Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Interdiszciplinaritás: a tudományos megismerés új útja

Az interdiszciplinaritás ma nagyon divatos fogalom, azonban érdekes kérdés, mit is értünk pontosan alatta. A külső szemlélők számára a tudomány egyik legfőbb jellegzetessége, hogy specializált.1 Úgy épülnek fel iskoláink, hogy különböző tantárgyakat tanulunk, így a tudományt például biológiaként, kémiaként vagy épp történelemként ismerjük meg. Bár ezen diszciplínák eredete az ókori görögökig visszavezethető, modern formájukban csak a 19. században jönnek létre.2 Isaac Newton például még nem fizikusnak tartotta magát, hanem átfogó módon természetfilozófusnak.

A diszciplína szótári jelentése fegyelem, fegyelmezettség, amihez hozzáérthetünk egyfajta szigort és következetességet is. Mint akadémiai szakterület, ismeretek egy behatárolt ága, melyhez hozzátartozik egy közösség, egy módszertan és egy nyelvezet. E nagyfokú specializáció kialakulásának egyik fő oka a tudományos világban az eredetiségre való törekvés és a harc a különböző erőforrásokért.3 Ez a verseny abba az irányba tereli a tudósokat, hogy egy olyan sajátos problémakört vagy területet kutassanak, amelyre más még nem vetett szemet a tudományos piacon. A kutatók ezért ma sokszor a tudomány parányi szegmensére specializálódnak: „egyre többet és többet tudnak egyre kevesebbről és kevesebbről, mígnem mindent tudnak a semmiről.”4 Mindannyian érzékelhetjük, milyen fárasztó a specializált orvostudomány, amiben egyik szakembertől küldenek a másikhoz, mert végül már senki sem érti a teljes embert.5

A tudományos küldetés alapja viszont a világ megértése, aminek a specializáció egy szintje már ellentmond.6 Látni kell ugyanis, hogy a tudományterületek határai hasonlóak az államhatárokhoz: biztosítják a benne élők jogait, kultúráját, identitását, védik érdekeiket, de részben önkényes falakat is emelnek.7 A hagyományos diszciplináris határok – szintén az államhatárokhoz hasonlóan – sokszor esetleges történelmi okokra vezethetők vissza, és ahogy a nemzetállami határokon belül nem lehet sok mai problémára választ adni, úgy a tudományos kérdések is szétfeszítik a diszciplináris határokat.

Sajnos, fentiekből is fakad, hogy a különböző kutatási területek közötti mobilitás a hagyományos tudományos keretrendszerben igencsak korlátozott, akárcsak egy intézményen belül is. A könyv témája kapcsán különösen szerencsétlen az emberi viselkedés társas és társadalmi elemeinek szétszakadása a 20. század elején, ami külön pályára állította a szociológiát és a pszichológiát. A pszichológiát emiatt erős módszertani individualizmus kezdi jellemezi, túlzottan az egyén lelki jellegzetességeivel magyarázza a viselkedését, és elhanyagolja azokat a társadalmi erőket, amik meghatároznak minket. Ahogy Floyd Allport a kísérleti szociálpszichológia atyja anno meghatározta a pszichológiai programot: „nincs szükségünk szuperelme hipotézisre, hogy a csőcselék cselekvéseit magyarázzuk, ha van türelmünk az egyének vizsgálatára a csőcselékben.”8

Az angolszász jogtudomány számára ez kevésbé probléma. Az Egyesült Államokban a jogot hagyományosan inkább szakmának, mint tudománynak tekintik, ezért az egyetemi jogászprofesszorok jelentős része nem jogból, hanem például közgazdaságtanból, pszichológiából vagy szociológiából szerez doktori fokozatot. A jog viszonylag alacsony tudományos presztízse miatt így itt egy rendkívül erős interdiszciplináris szemlélet érvényesül. Ezzel szemben a kontinentális Európában a jog az egyik legrégebbi egyetemi szakok egyike, nagy múltja miatt jól körülbástyázott akadémiai pozíciókkal rendelkezik, és kevésbé keveredik más társadalomtudományokkal. Magyarországon is ritka, hogy a jogtudomány pszichológiai megközelítést használ.9 Noha hazánkban jelentős hagyománya van a jog szociológiai és filozófiai értelmezésének, nincsenek jog és pszichológia tanszékek.

Az interdiszciplinaritással viszont magukat a kérdéseket követjük, a kérdések pedig nem tisztelik a tudományos határokat. Ahhoz például, hogy megmagyarázzuk a depresszió jelenségét, a neurológiát, a kognitív pszichológiát és a szociológiát együtt kell használnunk. Ahogy a klímaváltozás megértéséhez is kellenek a bonyolult természettudományos modellek mellé a közgazdaságtan ismeretei. Ez azonban több szempontból is nehéz. Ha jog és pszichológiáról ír az ember, ez a jogászoknak túl pszichológiai lesz, a pszichológusoknak pedig túlságosan jogi megközelítésű. Emellett egy hagyományos diszciplína több ezer kutatást termel ki egy évben, így még a legolvasottabbak is csak néhány százalékát ismerhetik ezeknek.10 Kitől várható el így, hogy több diszciplínát is átfogóan ismerjen? És bár az akadémikus kultúra egységes, a diszciplínák felszíne nagyban tud különbözni. Ilyen probléma például a tudományterületek különböző nyelvezete és fogalmi rendszere, valamint a közös szakmai szókincs hiánya.

Paul Feyerabend osztrák származású tudományfilozófus szerint a tudománynak egyenesen szüksége van a szűklátókörűségre, mivel gátolnia kell a haladást egy irányba, hogy a másikba tudjon haladni. De néha kellenek az ezt kiegészítő dilettánsok is, akik ebbe a másik irányba mennek, és esetleg ráébresztenek, hogy az eddigi haladás illúzió.11 Az interdiszciplinaritás tehát azért is fontos, mert a kutatás olyan irányban nyílik meg, amely felé a diszciplínák ‒ éppen a diszciplináris behatároltságok folytán ‒ nem képesek elmozdulni.12 Ez az igazság territoriális birtoklása helyett kérdésfeltevésre és konszenzusra készteti a kutatókat, így a tudományos területek inkább komplementer, semmint versengő viszonyba kerülnek egymással.13 Az interdiszciplinaritás tehát valóban rendelkezik hozzáadott értékkel, nem csupán egy semmitmondó címke, amivel tudósok marketingelik kutatásaikat (bár marketingszempontból is tagadhatatlanul használják). Ehhez azonban fel kell vállalnunk, hogy néha Feyerabend dilettánsai leszünk, akik egyszerre keverik a jog és számos viselkedéstudomány nyelvezetét, kutatásait és módszertanát. Míg a diszciplinaritás szigorú, addig az interdiszciplinaritás csapongó természetű.

1	Ziman, J. (2002): Real science: What it is and what it means. Cambridge University Press. 189.
2	Cohen, E. – Lloyd, S. (2014): Disciplinary evolution and the rise of the transdiscipline. Informing Science: the International Journal of an Emerging Transdiscipline. 17, 189–215., 189.
3	Ziman, J. (2002): Real science: What it is and what it means. Cambridge University Press. 189.
4	Ziman, J. (2002): Real science: What it is and what it means. Cambridge University Press. 190.
5	A túlzott szakosodás és a fragmentált megközelítés gyakran elidegeníti azokat, akik holisztikusabb, az egyént jobban figyelembe vevő megközelítést keresnek. Ennek következményeként azonban veszélyesen megerősödik az igény az alternatív gyógymódok iránt, amelyek könnyen érthető válaszokat adnak, és megadják az embereknek azt a kontrollt és biztonságot, amit a hagyományos orvosi rendszer sokszor nem képes biztosítani.
6	Ziman, J. (2002): Real science: What it is and what it means. Cambridge University Press. 321.
7	Palló, G. (2005): Enciklopédizmus, diszciplínák, interdiszciplínák, projektek. Világosság. 46. évf. 9. sz. (2005). 19–30. http://www.vilagossag.hu/pdf/20050929102518.pdf. 25.
8	Pléh, Cs. (2024): Társas és társadalmi megkülönböztetése a klasszikus és a mai pszichológiában. Replika. 32(4), 39–60. https://doi.org/10.32564/131.4
9	Ilyen például Nagy Marianna Interdiszciplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához című könyve. Kiemelkedően fontosak Torma Judit írásai, aki a Miskolci Egyetemen írta disszertációját a jog és pszichológia tárgyában. Úttörő munka a területen Grádné Fekete Mária és Grád András három kiadást megélt könyve, Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak. Boros János írásai, így különösen a Belügyi szemle 2003-ban megjelent 52. évf. 6. száma, amely hazai tanulmányokat gyűjt össze leginkább az igazságügyi pszichológia tárgyában. Továbbá ide sorolható Hunyady György és Berkics Mihály összefoglaló tanulmánykötete a jog szociálpszichológiájáról: A jog szociálpszichológiája: a hiányzó láncszem.
10	Ziman, J. (2002): Real science: What it is and what it means. Cambridge University Press. 190.
11	Feyerabend, P. K. (1978): A tudomány egy szabad társadalomban. In Laki János (szerk.) Tudományfilozófia. Osiris Kiadó. Budapest.
12	Veress, K. (2015): Az interdiszciplinaritás problémája. Erdélyi Múzeum, 77(1) 204.
13	Veress, K. (2015): Az interdiszciplinaritás problémája. Erdélyi Múzeum, 77(1) 205.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero