Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A jog antropológiai funkciója

A klasszikus elmélet tehát nem reflektál a tyúk vagy a tojás problémájára. Haszonmaximalizáló, racionális, önérdekkövető Homo oeconomicusok hozták létre a modern kapitalizmust, vagy a modern kapitalizmus hozta létre ezeket a Homo oeconomicusként viselkedő embereket? Ez azért nagyon fontos kérdés, mert alapvetően „azok közé a sajátságos halandó élőlények közé tartozunk, akik önmagukat saját fogalmaikkal leírva, magukat teremtették”.1 Emberképünk áttervezése az énünkre vonatkozó reflexióban valahol a legeredményesebb gyorsító szerepét játszotta a kulturális evolúcióban, nagyságrendekkel jelentősebb változásokat idézve elő, mint más fogalmi újításaink.2

Nietzsche, Descartes vagy Darwin az emberi antropológiák átrajzolásával ténylegesen is változtattak a történelem menetén. Ezért is kiemelten fontos figyelni arra, mit mond a pszichológia az emberről. Freud például meglehetősen nagy szerepet játszott a modern kori racionális emberkép első nagy visszahőkölésében, mivel az általa megalkotott pszichoanalízis3 tematizálta és rendszerezte azt a hatalmas élménytartományt, amelyet az irracionális jelent életünkben, és amelyet a nyugati, kartéziánus gondolkodás korábban semmissé nyilvánított.4 George Miller már 1969-ban felhívja a figyelmet arra, hogy Freud miatt „ma sokkal jobban észrevesszük az emberi természet irracionális összetevőit, és jobban elfogadjuk tudattalan impulzusaink valós voltát. A freudi pszichológia fontossága jóval kevésbé származik tudományos érvényességéből, mint abból, hogy milyen hatást gyakorolt közös emberképünkre.”5 A pszichoanalízis miatt ma sokszor gyermekkori tapasztalatokon keresztül értelmezzük a jelenkori viselkedésünket, és tetteink mögött elfojtott érzelmeket vagy tudattalan motivációkat sejtünk: ez nem az Én természetes értelmezése, hanem a mindannyiunkban élő freudi gondolkodás. Az, hogy Freud a szexuális vágyak elfojtását a psziché központi problémájának látta, részben gyújtópontja volt a század közepi szexuális forradalomnak, aminek gyümölcseit mindmáig élvezzük. De Freud hatása továbbgyűrűzik az elméleteit továbbgondoló szakembereken keresztül is. Edward Bernays, Freud unokaöccse például a rejtett vágyak és érzelmek manipulációjának technikáit a modern marketing létrehozására használta fel, amivel messzemenőkig meghatározta a modern fogyasztói társadalom működését.6

A jog azzal, hogy összeköti az ember szimbolikus és biológiai dimenzióit, nyugaton betölt egy „antropológiai funkciót”, így kiemelten felelős az előző bekezdésben vázolt folyamatban.7 Supiot könyvében, a Homo Juridicusban nyíltan felvállalja azt, amivel a nyugati, liberális jogi gondolkodás védekezhet: a jognak valóban dogmatikus funkciója van, de ez nem baj, a racionális és autonóm emberek megteremtéséhez ugyanis szükséges az emberkép axiomatikus, normatív meghatározása. Az ezt támadó tudományos modellek tulajdonképpen a szabad és racionális közösséget rombolják. A jog normatív elvárásaira szükség van, mert rajtuk keresztül neveljük magunkat kívülről befelé.

A racionalitáshoz és az emberi döntések autentikus voltához tehát nem csak azért ragaszkodunk, mert öntelt módon képtelenek vagyunk elfogadni az emberi természet egy ránk nézve kevésbé hízelgő képét. Itt igen meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy ma meglehetősen igazságtalanok vagyunk a felvilágosodással és emberképével szemben.8 Naiv kockafejeknek látjuk a felvilágosodás kori gondolkodókat, és közben amnéziásként elfelejtjük, milyen kornak vetett véget az általuk útjára indított racionalitás és a humanizmus. Olyan nagy tudósok, mint Galilei és Newton, felfedezéseikkel megnyitották az utat a világ vallási magyarázatok nélküli megismeréséhez, és a kibontakozó tudományos forradalomnak hála ma drasztikusan lecsökkentettük a gyermekhalandóságot és árammal látjuk el városainkat. A racionalitás piedesztálra emelése valójában a világtörténelem legsikeresebb civilizációs offenzívájának a központi mozzanata, és most ellene fordulni igencsak kockázatosnak tűnik. Ugyanezt fogalmazza meg John Lukács is. Talán nem pontos a racionális emberkép, de inkább egy üdvös hazugságnak tekinthető, amelyből számos nyugati intézmény táplálkozik: „a demokrácia az emberi természet túlbecsülésével kezdődött; de ez még mindig összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a fordítottja, ami ma fenyeget”, az emberi természet lebecsülése.9

Nagyon nem mindegy, hogy milyen emberi portrét rakunk ki magunkról a 21. század falára; az, ahogyan meghatározzuk magunkat, meg fogja határozni, milyen jövőbeli társadalmak jutnak majd nekünk. Ha a Homo oeconomicust le is vesszük a falról, komoly felelősségünk van abban, hogy megfelelő képet tegyünk a helyére. Ehhez pedig nem szabad teljesen elvetnünk a felvilágosodásból örökölt racionális antropológiát. „Nem arra van szükség, hogy hátat fordítsunk az értelemnek, hanem egyszerűen annak felismerésére, hogy az a terület, amelyen az értelem az elmúlt háromszáz évben működött, nem azonos a tapasztalat területének egészével, hogy az értelem összetévesztette a részt az egésszel, és önkényes korlátokat szabott saját működésének.”10 Az új emberkép megalkotásában nem hagyatkozhatunk csak az idillre, le kell mondanunk az omnipotencia illúziójáról, és számot kell vetnünk a modern társadalom és természettudományok interdiszciplináris, empirikus megállapításaival. A munka során lebegjen szemünk előtt Erving Goffmannak, a szimbolikus interakcionizmus meghatározó alakjának figyelmeztetése: óvatosan válaszd ki a képet, amellyel reprezentálod önmagad, az, ami maszkként kezdődik, könnyen az arcoddá válhat.

1	Rorty, R.(1994): Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Ford. Boros J. – Csordás G. Jelenkor, Pécs. 43.
2	Szummer, C. (2008): Jó közérzet a kultúrában. Budapesti Könyvszemle-BUKSZ. 20(04), 334–344., 334.
3	Freud dinamikus pszichológiájában az emberi viselkedés a tudatosság különböző szintjein mozgó pszichológiai hatások eredője. Szerinte három fő pszichés központ határoz meg minket – az ösztönén, az ego és a felettes én. Időben először az ösztönén alakul ki bennünk. Ez öröklött, biológiai szükségleteink összessége, amelyek azonnali kielégülésre törekednek. Freudnál nagyrészt az agresszív és szexuális késztetések tartoznak ide. Ezeket az ösztönös vágyakat azonban az emberi közösségek nyers formájukban nem képesek tolerálni. Ezért a kultúrában – a szülői nevelésen keresztül – valamennyiünkben kialakítanak egy felettes ént, hogy ösztöneinket belülről korlátozzuk. A felettes én internalizált társadalmi normák érzelmi őre, és lelkiismeret-furdalással büntet minket, ha közösségileg nem elfogadott módon akarjuk kiélni ösztönkésztetéseinket. Az ego, amiben végül is megjelenik a racionalitás, a közvetítő rendszer, ami próbálja a két elv harcát kiegyensúlyozni, de az egyensúly mindig csak ideiglenes. Szerinte az ember lelki folyamatai nagyrészt nem tudatosulnak, a belső harc észrevétlenül irányítja a lélek birodalmát. Freud arra is jut, hogy mivel a társadalmi együttélés érdekében a kultúra mindig el fogja nyomni természet adta késztetéseinket, valójában a társadalmi lét rossz közérzetre ítél minket.
4	Szummer, C. (2005): Freud és a modernitás „üdvös hazugságai”. Beszélő.
5	Pléh, Cs. (2021): A megismerés vége. Gondolat Kiadói Kör. 65.
6	A modern marketing kialakulásáról, pszichológiai alapelveiről és jogi vonatkozásairól részletesen írok A pszichológiai tudás halált okozhat című fejezetben.
7	Supiot, A. (2017): Homo juridicus: On the anthropological function of the law. Verso Books.
8	Pinker, S. (2018): Enlightenment now: The case for reason, science, humanism, and progress. Penguin; Pinker, S. (2012): The better angels of our nature: Why violence has declined. Penguin Group USA.
9	Lukacs, J. (1994): A XX. század és az újkor vége. Európa Könyvkiadó.
10	Knights, L. C.: Explorations (é. n.): 111. Idézi.: Dodds, E. R.: A görögség és az irracionalitás. Budapest, Gond-Cura–Palatinus (2002): 418–419. Idézi: Szummer, C. (2005): Freud és a modernitás „üdvös hazugságai”. Beszélő.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero