Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Rendbontó pszichológusok

A fenti idézettel kezdi a Nobel-díjas Richard H. Thaler a viselkedési közgazdaságtannal foglalkozó, Rendbontók című könyvét. A részlet Vilfredo Pareto közgazdásztól származik, akinek a neve ismerősen csenghet a méltán híres Pareto-elv okán. Az általa leírtak máig érvényesek, máshogy megfogalmazva arra utal a szerző, hogy az emberi viselkedés modelljei mindig alapvetően fogják befolyásolni a társadalomtudományokat. A közgazdaságtan is valahol pszichológia, hiszen az emberek gazdasági viselkedésének a vizsgálatával foglalkozik. Ami igencsak meglepő, hogy Pareto ezt akkor vetette papírra, amikor a pszichológia még gyerekcipőben járt, későbbi mindent felforgató hatását pedig egyáltalán nem lehetett biztosra venni.

Daniel Kahneman izraeli-amerikai pszichológus 98 évvel később szintén közgazdasági Nobel-díjat kapott Amos Nathan Tversky kognitív és matematikai pszichológussal közösen kidolgozott kilátáselméletéért. Így Herbert A. Simonnal, aki eredetileg pszichológus volt, ez az igencsak fiatal terület már három Nobel-díjat is magának tudhat. Simon elsősorban azzal foglalkozott, hogy a közgazdaságtanban meghonosítsa a korlátozott racionalitással rendelkező ember képét. Pareto jóslata a közgazdaságtan tekintetében tehát beigazolódni látszik. A gazdasági döntések és folyamatok pszichológiai vizsgálata forradalmasította a klasszikus közgazdaságtant. De vajon mivel érte el ezt a sikert a pszichológia a közgazdaságtan területén?

Az egész azzal kezdődött, hogy a közgazdaságtan alapító atyái megalkottak egy eszményt, melynek középpontjába az úgynevezett Homo oeconomicust, a gazdálkodó embert tették. Ez az ember racionális, a legnagyobb haszonra törekszik a legkisebb költség mellett, miközben követi önérdekeit. Ez az ember önző, de önzősége áldás, mert az önérdek követése a kollektív jólét és a gazdaság növekedésének alapja. Ezt az emberképet addig mantrázták a közgazdaságtan (neo)klasszikusai, míg be nem került más tudományágakba és általános világképünkbe. Ha megkérünk valakit, hogy írja le az emberi természetet, gyakran ezek az emberképi elemek köszönnek vissza: az emberek önzők, általában az önérdekeink motiválnak minket, a cselekedetek székhelye pedig a dolgok kigondolása és végrehajtása. Jó feladat az olvasónak rákérdeznie ismerősei között, ki mit gondol az emberi természetről.

Ez az emberkép adta és nagyrészt adja ma is a közgazdaságtani modellezés és számítások alapját. A viselkedési közgazdaságtan képviselőinek legnagyobb eredménye, ami fentiekből is kitűnik, hogy szembeszálltak azzal a közgazdaságtanban és sok más társadalomtudományban sokáig uralkodó nézettel, miszerint az ember racionális, önérdekkövető lény. Megmutatták, hogy mivel az emberkép hibás, a ráépülő számítások és modellek is szükségszerűen hibásak. De miért is fontosak nekünk a közgazdaságtan tudományos belháborúi?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero