Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Nincsen semmi igazságosabban elosztva, mint a józan ész

A racionális emberkép már Platón óta velünk van, de ahogy az előző fejezetből kiderült, azt a nyugati filozófiai hagyomány újra és újra megerősítette. Lényege, hogy a gondolkodás tudatos, cselekvéseinket pedig gondolataink logikus láncolata irányítja. Bár az érzelmek el tudják téríteni az értelmet, végeredményben képesek vagyunk reflexív módon uralmunk alá hajtani elménket. Győri Miklós, Csépe Valéria és Ragó Anett kognitív pszichológusok a következő négy alapvetés szerint rendszerezik a klasszikus filozófiában alapvetően osztott emberképet a tudatosság és a gondolkodás kapcsán:

„1. A lelki tartalmak alapvetően tudatosak vagy a tudatba hozhatóak; a tudatosság a lelki lényege.

2. Ennek megfelelően az észlelés eredménye teljes egészében a tudatosságban valósul meg, jön létre.

3. Összetett viselkedéseinket a tudatosság, közvetlenül a tudatos szándék irányítja.

4. A tudatosság – a fentieknek megfelelően – egy sajátos időrendbe illeszkedik: az észlelési tudatosság következetesen követi az észlelt inger megjelenését, s a szándék mindig következetesen megelőzi a cselekvést, amelyet létrehoz.” 1

Mint látni fogjuk, a fenti feltételezések nagyrészt nem állják ki a modern tudományos pszichológia próbáját. Mégis, a legtöbb ember, részben ebből a hagyományból is kifolyólag, a racionális, reflektáló énjével azonosítja önmagát,2 ebbe a képbe pedig nehezen illik bele a folyamatos irracionális döntéshozatal, amivel a modern pszichológia szembesít minket. Tulajdonképpen ez maga is felfogható egyfajta gondolkodási torzításnak, érzelmi heurisztikának: a megfontolás helyett közvetlenül az irányít minket, hogy mi tetszik és mi nem.3 Bár kontextusából kiragadott, de mindenképpen megfog valamit az emberi gondolkodásról az, amit már Descartes is tapasztalt:

„Nincsen semmi, ami igazságosabban van elosztva az emberek között, mint a józan ész; mert mindenki azt hiszi, jutott neki belőle; többet, mint amennyi van, még azok sem igen szoktak maguknak kívánni, kiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni.”4

Descartes állítását önmagában is sok kísérlet igazolta és ki is terjesztette: az emberek legnagyobb része számtalan dimenzióban statisztikailag abszurd módon átlagon felülinek értékeli magát, ráadásul a legrosszabbul teljesítők a legnagyvonalúbbak saját képességeik megbecsülése során.5 Általában azt gondoljuk, hogy nekünk is jutott egy megfelelő adag józan ész, aminek segítségével többé-kevésbé irányítjuk életünket. Azt hisszük, egyik tudatos gondolat rendezetten vezet el a másikhoz, pedig valójában a legtöbb gondolatunk és benyomásunk úgy válik tapasztalattá, hogy halvány fogalmunk sincs, mikor és hogyan épült be életünkbe.6 A fejezet során megpróbálom bemutatni, miféle modellek próbálják letaszítani az elmúlt évszázadokban regnáló racionális antropológiákat a trónról.

1	Csépe, V. – Győri, M. – Ragó, A. (2008): Általános pszichológia 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Osiris Kiadó, Budapest. 156.
2	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 28–29.
3	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 20.
4	Descartes, R.: Értekezés a módszerről. Értekezés az értelem helyes használatának s a tudományos igazságok kutatásának módszeréről. (Ford. Zempléni Jolán.) http://mek.oszk.hu/01300/01321/01321.htm (Letöltve: 2019. 10. 20.)
5	Dunning–Kruger-hatás vagy vagabond effekt néven címkézi a legtöbb kutatás: Kruger, J. – Dunning, D. (1999): Unskilled and unaware of it: how difficulties in recognizing one's own incompetence lead to inflated self-assessments. Journal of personality and social psychology. 77(6), 1121.; összefoglaló munka: Dunning, D. (2011): The Dunning–Kruger effect: On being ignorant of one's own ignorance. In Advances in experimental social psychology (Vol. 44, 247–296). Academic Press.
6	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero