Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A viselkedésalapú joggazdaságtan születése

Azon kívül, hogy a közgazdaságtan interdiszciplináris forradalma egy kiváló példa a pszichológia megtermékenyítő hatására, a viselkedési közgazdaságtan modelljei komoly következményekkel járnak a jog hagyományos felépítésére nézve is. Jól mutatja, hogy egy paradigmaváltás a pszichológiában szükségszerűen felforgat minden más tudományt, amely a viselkedés modelljeivel dolgozik.
 
1. A modern viselkedéstudomány kutatásai ugyanis falszifikálták, azaz cáfolták az ember racionális döntéshozatali modelljét, ennek helyébe pedig egy új, szintén számos kutatással alátámasztott emberképet tettek. Fontos, hogy ez már nem egy filozófiai elmélkedés az ember természetéről, hanem empirikus kutatásokkal alátámasztott emberkép. A modern viselkedéstudományok feltárták az emberi döntéshozatal szisztematikus irracionalitásait is, így a racionális modell hiánya nem a véletlenszerű döntéshozatalhoz vezet. Ha e szabályszerűségekre figyelemmel alkotjuk újra az embert, egy kiszámíthatóan irracionális modellt kapunk. Ez jó hír abban az értelemben, hogy ennek az embernek a döntéshozatali hibáit – mivel kiszámítható pszichés mechanizmusok tükröződnek benne – akár korrigálni is tudjuk.
Ugyanennek az érmének azonban van egy árnyoldala is: e tudásunkkal úgy is tudjuk manipulálni az embereket, hogy ne a saját maguk, hanem a mi számunkra hozzanak előnyös döntéseket. Ezért is nagyon fontos ez az új modell a jogi szabályozás, illetve a jogi döntéshozatal szempontjából. Előbbire konkrét példa a nudge gyakorlata, ami a viselkedésirányítás „új” pszichológiai módszerét jelenti. A modern állam itt a viselkedésirányítás során nem hagyományos eszközeit használja – büntetés és ösztönzés –, hanem egy harmadik utat választ, és pszichológiai ösztökélés segítségével tereli az állampolgárokat egy meghatározott viselkedésforma felé. Utóbbira példa a bírói döntéshozatal szisztematikus kognitív hibáinak feltárása és kijavítása, ezzel az igazságszolgáltatás gépezetének fejlesztése. Mindkettő szakirodalmát és problémáit részletesen tárgyalom a könyvben.
 
2. A közpolitika anyanyelve a közgazdaságtan, ezért a különböző szabályozási technikáinkat nagyban meghatározzák a közgazdaságtan aktuális állításai. Így például a klasszikus Homo oeconomicust egyedül a megfelelő árazással lehet és kell ösztönözni. A viselkedési közgazdaságtan emberképe merőben más kihívás elé állítja a jogalkotót, az árak mozgatása helyett normák és értékek működésbe hozása, társadalmi hálózatok használata és a pszichológiai ösztökélés lehetnek a hatékony mechanizmusai az emberi viselkedés szabályozásának. Mindez egy fontos új elvárást támaszt a hagyományosan értékelvű jogi szabályozással szemben, mégpedig az evidence based governing, vagyis a bizonyítékokon alapuló kormányzás mércéjét. Eszerint már nem elégséges, ha a jog ideologikusan, eszmék mentén íródik, ugyanis mind a szabályozás céljainak, mind az eszközeinek tudományos módszertannal igazoltnak kell lennie.
Steven Pinker kognitív pszichológus szerint a viselkedési közgazdaságtan éppen ezért jelent kihívást a konzervatív politikai elméletek számára. Egyik oldalon a korlátozott racionalitást és általában az emberek limitáltságát a konzervativizmus felhasználja annak megérvelésére: képtelenek vagyunk megérteni és megtervezni a társadalmi viselkedést. Ezek a korlátok azonban a másik oldalon aláássák a racionális önérdekkövetést, amely a klasszikus közgazdaságtan és a világi konzervativizmus alapját képezi. Adam Smith óta a közgazdászok azzal érveltek, hogy külső beavatkozás hiányában az egyének a saját érdekükben hozott döntésekkel azt teszik, ami a legjobb a maguk és a társadalom számára. De ha az emberek mégsem ezt teszik, lehet, hogy jobban járunk a konzervativizmus által olyannyira károsnak ítélt adókkal, nudgeokkal és állami szabályozással.1
 
3. A jog és a hagyományos közgazdaságtan már a hatvanas években összeházasodott, ennek eredményeként született meg a joggazdaságtan. Ez a jog egyik népszerű interdiszciplináris területévé vált, amelyet leginkább Richard Posner nevéhez szoktak kötni, és amely szintén a klasszikus racionális modellekre épül. A joggazdaságtan logikája azonban már Jeremy Bentham utilitarista filozófus The Rationale of Punishment2 című nagyhatású munkájában megjelenik. A büntetés filozófiájának utilitarista megközelítése szerint minden olyan büntetés, amely a cél, azaz a bűncselekmény elkövetésétől való elrettentés eléréséhez szükségtelen, egyben igazságtalan is.
Ez tehát egyfajta arányosságot és számítást követel meg a büntetési tételek kialakításánál, de ugyanúgy számítást igényel a jogot követni vagy éppen nem követni kívánó állampolgár részéről is. Amikor tehát közeledek egy piros lámpához, mérlegelem magamban a szabálysértés előnyeit (öt perccel előbb érek haza) és a normaszegés költségeit (kapok egy büntetőpontot a jogosítványomba), és ezek alapján döntök. Ha túl sok a gyorshajtás, fel kell emelni a normaszegés költségeit, például két büntetőpontra. Ha már két büntetőpontnál megállnak az emberek, a jogosítvány elvétele vagy a halálbüntetés igazságtalan és haszontalan büntetés lenne, hiszen nem hoz létre többlet jogkövetést.
A fenti hagyomány él tovább a jog gazdaságtani elemzésében egészen a 20. század végéig. Mindig a jogi szankció jelenti a költséget, a szankció megszegésével nyert eredmény pedig az elérhető hasznot, ehhez viszont szükséges, hogy a racionális cselekvők ki tudják számolni, hogy nekik a jogkövető magatartás az adott esetben megéri-e, vagy sem. A szabályozás elméletben igencsak egyszerű: ha a költségeket magasabbra emeljük, mint az elérhető hasznokat, megteremtettük az optimális jogkövető állapotot.
Egy példán keresztül szemléltetve a következőképpen néz ki egy ilyen elemzés a szabályozói oldalról.3 Hogyan osszuk fel például a jogszabályok betartatására rendelkezésünkre álló szűkös erőforrásokat? Tegyük fel, minden olyan személyre, aki jogosulatlanul csökkenti adóalapját 30 000 forint értékben, lebukás esetén 300 000 forint büntetést rónak ki. Az adóhatóságok kapacitása korlátozott, és ha minden egyénre egyenlő figyelem jut, az összesített lebukási esély 6% lesz. Ezeket összeadva egy kis matematikai varázslat segítségével ki lehet számítani, mennyi a várható büntetés az egyének számára. Ez körülbelül 18 000 forint, ami jóval a várható nyereség, a 30 000 forint alatt marad, így az adóellenőrzés teljesen hatástalan lesz, mert egyetlen Homo oeconomicust sem fog eltántorítani az adócsalástól.
Ha viszont az adóhatóságok bejelentik, hogy csak a lakosság felét fogják ellenőrizni minden erejükkel, az ellenőrzött egyénekre jutó lebukási esély megduplázódik, felkúszik 12%-ra, így a várható büntetés már 36 000 forint lesz. Ezzel a módszerrel a lakosság felénél megjelenik a valódi elrettentés, a másik felénél pedig nincs változás, hiszen eddig sem volt elrettentő hatása az adóellenőrzésnek. Egyébként a joggazdaságtani elemzések matematikai modelljei minden tiszteletet megérdemelnek, a joggazdaságtani kutatók nem a levegőbe lövöldöznek. Elrettentés gyanánt például az egyik leghíresebb joggazdaságtani elemzés így okoskodik a jogkövetés kapcsán:4
 
1. ábra. Példa joggazdasági elemzésre
 
Példánkban az alapkérdés is nagyon fontos; a jogalkalmazás meglehetősen erőforrásigényes, és nagyon nem mindegy, mennyire hatékonyan használjuk ezeket az erőforrásokat. Ezekkel a modellekkel azonban ugyanaz a baj, mint a klasszikus közgazdaságtannal: az üzemanyag, ami hajtja, a racionalitás.
A pszichológia teljesen máshogy vizsgálja azt, hogy miért követik vagy éppen miért nem követik az emberek az adott jogszabályokat. Számos országban rendszerszintű probléma az adóelkerülés, ami még a nyugati országokban is a bruttó nemzeti termék (GNP) 2–10%-át teszi ki.5 Miért kerülik el egyes emberek az adófizetést, míg mások nem? Egy kutatás három országból, Angliából, Norvégiából és Franciaországból gyűjtött adatokat ennek a kérdésnek a megválaszolására.6 A válaszadókat három csoportba sorolták: a „nem adóelkerülők” azok, akik nem mutatták jelét, hogy elkerülnék az adózást, a „potenciális adóelkerülők” egyetértenek az adóelkerüléssel, de nem csaltak adót, a „saját bevallásuk szerint adóelkerülők” pedig azok, akik vállalták is, hogy ténylegesen adóelkerülők.
Mind a potenciális, mind a bizonyított adóelkerülőkben közösek voltak bizonyos vonások, így például a jogi autoritással szembeni negatív attitűd, az olyan egoista nézetek, mint hogy „a cél szentesíti az eszközt”, vagy az elégedetlenség az adóhatóságokkal. A tényleges adóelkerülők azonban két tekintetben elkülönültek a potenciális adóelkerülőktől. Az egyik, hogy a tényleges adóelkerülők nagyobb teret láttak az adócsalásra, vagyis sokkal kevésbé érzékelték veszélyesnek. Illetve azt is túlbecsülték, hogy ismerőseik és barátaik milyen mértékben csaltak adót. Ha az adócsalókat ezek a tényezők választják el a potenciális adócsalóktól, akkor például nem az adóhatóság iránti attítüdök megváltoztatására kell törekedni, sokkal inkább az adócsalásra vonatkozó lehetőségek érzékelésére, illetve az érzékelt szociális norma (hogy milyen gyakori, azaz mennyire elfogadott az adócsalás) megváltoztatására. Ezek azonban alapvetően nem racionális mérlegelésből származó viselkedéses változók. Más emberek attitűdjeinek hatását és azok hibás érzékelését szociálpszichológiai mechanizmusok közvetítik, amelyekre nem az ellenőrzések növelésével lehet hatni. Erre kínál megoldást a klasszikus joggazdaságtant és a viselkedési közgazdaságtant ötvöző új terület, a viselkedési joggazdaságtan.
 
4. A viselkedésalapú joggazdaságtan nem csak töredezett kutatások halmaza, mára egészen kiforrott interdiszciplináris terület. A területen alkotott munkák Eyal Zamirnek és Doron Teichmannak köszönhetően becsatornázódtak az Oxford Handbook of Behavioral Economics and the Law (A viselkedési joggazdaságtan kézikönyve) című összefoglaló könyvbe is. Az igencsak impozáns, 29 tanulmányt tartalmazó 800 oldalas mű ezzel az egyik legnagyobb és legjobban rendszerezett területévé tette a viselkedési joggazdaságtant a jog és pszichológia tudományának, amely így megkerülhetetlen a jog és pszichológia bemutatásában. A tanulmányok témaválasztása széles skálán mozog, és lefedik a jog szinte teljes területét. Jól látszik, hogy a környezetvédelmi jogtól kezdve a büntetőjogon át a kártérítési jogig majdnem minden jogterületen folynak már kutatások. A gyűjtemény azért is kifejezetten értékes, mert segít leépíteni azt a hazai, szakmai körökben közkeletű nézetet, amely a jog és pszichológiát leegyszerűsíti a szakértői munkára és a kriminálpszichológiára.
Hozzá kell tennem, a viselkedési joggazdaságtan és a viselkedési közgazdaságtan elnevezés is megtévesztő. Mindkét terület motorját pszichológusok és a pszichológia adják, a közgazdaságtan és a közgazdászok inkább elszenvedői, semmint alkotói a folyamatnak. A továbbiakban bemutatom, hogyan született meg a Homo oeconomicus, és milyen hatása volt a racionális emberképnek az ekkor formálódó társadalomtudományokra.
1 Pinker, S. (2005): The blank slate. Southern Utah University. 302.
2 Bentham, J. (1830): The rationale of punishment. R. Heward.
3 Lando, H. – Shavell, S. (2004): The advantage of focusing law enforcement effort. International Review of Law and Economics. 24(2), 209–218.
4 Becker, G. S. (1968): Crime and punishment: An economic approach. In The economic dimensions of crime. Palgrave Macmillan, London. 13–68.
5 Cowell, F. A. (1990): Cheating the government: The economics of evasion. MIT Press Books, 1.
6 Webley, P. – Cole, M. – Eidjar, O. P. (2001): The prediction of self-reported and hypothetical tax-evasion: Evidence from England, France and Norway. Journal of Economic Psychology. 22(2), 141–155.
Jog, pszichológia, társadalom

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

JogtudományPszichológiaSzociológia

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave