Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az idegtudományok nem változtatnak meg semmit, mégis megváltoztatnak mindent

A jogrendszer hagyományosan kettéválasztja a gondolatot és a cselekvést, és egy egyenes okozatiságot vezet le belőle. A modern neuropszichológia egyes kísérletei azonban arra utalnak, hogy az agyi aktivitás talán megelőzi a gondolat formálódását, az ember agya ugyanis már fél másodperccel a tudatosulás előtt elkötelezi magát bizonyos döntések mellett.1 Ez és a számos könyvben idézett kutatás szerint nem lehet az a társadalmi normáink mögötti feltételezés igaz, hogy a tudatos gondolkodás oksági viszonyban van a cselekvéssel, ami pedig a morális felelősség teljes újraértelmezését teszi szükségessé. Nagy Mariann a közigazgatási jogi felelősség interdiszciplináris elemzése során megállapítja, hogy a jogkövetés és jogsértés tudati viszonyaira vonatkozó jogi dogmatika egyáltalán nem követi le a pszichológia robbanásszerű fejlődését, és még a 20. század eleji tudományos állapotokat tükrözi:

„A descartes-i alapokon nyugvó felelősségi fogalom különösen jellemző a közigazgatási jogi felelősségi konstrukciókra, hiszen a döntően objektív felelősségen alapuló jogérvényesítési mechanizmus tudomást sem vesz az érzelmekről, holott az ember érzelmi szabályozása mentális életének rendkívül fontos alapvető szerepe, és szociális szabályozó funkciót is ellát. A büntetőjogi és a polgári jogi felelősség a bűnösség, a vétkesség és a felróhatóság kategóriáival számol az érzelmi hatásokkal, de e kategóriák tartalma sem változott az elmúlt évszázadokban; sőt, a polgári jogi vétkesség római jogi fogalomra épít.”2

Mindebből kétféle következtetést lehet levonni, egy radikálisat és egy mérsékeltet. A mérsékelt szerint az idegtudományok nem változtatnak meg semmi lényegeset a jog vonatkozásában, de átrajzolják a kimentési, tehát az exkulpációs rendszer finom vonalait.3 Egyre többen használnak az Amerikai Egyesült Államokban úgynevezett „organikus agyi védekezést” („organic brain defense”) ami a bűnelkövető kimentését célozza agyi képalkotási eljárásokra alapozva.4 A védelem stratégiája, hogy valamilyen neurológiai hiba kapcsán arra próbál rámutatni, a vádlott egyszerűen nem rendelkezik megfelelő kontrollal viselkedése felett, így nem is felelősségre vonható. A neurojog kikristályosodása a bírói gyakorlatban talán egy sokkal igazságosabb kimentési rendszert eredményez, és újraírja, kit tartunk gonosz helyett betegnek. Az viszont, hogy valaki rosszul van huzalozva, abból a mérsékeltek szerint nem következik, hogy mindenki annyira rosszul van huzalozva, hogy nem lehet többé felelőssé tenni az embereket.

Így érvel Daniel Dannet is, aki szerint a klasszikus metafizikai szabad akaratra jelenleg nincs bizonyíték és nem is valószínű, hogy lesz, de evolúciósan kialakultak olyan eszközeink, amik kényszertől mentes, valós szabad választási lehetőséget adnak az életünkben.5 Ha a tengert, a szelet, a víz állását nem is tudom befolyásolni, a hajóm kormányával mégis van valós kontrollom az események kimenetelére. Ezért praktikusan felelősség is van. Képzeljük el, hogy készítünk egy gyilkos robotot, aki megöli a szomszédunk. A felelős jogilag nyilvánvalóan mi, az alkotók vagyunk, és nem a robot.6 Valamilyen szempontból, az ember személyes életútja is egy ilyen robotépítő munka – életünk apró szabad döntéseivel alkotjuk magunkat. A mérsékeltek szerint nem csak a vak sors, részben a 20 éves önmagad csinálta a 21 éves önmagadat, az pedig felelős azért, milyen lesz a 28 éves éned. Hasonlatos ez az alkoholos állapot jogi megítéléséhez. Amikor iszunk, valójában kevésbé vagyunk beszámíthatóak és csökken a kontrollunk a viselkedésünk felett, a modern jog azonban ezt mégsem enyhítő, hanem súlyosbító körülménynek tartja. A logika ugyanaz, aki az alkoholos énedet létrehozta, te vagy, így felelős vagy azért is, amit csinálsz magadból. Felelősségünk van abban, hogy olyannak alkossuk meg magunkat, aki rendelkezik önkontrollal és képes felelős ágensként viselkedni – és ezt számonkérhetik tőlünk.

A „jog és rend” emberi artefaktumok, a kulturális evolúcióban fejlődtek ki, így normális, hogy nem tudjuk őket tudományosan teljesen igazolni, de attól még fontos fenntartani őket úgy, ahogy vannak. A mérsékeltek arra is felhívják a figyelmet, hogy praktikus okokból akkor is érdemes büntetni, ha nincs mögötte valódi felelősség. A biztonság és a példamutatás, amit a szabályok adnak, a foci példáján keresztül jól megmutatható. Van sárga meg piros lap is mint büntetés, amiket a szabályszegésre kiadunk. Ritkán használjuk őket, de akkor fontos, hogy fájjanak. A fociban főszabályként nem vizsgáljuk meg minden szabálytalanságnál, hogy a tettéért a játékos mennyire felelős, vagy hogy tudta volna-e jobban kontrollálni magát. Egyszerűen büntetjük a tettet. Jobb lenne a foci piros vagy sárga lap nélkül? Valószínűleg nem, mert nem tudsz focit játszani szabályok nélkül, a büntetés nélkül pedig nem lehet a szabályokat alkalmazni.

1	Soon, C. S. – Brass, M. – Heinze, H. J. – Haynes, J. D. (2008): Unconscious determinants of free decisions in the human brain. Nature neuroscience. 11(5), 543–545.; Libet, B. (1993): Unconscious cerebral initiative and the role of conscious will in voluntary action. In Neurophysiology of consciousness. Birkhäuser, Boston, MA. 269–306.
2	Nagy, M. (2010): Interdisziplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához. ELTE Eötvös Kiadó. 169.
3	Zeki, S. – Goodenough, O. R. – Greene, J. – Cohen, J. (2004): For the law, neuroscience changes nothing and everything. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences. 359(1451), 1775–1785.
4	Rosen, J. (2007): The brain on the stand. Neuroscience. 3, 54.
5	Dennett, D. C. (2004): Freedom evolves. Penguin UK.
6	Ennek egy érdekes jogi példája, amikor a szülők gondatlanságukkal „gyilkos robotot” hoznak létre. A Somogy Megyei Bíróság egyik határozatában például kiskorú fiúk által elkövetett gyilkosság miatt az elhunytak szülei javára nyolcmillió forint kártérítést ítélt meg, amelyért a gyerekeknek szüleikkel egyetemlegesen kellett felelniük. A bíróság ezzel valójában bizonyítás nélkül kimondta, hogy a szülők nevelési mulasztása vezetett a gyermekek bűnözővé válásához, amiért nekik anyagilag is felelősséget kell vállalniuk. Ez a döntés azonban túlmutat a konkrét jogi felelősségen: a bíróság állást foglalt a viselkedéstudomány egyik legősibb vitájában, a nature vs. nurture kérdésében is. Hiszen ha a bűnelkövetés oka a nevelési mulasztásban rejlik, akkor azt a környezeti tényezők, és nem a biológiai adottságok határozzák meg. Határozatot lásd: Pf.I.20.254/2010/8. Értelmezése: Bencze, M. (2018): Bírói konformizmus –ítélkezési populizmus az autoriter politikai rendszerek szolgálatában?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero