Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Ösztönösen a választást választjuk – de ennek ára van

Miközben milliók harcoltak és harcolnak ma is azért, hogy megteremtsék a szabad választás lehetőségét, a modern pszichológia megjelenéséig kevés figyelem jutott e választások minőségére és esetleges hatásaira. Ez a nyugati mesék klasszikus narratívájához igazodik: a történet legnagyobb része azzal telik, hogy a hős és a hősnő harcol vágyainak megvalósulásáért, majd a választásnak a megvalósulásával véget is ért a mese, a következményeket nem bontjuk ki, csak jótékonyan elnyeli a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” formula.

Sheena Iyengar indiai származású választáskutató a Hamupipőkét hozza fel ennek szemléltetésére, és állítja kontrasztba Mumtaz Mahal indiai történetével. A Hamupipőkében a hősnő és szerelme minden társadalmi akadályt és családi tiltakozást legyőzve, hosszú küzdelem során elérik, hogy választásuk megvalósuljon, majd az esküvővel véget is ér a történet. Utána nem tudjuk, mi történik: lehet a hercegről pár hónapon belül kiderül, hogy minden hétvégét a barátaival szervezett vadászatokon tölti, elhanyagolva a hercegnőt, aki egyébként is egyre kevésbé bírja elviselni, hogy a herceg mindenhol széthagyja a ruháit. Mumtaz Mahal története viszont a házassággal kezdődik (nem pedig a szerelembe eséssel), amelyet elrendeztek, és az ezt követően kibontakozó szerelemre épít. A boldogság ebben a kulturális narratívában nem a választásból, hanem a kötelességek teljesítéséből fakad, ezért arra egyáltalán nem is fókuszál.1 Kínában az sem volt példa nélküli, hogy a szülők erőszakkal felbontották a házasságot, ha a pár túl erős szerelme akadályozta a fiatalok család iránti kötelezettségeinek teljesítését.2

De mi köze a szerelemnek a társadalomhoz? A párkapcsolati választás szabadságáért folytatott küzdelem az érzelmi individualizmus egyik első fellángolása, ami komoly lépést jelent az autonómia történetében nyugaton. Itt az egyén a szabad szerelmi döntésért harcolt a különböző tekintélyekkel szemben, mint amilyenek a faluközösség, az egyház, a jogszabályok, valamint az ezeket megtestesítő képviselők, a rájuk hivatkozó elöljárók. Az, hogy a szívünk szerint válasszuk meg partnerünket az egyén választási szabadságának első nagy áttörése, amelyre később a többi választási szabadság is épül.3

Erre erősít rá egy másik folyamat, amit már Marx és Engels 200 évvel ezelőtt, a kapitalizmus egy sokkal korábbi fázisában megjósolt, hogy a piaci logika miatt: „minden, ami rendi és állandó, elpárolog.” Azokat az életterületeket, amiket hagyományos normák és értékek kormányoznak, nem lehet olyan szinten áruvá tenni, mint a normamentes élettereket. Ahol a házasság szent intézmény, nehezebb dolga van a szexiparnak és a dating uppoknak vásárlókat gyűjteni. Zygmunt Bauman lengyel szociológus részben ezért is korunkat likvid modernitásként írja le, aminek a folyamatos változás az alapjellemzője.4

Hogyan is kellene élnem? Nagyszüleinket még a társadalmi intézmények ellátták olyan normatív forgatókönyvvel, amik segítségével ezt a kérdést meg tudták válaszolni. Ma azonban, ilyen intézményesített életforgatókönyvek híján nekünk kell folyamatosan identitásképző projekteket kitalálnunk és megvalósítanunk.5 Mindezek miatt ma megkérdőjelezhetetlen érték társadalmunk üzemeltetése szempontjából, hogy minél inkább a szívünk szerint választhassunk politikai vezetőket, valamint a szívünk szerint válogathassunk a piaci szolgáltatások és munkák között.6 Ennek viszont az az alapja, hogy van kognitív kapacitásunk jó választásokat hozni, a „szívünk” nem csap be minket. Tehát mindezen intézmények mögött – liberális demokrácia, szabad piac, párválasztás – meghúzódik a pszichológia által kereszttűzbe került racionális emberkép.

De vajon tényleg jól választunk, ha a szívünkre hallgatunk?7 A pszichológusok itt is a megérzéseinknek elsőre ellentmondó eredményekre jutnak: a választási lehetőségek növekedésével egyre nehezebben választunk, és egyre kevésbé vagyunk megelégedve döntéseinkkel.8 Egy kísérletben például azok, akik hazavihettek egy képet, és megváltoztathatták az erre vonatkozó döntésüket, kevésbé voltak elégedettek a választott képpel, mint azok, akiknek a döntése visszafordíthatatlan volt.9 A megváltoztathatatlan döntésekhez valójában könnyebben hozzászokik érzelmileg az ember. Ehhez képest ma olyan kulturális és technikai környezetben élünk, ahol napi több mint 200 döntést kell hoznunk, majd racionálisan megindokolnunk. Ez pedig a megbánás és a szorongás melegágya, ráadásul erodálja a jelenlét szociális alapjait. Roland Paulsen szerint részben erre vezethető vissza a szorongásos zavarok nagyívű felfutása, amitől, minden ehhez hasonló diagnózist összevonva, az európaiak harmada szenved élete során.10

Egyesek szerint ez a logika a párkapcsolatokra is igaz. Amikor a Rubin-féle 100 fokú szerelemskálán szerelmi házasságokat és előre elrendezett házasságokat hasonlítottak össze, a szerelmi kapcsolatok kezdetben nagyon magasan, 71 pontról indultak, de az idő múlásával jelentősen csökkentek, 10 év után pedig 40-re estek. A szervezett házasságok kezdő átlaga sokkal alacsonyabb volt, vagyis 58, de az érték folyamatosan nőtt, és 10 év után 68 pontra emelkedett.11 A tendencia oka az lehet, hogy a szerelmi házasságok magas elvárásokkal és illúziókkal indulnak, amiből sokszor csak lefelé vezet az út, a szervezett házasságokban viszont a felek közötti intimitás egyre nő, ahogy a pár megismeri egymást. A választásnak komoly érzelmi ára van, és ezt meg kell fizetnünk a modern kapcsolatokban is.

Ennek jogi vetülete lehet például a válások nagy aránya. Hozzá kell tenni, mivel nyugaton a késő modern párkapcsolatok kizárólag a partnerek közötti érzelmi kötődésre épülnek, alapvetően sérülékeny konstrukciók. Amint nem tesz boldoggá a másik, nem elégíti ki a vágyaimat, felbonthatom a kapcsolatot, hisz nem tölti be egyetlen funkcióját (autotelikus párkapcsolat elmélete).12 Ezért a nyugaton terjedő házassági szerződések paradox módon már a házasságkötés pillanatában számolnak a házasság felbomlásával, ami tovább rombolja az intézménybe vetett bizalmat. A házasság felfogható egy önkontroll-stratégiának is: a jelenbeli énem megnöveli a kilépés költségeit, hogy a későbbi énem ne hozhasson hirtelen érzelmi döntést. A házassági szerződés viszont megkönnyíti a vagyon rendezését válás esetén, csökkenti a kilépés kockázatát, így tovább erodálja az intézmény hatékonyságát.13

A pszichológia a választások paradox természetének feltárásával a társadalom és a magánélet szervezésének alapkérdéseit feszegeti. Miközben egyre több időt töltünk azzal, hogy döntéseket hozzunk, egyre kevesebb időnk van a barátainkra. Pedig a tapasztalati boldogság legerősebb meghatározója, hogy mennyi időt töltünk olyan emberek társaságában, akiket szeretünk.14 A társadalmi kapcsolatok és intézmények, a házasság, a család, a helyi közösségek valójában mind elvesznek az autonómiánkból és a szabadságunkból, pszichológiai jóllétünk szempontjából mégis nagyon fontosak. Pszichológiai kutatások alapján érvelhetünk úgy is, hogy a szigorú társadalmi szabályok végeredményben a kontroll egy erősebb személyes érzéséhez vezetnek.15 Az indogermán fri szógyök, amiből a szabad (frei – free), a barát (Freund) és a béke (Frieden) szavak is származnak, eredetileg a szeretetet, illetve a barátokhoz tartozást jelentette.16 Ezzel a szó etimológiai eredete is nagyon szépen rámutat, hogy az emberek számára az igazi szabadság nem feltétlenül a kötetlenségből, hanem a kötelékekből ered.

Ha gyakran nem választunk jól, van más, aki jól tud választani helyettünk, létezik tehát objektíve jó választás? A pszichológiai viselkedésirányítás hívei úgy vélik, hogy vannak objektíve jó választások, amelyek felé tudjuk és kell is az embereket lökdösni, pontosabban bizonyos empirikusan is tesztelt nudge-technikákkal „ösztökélni”. Például a saláta egy gyereknek objektíve jobb választás, mint a hamburger, az iskoláknak pedig előírhatjuk, hogy a saláta legyen szemmagasságba, ne a hamburger. Csak a menük átrajzolásával és az ételek átrendezésével Thalerék szerint közel 25%-ban lehet manipulálni azt, hogy milyen ételeket fognak a diákok fogyasztani. De vajon etikus-e beleszólni iskolás gyerekek ételválasztási döntésibe annak ellenére is, hogy azok észre sem veszik a manipuláció hatását?17 A kérdést Jogellenes-e a marketing? – A modern viselkedésirányítás jogi, etikai és társadalmi dilemmái című fejezetben hosszasan tárgyalom.

A körülöttünk zajló permanens tudományos forradalom legújabb fejleményei természetesen nemcsak veszélyeket, hanem lehetőségeket is magukban hordoznak. Bár a fogságban tartott állatok sokkal jobb életszínvonalon, szinte luxusban élnek vadon élő társaikhoz képest, a kontroll és a választás hiányából fakadóan endokrinrendszerük folyamatosan stresszhormonokkal bombázza őket.18 Emiatt nagyobb a kölyökhalandóság, kisebb a születésszám, és az állatkerti állatok vadon élő társaiknál sokkal rövidebb ideig élnek. Úgy tűnik a kutatások alapján, ez az emberekre is igaz, akik például munkavégzés közben kevesebb kontrollt élnek meg, magasabb a vérnyomásuk, és nagyobb valószínűséggel lesznek betegek. Ugyanígy stresszor, ha a szavunkba vágnak, lekéssük a buszt, dugóba kerülünk, vagy más módon veszítjük el a kontrollt.19 Az embernek tehát biológiailag determinált pszichológiai és fiziológiai szükséglete a választás és a kontroll.20 Ebből az egyetemes szükségletből következik, hogy az embereknek jogaik vannak.21 Ez végül legitimálja és univerzálissá teszi az alapvető emberi jogokat is, hiszen innentől nemcsak egy nyugati ideológiai találmány, hanem egy bizonyított biológiai-pszichológiai tény jogi leképződését jelentik.

1	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 60–70.
2	Iyengar, S. (2010): A választás művészete. HVG Kiadó.
3	Illouz, E. (2019): The end of love: A sociology of negative relations. Oxford University Press.
4	Bauman, Z. (2013): Liquid modernity. John Wiley & Sons.
5	Savickas, M. L. (2011): The self in vocational psychology: Object, subject, and project.
6	Ez Bauman szerint nem valódi szabadság, hanem az individualizált fogyasztó álszabadsága. Valójában triviális dolgokban dönthetünk, amik semmit sem számítanak: colát vagy pepsit igyak?
7	Lásd: a választási lehetőségek nagy száma csökkentheti a boldogságunkat – Schwartz, B. (2004, January). The paradox of choice: Why more is less. New York: Ecco; Gilbert, D. T. – Ebert, J. E. (2002): Decisions and revisions: The affective forecasting of changeable outcomes. Journal of personality and social psychology, 82(4), 503. – Egzisztenciális szorongást okoz: Fromm, E. (2002): Menekülés a szabadság elől. Napvilág; Yalom, I. D. (2017): Egzisztenciális pszichoterápia. Park. Vagy csak egyszerűen nem feltétlenül szükségesek, mert a szigorú társadalmi szabályok végeredményben a kontroll egy erősebb személyes érzéséhez vezetnek. Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG
8	Schwartz, B. (2004): The paradox of choice: Why more is less. New York.
9	Gilbert, D. T. – Ebert, J. E. (2002): Decisions and revisions: the affective forecasting of changeable outcomes. Journal of personality and social psychology. 82(4), 503.
10	Paulsen, R. (2022): Mi van, ha…? A szorongás kora. Budapest: Typotex.
11	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 54.
12	Fáber, Á. (2019): Az autotelikus párkapcsolat és a gyerekvállalás mint „metaprojekt”. Replika. (110), 95–133.
13	Fáber, Á. (2019): Az autotelikus párkapcsolat és a gyerekvállalás mint „metaprojekt”. Replika. (110), 95–133.
14	Kahneman, D. – Deaton, A. (2010): High income improves evaluation of life but not emotional well-being. Proceedings of the national academy of sciences, 107(38), 16489–16493.
15	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 54.
16	Han, B. C. (2017): The scent of time: A philosophical essay on the art of lingering. John Wiley & Sons. 52.
17	Thaler, R. H. – Sunstein, C. R. (2009): Nudge: Improving decisions about health, wealth, and happiness. Penguin.
18	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 30–34.
19	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 34–40.
20	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 102.
21	Iyengar, S. – Ágota, B. (2010): A választás művészete. HVG. 102.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero