Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Gyilkos vagy-e, ha megölsz valakit álmodban?

A pszichológia emellett három másik átfogó módon is hat a jogra: átalakítja a nyitott jogi szövegek értelmezését; az emberekre ható determináló erők felfedezésével átalakítja a jogi felelősséget; és új normatív célokat állít a jognak.

A valóságban előforduló események végtelenül bonyolultak, a jognak viszont sűrített formában kell szabályait meghatározni, ami viszont bizonytalansághoz vezethet. A büntetőjog például enyhítő körülménynek tartja az „erős felindulásból” történő elkövetést, azt viszont már nem tudja meghatározni tételesen, egytől egyig, mik ezek az esetek. Ha megpróbálnánk, a jog annyira túlírt és túlszabályozó lenne, ami megbénítaná a működését. Így viszont a jogértelmezés végül is abból fog kiindulni, hogy a társadalmi közfelfogás szerint mi lehet méltányolható oka egy ilyen, embert hatalmába kerítő indulatnak. Erre jó példa a féltékenység: mind ismerjük ezt az érzést, valóban őrült dolgokra veszi rá az embert, de vajon méltányolható ok-e? Míg régen sokkal inkább az volt, a féltékenység ma egyre kevésbé elfogadott érzelem. Az sem mindegy, mit tudunk elképzelni, mint arányos féltékenységi reakció. A lány rányit a barátjára, aki pornót néz, erre féltékenységi dührohamot kap, és egy csavarkulccsal eltöri a kezét. Lehet, ha féltékeny típusok vagyunk, megértjük, míg mások számára ez értelmezhetetlen túlreagálás. Emiatt viszont a jog szövegéből nem következik determinisztikusan a jogi ítélet, és amit a szabályok tartalmaznak, az nem meríti ki a jog tartalmát (nyitott szöveg probléma).1

Azért, hogy a jogot alkalmazni lehessen, az absztrakt szabályokat ki kell bontani, amit mindig meghatároz az adott történelmi kor és az értelmező gondolkodása is. Mivel az értelmezés során akarva-akaratlanul számos viselkedéstudományi természetű feltételezést használunk, a pszichológia ma egyre nagyobb szerepet kap a jogértelmezésben. Jó példa erre a családjogban kiemelten fontos „gyermek érdekének védelme” alapelv. Eszerint a jogalkalmazás során mindig az adott gyermek életkörülményeit, szükségleteit és fejlődési igényeit kell figyelembe venni. Ez egy alapvetően helyes és fontos elv, de látni kell, hogy a pszichológiai vélekedések változása miatt ötven évvel ezelőtt egészen másként értelmezték, mint ma. A szülői felügyeleti és bontóperekben például hosszú ideig fennmaradt az a háttérfeltételezés, hogy az anyák szülői szerepükben felülmúlják az apákat. Ennek következtében a jogalkalmazók azt tartották a gyermek számára legmegfelelőbbnek, ha az anyjánál helyezik el őt az apjával szemben. Ez a szemlélet odáig vezetett, hogy a 7 év alatti gyermekek és a lányok szinte kivétel nélkül az anyjukhoz kerültek, függetlenül az apai gondoskodás tényleges minőségétől.2

Az elképzelés mélyen gyökerezett számos ország jogi gyakorlatában egészen az 1970-es évekig. Ezt a tudományos tévhitet azonban mára számos kutatás cáfolta: a szülői készségek bizonyítottan nem genderspecifikusak, ezért a szülő neme nem lehet meghatározó szempont a gyermekelhelyezési döntések során.3 Ez a kérdés különösen fontossá vált, mivel az Egyesült Államokban már az 1990-es évekre olyan statisztikai előrejelzések születtek, amelyek szerint a válások magas aránya miatt a gyermekek 40%-a szembesül szülei válásával és annak jogi következményeivel. Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg. Mindez jól mutatja, hogy a pszichológia tudománya közvetlen hatással van a jogra, mivel befolyásolja a számos jogi előírás hátterében meghúzódó viselkedési és társadalmi feltételezéseket.4

A pszichológia egyre nagyobb hatást gyakorol a jogi felelősség kérdésére is, különösen azáltal, hogy új dimenziókat hoz be a szándékosság, a beszámíthatóság és a felelősségre vonás területén. A könyv az utolsó fejezetben részletesen tárgyalja a problémát, egy kirívó esetet azonban már itt bemutatok. Az alvajárás a test alvása és az elme alvása közötti disszociációként írható le.5 Lehetséges-e, hogy testünk elkövet egy bűncselekményt, amíg elménk ki van kapcsolva? Kenneth Parks kanadai fiatalember 1987. május 24-én hajnalban mintegy 20 kilométert vezetett Scarborough-ban élő anyósa és apósa otthonáig. A házba egy korábban kapott kulccsal jutott be, majd megölte anyósát, és megpróbálta megfojtani apósát, aki azonban túlélte a támadást. A cselekmény után Parks visszaült autójába, és egy közeli rendőrőrsre hajtott, ahol feladta magát. A vádlott azt állította, hogy az incidens során végig aludt, tehát alvajárás közben követte el a bűncselekményt. Első emléke, hogy kés van a kezébe, anyósa pedig az orra előtt haldoklik. Ha viszont valóban aludt, nem tudta tudatosan irányítani cselekedeteit, és jogilag sem lehet felelős.

Az alvajárás elmélete mellett szólt, hogy Parks mindig is mélyalvó volt, nagyon nehezen ébredt fel, és családjában is gyakoriak voltak az alvási problémák. Lehetséges-e azonban alvás közben ilyen komplex, közveszélyes cselekménysorozatot végrehajtani? Amikor a kutatók utánajártak, meglepő dolgokat fedeztek fel. Egy Egyesült Királyságban végzett tanulmány arra jutott, hogy a felnőtt lakosság 2,1%-ánál előfordulnak alvás közbeni erőszakos incidensek.6 Ugyanezt a kutatást kiterjesztették, és egy több tízezer fős átfogó európai mintán is elvégezték. Az epidemiológiai felmérésben a válaszadók 1,6%-ánál szintén előfordultak alvás közbeni erőszakos incidensek.7 Az epizódokat átélők legnagyobb része élénk álmokról számolt be, és közel egyharmaduk bántotta is magát vagy valaki mást. Ellenben csak töredékük (12,3%-uk) fordult orvoshoz is a problémával, így a jelenség rejtve maradt.

A Parks eset kapcsán az is furcsa lehet, hogy a vádlott autóval ment a gyilkosság helyszínére. Pedig, mint kiderült, nem ritka, hogy az alvajárók hosszú kocsikázásra indulnak. Egy 25 éves férfi például egy éjszaka kiugrott az ágyából, pizsamában kirohant az autójához, majd mély alvás közben, baleset nélkül, 8 kilométert vezetett szülei házáig, ahol az ajtón dörömbölve felébresztette őket. A férfi egyébként igencsak megnehezítette felesége életét is, ugyanis nagymestere volt az alvajárás közbeni fegyverforgatásnak. Ennek a tevékenységének változó szakaszai voltak, a leggyakrabban a bútorokba vagy a levegőbe szurkált késsel, de baseballütők lóbálásával és dobálásával is gyakran álmodott.8

Nehéz azt is megérteni, egy elkövető hogy tud jól tájékozódni a térben, akár vezetni anélkül, hogy megsértené magát, miközben nem ismeri fel például közeli szerettének az arcát, akit megtámadott. Bármennyire hihetetlen, a tudomány mai állása szerint a kettő nem mond ellent egymásnak. A mozgás irányításában és az arcfelismerésben részt vevő agyi pályák ugyanis különböznek, így az egyik működhet teljesen jól, míg a másik ki van kapcsolva.9 Becslések szerint közel egy óráig eltart, míg az alvajáró teljesen magához tér.10 Ezek miatt az erőszak, a vezetés, és a lassú felébredés is megmagyarázható, az azonban máig rejtély a tudomány számára, hogyan vagy miért kapcsol át az alvajáró hirtelen egy összetett, de jóindulatú viselkedésből harc- vagy menekülési üzemmódba.11 Parksot egyébként, mivel nem találtak más motívumot, alvási problémákkal küzdött, és a szakértők igazolták az alvajárás közbeni gyilkosságok lehetőségét, végül felmentették. Ahogy az utolsó fejezetben lesz róla szó, egyre több és izgalmasabb determináló erőt fedez fel a tudomány életünkben, ami a jogi felelősség kimentési vonalainak újraírását, a radikálisok szerint egyenesen eltörlését igényli.

És végül, a viselkedéstudományok nemcsak a normatív célok érvényesítésében és kibontásában játszhatnak szerepet, hanem új célokat is meghatároznak. Egy USA-beli kutatás szerint a pszichiátriai címkék 33%-ban felelősek azért, hogy munkára alkalmas embereket ne alkalmazzanak, sőt, ez az arány még a fizetetlen, önkéntes munkák esetében is eléri a 20%-ot. A mentális nehézségekkel küzdő emberek legnagyobb része arról számolt be, hogy problémái miatt hátrányos megkülönböztetés éri.12 A válaszadók többsége bátortalanságot, megbántottságot, dühöt és csökkent önbecsülést említett tapasztalataik eredményeként.

Sokan a hasonló negatív élmények miatt titkolják mentális zavaraikat, ami egyrészt társadalmi szinten hozzájárul a mentális problémák késői felismeréséhez és kezeléséhez, másrészt indokolatlan szenvedést is okoz. Pedig ezen emberek 90%-a átlagos vagy átlagon felüli teljesítményt nyújt a munkahelyén, így a velük szembeni diszkriminációt félrevezető és hamis vélekedések táplálják.13 A foglalkoztatás mindeközben különösen fontos a mentális egészségi problémákkal küzdő személyek számára, hiszen a munka olyan struktúrát és célokat biztosíthat, amelyek elősegítik a gyógyulást. Ezért gyakorlati lépésként olyan közoktatási programok bevezetésére van szükség, amelyek javítják a mentális problémák társadalmi megítélését. Ezen túlmenően itt a pszichológia érzékenyíti a jogot, és új normatív célokat állít elé. Idetartozhat például az antidiszkriminációs rendszer finomhangolása, a mentális problémákkal küzdők munkajogi helyzetének megerősítése, valamint az erre vonatkozó jogérvényesítési mechanizmusok fejlesztése. Hasonló probléma vetődik fel a pszichológiai manipulációk és a viselkedésirányítás kapcsán, amelyeket a modern pszichológiai viselkedésirányítással foglalkozó fejezet tárgyal.

1	Kocsis, B. E. (2017): Dworkin szabályelmélete és annak gyakorlati jelentősége a környezetjogban. Miskolci Jogi Szemle: A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Folyóirata. 12(2), 278–284., 280.
2	Rohman, L. – Sales, B. – Lou, M. (1990): The best interest standard in child custody decisions. Law and mental health: International perspectives. 5, 40–90.
3	Sales, B. – Manber, R. – Rohman, L. (1992): Social science research and child-custody decision making. Applied and Preventive Psychology. 1(1), 23–40.
4	Krauss, D. A. – Sales, B. D. (2001): The Child Custody Standard: What Do Twenty Years of Research Teach Us? Handbook of youth and justice, 411–435.
5	Bassetti, C. – Vella, S. – Donati, F. – Wielepp, P. – Weder, B. (2000): SPECT during sleepwalking. The Lancet. 356(9228), 484–485.
6	Ohayon, M. M. – Priest, R. G. (1997): Violent behavior during sleep. The Journal of clinical psychiatry. 58(8), 22226.
7	Ohayon, M. M. – Schenck, C. H. (2010): Violent behavior during sleep: prevalence, comorbidity and consequences. Sleep medicine. 11(9), 941–946.
8	Schenck, C. H. – Mahowald, M. W. (1995): A polysomnographically documented case of adult somnambulism with long-distance automobile driving and frequent nocturnal violence: parasomnia with continuing danger as a noninsane automatism? Sleep. 18(9), 765–772.
9	Ungerleider, L. G. (1982): Two cortical visual systems. Analysis of visual behavior, 549–586. Idézi: Cartwright, R. (2004): Sleepwalking violence: a sleep disorder, a legal dilemma, and a psychological challenge. American journal of psychiatry, 161(7), 1149–1158.
10	Cartwright, R. (2004): Sleepwalking violence: a sleep disorder, a legal dilemma, and a psychological challenge. American journal of psychiatry. 161(7), 1149–1158.
11	Cartwright, R. (2004): Sleepwalking violence: a sleep disorder, a legal dilemma, and a psychological challenge. American journal of psychiatry, 161(7), 1149–1158.
12	Wahl, O. F. (1999): Mental health consumers' experience of stigma. Schizophrenia bulletin. 25(3), 467–478.
13	Sales, B. D. – Krauss, D. A. (2015): The psychology of law: Human behavior, legal institutions, and law. American Psychological Association. 48.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero