Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A normatív-deskriptív dilemma: az emberi viselkedés és az emberi viselkedés modelljeinek viszonya

Richard Thaler helyesen hívja fel a figyelmet egy nagyon fontos különbségtételre. A racionális döntés elmélete összekeveri az emberi viselkedés deskriptív és normatív modelljeit.1 Nem azt írja le, hogyan viselkednek az emberek a valóságban (deskriptív modell), hanem azt árulja el, milyen viselkedést várunk el, mi hogyan szeretnénk, hogy viselkedjenek az emberek a valóságban (normatív modell).

Ez megint nem csak a közgazdaságtan belső konfliktusára utal. Egy 1998 és 2008 közötti, 60 jeles jogi folyóiratot vizsgáló kutatás azt mutatta ki, hogy a publikációk közel fele már tartalmazott empirikus érvelést. A Stanford Law Review vizsgálatából ugyanez derül ki, az elmúlt évtizedekben már a cikkek nagy részében megtalálható az „empirikus” szó, a kutatók egyenesen a jog empirikus forradalmáról beszélnek.2 Az elmúlt 20 évben megerősödő „empirikus jogi mozgalomnak” köszönhetően egyre nyilvánvalóbb kihívás a jogtudósok számára a deskriptív modellek és a normatív jogi gondolkodás közötti szakadék feloldása.3 Ha elképzeléseink nem illeszkednek az emberi viselkedés valóságához, az arra épített szabályozás és eljárások nem vagy nem jól fognak működni a gyakorlatban. Ez a tények és értékek (Sein és Sollen) dilemmája, a jogbölcselet egy régi problémája, amely arra reflektál, hogy a jogról gondolhatunk bármit, az az objektív társadalmi viszonyokból nő ki, és azokra is hat vissza.4

Az emberi modellek normatív-deskriptív össze nem illése azonban nem csak a véletlenből vagy tudatlanságból adódik. Mivel a jog értékeket is közvetít, az általa alkalmazott emberképnek van egy egyértelmű ideológiai komponense is. Ez az ideológiai szál az önérdekkövető, racionális individuum tekintetében a Hobbes- és Locke-féle politikai tradíciókra vezethető vissza. Eszerint a társadalmat individuális szereplők szerződése hozza létre abból a racionális célból, hogy megmeneküljenek az anarchiától.5 Ezzel például könnyen indokolni lehet a modern társadalmi intézmények okozta egyenlőtlenségeket, mint az egyébként egyenlő, individuális és racionális egyének együttműködéséből fakadó szükséges rosszat.6 Itt az a rejtett előfeltételezés az, hogy „mindenki belement a játékba” és végső soron „mindenkinek jobb a társadalmi lét”. A jog tehát nemcsak a társadalom működését próbálja szabályozni, hanem saját ideológiai elveit is érvényesíti, miközben figyelmen kívül hagyja a mélyebb pszichológiai tényezőket, amelyek valódi emberi döntéseinket alakítják.

A szerződésalapú társadalmi gondolkodás tehát elméletileg magyarázattal szolgál arra, hogy a szűkös erőforrásokért harcoló racionális, individuális egyének miért alkotják meg a modern kapitalista társadalmat, de azzal nem számol, hogyan hozza létre a modern kapitalista rendszer a számító, racionális individuumot.7 Az egész így ördögi körhöz vezet. Elméleti modelljeink és a gazdasági rendszerünk ugyanis bizonyíthatóan nagyban meghatározzák az emberi természetet, így nem mindegy, milyen emberkép mellett állunk ki. Nagyon leegyszerűsítve, ha ezerszer elmondják, hogy önző vagy, és olyan rendszerben cselekszel, amiben ösztönöznek az önzőségre, valóban megnövekszik az önző viselkedés valószínűsége. De tényleg önzők az emberek?

1	Thaler, R. H. (2016): Rendbontók. Budapest, HVG Könyvek. 49.
2	Ho, D. E. – Kramer, L. (2013): Introduction: The empirical revolution in law. Stanford Law Review. 1195–1202.
3	Leeuw, F. L. (2015): Empirical Legal Research. The Gap between Facts and Values and Legal Academic Training. Utrecht L. Rev. 11, 19.
4	Zsidai, Á. (2017): A Sein és Sollen közvetíthetőségének problémája.
5	Foley, D. K. (2004): Rationality and ideology in economics. Social Research. 329–342., 330.
6	Foley, D. K. (2004): Rationality and ideology in economics. Social Research. 329–342., 331.
7	Foley, D. K. (2004): Rationality and ideology in economics. Social Research. 329–342., 341.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero