Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Bevezetés

„Nem látom okát, hogy miért is ne eredményezne évszázadunk során a rendszerezett tudás felhasználása az emberi természet irányítására olyan sikereket, melyek összemérhetőek a fizikai tudományok alkalmazásával az anyagi világra.”1

Cattell, J. M.

A pszichológia korunk egyik legsikeresebb tudománya. Azonban nemcsak tudományos kutatása lett széles körű az elmúlt száz évben, hanem a közbeszédet és a közgondolkodást is gyarmatosította. A könyvesboltokat ellepték a pszichológiai tárgyú tudományos ismeretterjesztő könyvek. A pszichológia nyelvezete egyre inkább természetessé válik, traumákról, elfojtott vágyakról, függőségekről beszélünk a mindennapokban, és a pszichológia szemüvegén keresztül tekintünk önmagunkra. Mivel a pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, az erre épülő, a felvilágosodás kora óta velünk élő társadalmi intézményeket – így a modern jogrendszert vagy a demokráciát – is alapjaiban változtatja meg. Más intézményeket, például a fogyasztói társadalmat pedig éppen a pszichológia által létrehozott viselkedésirányító hatalom hozott létre. Ez a könyv e mélyreható átalakulás sokszor rejtve maradó történetét mutatja be.

Platón szerint az univerzum teremtése során a fej lett a halhatatlan ész, azaz a „logosz” székhelye. Mivel elég sérülékenyek lennének magukban ezek a mindenfelé guruló, értelemmel töltött gömbök, az istenek hozzákapcsolták a testet. Így a kozmosz tökéletességét tükröző kerek fej cselekedni is tud a világban. A testtel azonban jöttek a macerák: a vágyak, az érzelmek és a tiszta észt mérgező egyéb ösztöneink. Platón szerint mindez egyben próbatétel is, a léleknek meg kell tanulnia uralni a test alantasabb vágyait, hogy meg tudja közelíteni az isteni értelmet. Azokra, akik életük során nem képesek uralni vágyaikat, és a filozófiai fejlődés útjára lépni, komoly büntetés vár. A következő életükben nőként születnek újjá.

Platón óta a nyugati filozófia kiindulópontja, hogy az emberek alapvetően tudatosan és racionálisan gondolkodó lények. Bár az érzelmek alááshatják a logikus döntéshozatalt, mégis képesek vagyunk ezeket a „problémás” tényezőket kiszűrni. A modern pszichológia azonban ezt illúziónak tartja. Az öncsalás abból fakad, ahogy a könyvből kiderül, hogy létezik a fejünkben egy hang, amely életünk történéseit többé-kevésbé következetesen értelmezi. Kialakul bennünk ezért az az elképzelés, hogy van egy elbeszélő, aki nemcsak kommentálja életünk eseményeit, hanem irányítja is a lélek birodalmát. A pszichének azonban nincs egy hatalmi központja, és a szervezőelve nem a racionalitás. A pszichológia tehát feltárja önmagunk értelmezésének ösztönös hibáit, és elbizonytalanít minket. A metakognícióról szóló fejezetben bemutatom részletesen is, hogy mi okozza a metakognitív szakadékot, tehát a saját megismerési folyamatainkról alkotott nézetek pontatlanságát.

A racionalizmus túlbecsülése a hagyományos jogi gondolkodásra is jellemző. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy az emberek például költségek és hasznok mérlegelése alapján követik vagy szegik meg a szabályokat. Ezen alapul az a feltételezés is, hogy ha egyazon esetet különböző bírák oldanak meg, ha eltérően is, de ugyanarra a jogi döntésre jutnak, tehát a bírói szubjektivitás nem ügydöntő. A jog mögötti emberképet azonban a modern viselkedéstudományok, főleg a kognitív pszichológia 1970-es években lezajlott forradalma teljes mértékben újrarajzolja. Az ember, ahogyan számtalan empirikus kutatás bebizonyítja, nem racionális, inkább racionalizáló lény. A legtöbb döntésünket nem tudatos és logikus döntéshozatali folyamatokon keresztül hozzuk meg, azok inkább irracionális, gyors, tudattalan utakon keresztül születnek. Mindezen döntéshozatali utak sokszor torzítottak, így e torzítások eltéríthetik a jogi döntéshozatalt is. Az első három fejezetben átfogóan vizsgálom az új, kiszámíthatóan irracionális emberképet, miközben bemutatom a viselkedésalapú joggazdaságtan izgalmas tudományterületét is.

Az általános bevezetés után áttekintem az egyes kognitív torzításokról szóló, jogi és pszichológiai kutatásokat. Ezeket a kognitív torzításokat jól dokumentálták átlagemberek és sok más, egyébként jól képzett szakma képviselői, így orvosok, pénzügyi szakemberek vagy épp tanárok professzionális döntéshozatalában is. A kérdés, hogy a jogászok vajon mennyire vannak mindezen torzításoknak kitéve. Abból indulok ki, hogy nincs a jogászi hivatásban olyan tényező, amely védetté tenné a jogászokat ugyanazoktól a torzításoktól, amelyektől minden gondolkodó ember „szenved”. Ma már számos olyan kísérlet áll rendelkezésünkre, amelyeket releváns, igazságszolgáltatási mintán hajtottak végre, és ezt a feltételezést bizonyítja. Így jól kimutatható, hogy véletlenszerű számok, a tanúk-vádlottak kinézete, az időjárás, a bizonyítékok sorrendje vagy éppen az információ keretezése meghatározza például a bírók döntéseit. Könyvemben feltárom, miért kapnak enyhébb büntetést a babaarcú bűnelkövetők, miért lesznek váratlan sportesemények után szigorúbbak az ítéletek, és vajon miért ítélkeznek heurisztikusan az éhes bírók. Bemutatom, hogy evolúciósan büntetésre szelektált agyunk miért eredményezhet bírói populizmust, hogy hogyan lehetünk tudattalanul előítéletesek, és hogy miért olyan nehéz a kizárt bizonyítékokat figyelmen kívül hagyni. Ahogy látni fogjuk, a kognitív torzítások és egyéb pszichológiai hatások áthatják a jogi döntéshozatalt, ami akarva-akaratlanul is bizonyos fokú önkényességet eredményez az igazságszolgáltatásban.

Ha ennyire irracionális az igazságszolgáltatás, eddig miért nem tűnt fel senkinek? A jogrendszer anomáliáit részben azért is nehéz felismerni, mert az emberekből fakadnak, akik erős pszichológiai immunrendszerrel rendelkező lények. Számos kognitív torzítás megvéd minket attól, hogy belássuk tévedéseinket, a túlzott magabiztosság pedig az egyik legjobban dokumentált gondolkodási hibáink egyike. Elménk irracionális természetéről ezért nincs intuitív megérzésünk, arra csak akkor derül fény, amikor kutatók – külső szemmel és tudományos módszertannal – feltárják azokat. Ez a tudatlanság a hétköznapokban nem jelent problémát, a jog alkotói és végrehajtói számára azonban súlyos következményekkel járó tévedésekhez vezethetnek. A tévedések között említhető az ártatlan emberek bebörtönzésétől kezdve, a szűkös társadalmi erőforrások pazarlásáig számos problémás döntés.

Könyvemet a nemzetközi szakirodalom mellett saját empirikus kutatásaimra is alapozom. A hazai jogászok attitűdjeinek mélyreható elemzése során elsődlegesen a jog és pszichológia összefüggéseire, ellentmondásaira fókuszáltam. Arra kerestem a választ, vajon mennyire vannak tisztában a jogászok saját torzításaikkal és a pszichológia legújabb eredményeivel. A kutatásomat külön fejezetben részletezem, de a könyv egyéb releváns részeiben is utalok rá. Szintén külön fejezetben bemutatom az emlékezetre és észlelésre vonatkozó, jogilag is releváns kutatásokat. Ezen rész feltárja, hogyan lehet, hogy néha az orrunk előtt történő dolgokra sem emlékezünk, és hogyan vallhatnak be ártatlan emberek olyan bűncselekményeket, amelyeket el sem követtek.

A pszichológia azonban nem csak az igazságszolgáltatást írja át, más alapvető társadalmi intézményeket is megkérdőjelez. Így a spontán emberismeretről szóló résznél bemutatom, miért nem egyeztethető össze a pszichológia emberképe a liberális demokráciával, és miért nem feltétlenül okoznak a választások felelős kormányzatokat. A morális ösztönről szóló fejezetben azt vizsgálom, az állatvilágból örökölt morális intuícióink hogyan vezetnek például oltásellenességhez, miért mindig csak kezdeti benyomásaink igazolására érvelünk, és miért nem viselik jól az emberek az erős társadalmi egyenlőtlenségeket. A könyv során feltárom, milyen meghatározó, pozitív szerepet játszik a konformitás a közösségi életben, és hogy miért tekinthető mítosznak az emberi önzőség. A nyelvi keretezésről szóló részben pedig megvizsgálom, hogyan alakítható át a társadalmi viselkedés pusztán a szavak erejével.

A könyv talán legfontosabb fejezete a modern pszichológiai viselkedésirányítás etikai és jogi dimenzióit vizsgálja. Jól látszik, hogy a kormányok és a piacok egyre nagyobb mennyiségben alkalmaznak pszichológiai viselkedésmódosító technikákat, egyesek már a pszichológiai állam felemelkedését hirdetik. Ahogy az információs és kommunikációs technológiák egyre fejlettebbé válnak, a pszichológiai viselkedésszabályozás is egyre hatékonyabb formát ölt: Big Data által vezérelt, személyre szabható és valós időben nyomon követhető lesz. A jogalkotó itt kettős kihívás elé néz. Egyszerre kell kialakítania saját pszichológiailag vezérelt szabályozási technikáinak etikus módját, és kell megvédenie az embereket a tudattalan mentális befolyásolástól, ami a kognitív szabadsághoz való új generációs emberi jogot vetíti elő. A marketing által alkalmazott, egyének számára nem beazonosítható befolyásolások kivédésére a mentális integritás védelmének teljesen új rendszerét kell kialakítanunk, és ehhez hívom közös gondolkodásra az olvasót.

A Neuroegzisztencializmus és neurojog című utolsó fejezetben külön tárgyalom, vajon van-e helye a szabad akaratnak a modern tudományos világképben. Úgy látszik, minden elmélet szemben áll az akarat szabadságával, miközben zavarba ejtő módon minden élményünk mellette szól. Az idegtudományok eredményei beszivárognak a tárgyalóterembe is és megjelenik az úgynevezett organikus agyi védekezés. A vádlottak egyre többször tudják elfogadtatni a bírókkal azt, hogy nem felelősek tetteikért, mivel a cselekedeteik atipikus agyi felépítésükre vezethető vissza. A jogi felelősség szempontjából ez azonban egy csúszós lejtő, ugyanis érvelhetünk úgy, hogy mindenkit agya kényszerít cselekedeteire. A jogi dogmatika egyáltalán nem követi le a pszichológia robbanásszerű fejlődését, és bár a mérsékelt álláspont szerint a jogi felelősség az idegtudományok korában is fenntartható, a radikális álláspont szerint a morális felelősségnek nincsenek meg a tudományos alapjai. Az emberek, akárcsak az autók, elromolhatnak és balesetet okozhatnak, hibáztatni azonban nincs értelme egymást érte.

A könyv egyes részei összefüggnek egymással, egy egységes történetet alkotnak, de ha valakit csak egy tetszőleges téma érdekel, a fejezetek úgy készültek, hogy külön is értelmezhetőek legyenek.

A jog és pszichológia több mint 100 éves, eddig azonban nagyrészt pszichológusok határozták meg az irányát, akik gyakran igen korlátozott jogi ismeretekkel rendelkeznek, és csak saját diszciplínájuk logikáját és szocializációját ismerik.2 A két tudományterületen viszont egymástól igen eltérő normák uralkodnak. Így kutatásom során igyekeztem mélyebben és intézményesen is megismerni mindkét területet. Eredetileg jogász végzettséggel rendelkezem, diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán szereztem, ezután kezdtem el doktori tanulmányaimat az egyetem Jog és Társadalomelméleti Tanszékén. Doktorimat summa cum laude minősítéssel védtem meg 2025 januárjában. Emellett az ELTE-n pszichológia alapdiplomát is szereztem, illetve elvégeztem a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület módszerpsecifikus tanácsadó képzését. Úgy gondolom, sokat hozzátett a két diszciplína hatékony és hiteles összekapcsoláshoz, hogy mélyebben megismerhettem a pszichológiai gondolkodást, szocializációt és közösséget.

Még jogász hallgató koromban a jog és pszichológia témájában tartottam egy előadást, aminek a végén az értékelő jogász professzor mindössze annyit tudott hozzáfűzni: „Köszönjük az érzékenyítést!” Ez a mondat azóta is visszhangzik bennem. Talán félreértettem valamit? Addig – meggyőződésem szerint – a jog keletkezését, gyakorlatát és alakulását minden szinten meghatározó pszichológiai kérdéseket boncolgattam, de mint kiderült, jogászi szemmel pusztán érzékenységi tréningnek tűnt, amit tartottam, mégpedig annak érdekében, hogy valamivel empatikusabbak legyenek a jövő jogászai.

Pedig ahogyan a modern társadalom egyre bonyolultabbá válik, és egyre dinamikusabban változik, úgy a pszichológiai aspektusok is egyre fontosabbakká válnak a jogrendszer megértésében és fejlesztésében. Akár akarjuk, akár nem, a jog és a jogalkalmazás szükségszerűen és sokszor kimondatlanul az egyéni és társadalmi viselkedés különböző mentális modelljeivel dolgozik, olyanokkal, melyek az empirikus viselkedéstudományok fejlődésével nem tarthatók fenn többé, pusztán ideológiai alapon. Remélem, sikerül meggyőznöm a hazai jogász közösséget arról, hogy a pszichológia elengedhetetlen ahhoz, hogy a jog méltányos és igazságos, illetve társadalmilag hatékony eszköz legyen.

Ugyanígy a pszichológusoknak is látniuk kell, hogy a jog a társadalom formálásának egyik legátütőbb erejű eszköze. Ahhoz, hogy a pszichológia hatással legyen a társadalomra, elengedhetetlen, hogy a pszichológia hatást gyakoroljon a jogra.3 Emellett a pszichológia is tanulhat a jogi gondolkodás kifinomult rendszerszemléletéből, amely segíthet a pszichológiai jelenségek egyéni, társadalmi és intézményi szinteken történő összekapcsolásában.

A könyv nemcsak a szakmák képviselőinek, de a nagyközönségnek is szól. A jog társadalmunk legalapvetőbb intézménye, aminek megértése mindenkinek adhat valamit. A jog pszichológiai kihívásai pedig nem csak jogászoknak érdekesek. Mind emberek vagyunk, a psziché törvényei előtt pedig mindenki egyenlő. Ha mélyen magunkba nézünk, láthatjuk: érzések, gondolatok, érzetek cikázó halmaza vagyunk. Én-részeink gyakran kerülnek konfliktusba, néha nem értjük, miért teszünk bizonyos dolgokat, máskor pedig teljesen tévesen magyarázzuk saját viselkedésünket. A pszichológia – a mögötte meghúzódó önismereti mozgalom okán – lehet felszabadító tudományos vállalkozás is. „Az énünk választ, de a választás tesz minket énné” – mondja találóan Szondi Lipót. Ezzel arra utal, hogy az önreflexión és az önismereten keresztül az ember megszabadulhat bizonyos pszichés determinációitól, és kényszersora helyett valami újat választhat. A választó énünk részben társadalmilag meghatározott, de a választásaink is alakítják jövőbeli énünket, így ebbe a körkörös kapcsolatba belenyúlva sorsunk keretein belül szabadsághoz jutunk.

1	Cattell, J. M. (1904): The conceptions and methods of psychology. Popular Science Monthly. 66, 176–186.
2	Ogloff, J. R. (2000): Two steps forward and one step backward: The law and psychology movement(s) in the 20th century. Law and Human Behavior. 24(4), 457–483., 458.
3	Ogloff, J. R. (2000): Two steps forward and one step backward: The law and psychology movement (s) in the 20th century. Law and Human Behavior. 24(4), 457–483., 459.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero