A. F. – Baumeister, R. F. (2014): Free to punish: a motivated account of free will belief. Journal of personality and social psychology. 106(4), 501.
6	Clark, C. J. – Luguri, J. B. – Ditto, P. H. – Knobe, J. – Shariff, A. F. – Baumeister, R. F. (2014): Free to punish: a motivated account of free will belief. Journal of personality and social psychology. 106(4), 501.
7	Nahmias, E. – Morris, S. – Nadelhoffer, T. – Turner, J. (2005): Surveying freedom: Folk intuitions about free will and moral responsibility. Philosophical Psychology, 18(5), 561–584.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero