Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az igazság az, amit a bíró reggelire evett: a kognitív torzítások az igazságszolgáltatásban

Az igazság az, amit a bíró reggelire evett.1 Frappáns mondás, de ki gondolta volna, hogy egyszer a pszichológusok tényleg letesztelik, igaz-e? A 19. század végéig a bírói döntéshozatal meghatározó modelljét a jogi pragmatizmus írta le. Ebben az erősen leegyszerűsített képletben a bíró megtalálja a külső valóság objektív tényeit, ezzel párhuzamosan megkeresi a rájuk vonatkozó megfelelő jogi normákat, tiszta jogi érvelést alkalmaz, majd a végén mechanikus és racionális módon eljut az ítélethez. A bíró egy tökéletes gépezet, amelybe felül beledobáljuk a tényeket és a jogszabályokat, alul pedig, amennyiben ugyanazt rakjuk bele, mindig ugyanaz az ítélet jön ki.
A jogi realizmus a merev pragmatizmussal már a 20. század elején szembeszállt, és különböző szociális, politikai és pszichológiai faktorokra hívta fel a figyelmet, amelyek eltérítik ezt a tiszta folyamatot, és szubjektívvé teszik az ítélkezést. Nem szeretnék szalmabábokkal harcolni, nem állítom, hogy a kortárs jogi gondolkodás a bírói ítélkezés eredeti, robotikus modelljére támaszkodna. Ma már általában elismerik, hogy a bírák is emberi lények, kétlem, hogy sokan lennének a tiszta pragmatisták. A jogász társadalom nagy része azonban nem méri fel jól, mennyire erős pszichológiai determináltságok szegélyezik az emberi döntéshozatalt. A bírói döntéshozatal mitikus következetessége és kiszámíthatósága többé-kevésbé máig fennmaradt. A Kúriának „Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdéseiről” címen kiadott összefoglaló véleménye például már nyitott, és elismeri a jog és pszichológiai megközelítés szükségességét (ha nem is nevezi nevén a területet):
 
„a bírói munkában is egyre szélesedik az igény a modern pszichológia ismereteinek és eszközeinek felhasználására. A bírói tényállás megállapítása és a belső bírói meggyőződés kialakulása a pszichológia fogalomrendszerében is leírható, annak módszereivel elemezhető és értelmezhető döntési folyamat. Az erre irányadó törvényszerűségek ismeretében a bírói munka tudatosabbá tehető, tévedési lehetőségei feltárhatók és mérsékelhetők, vagy kiküszöbölhetők. A személyi bizonyítékok pszichológiai aspektusból történő értékelésétől szintén a lelki folyamatok jobb megértése és a bizonyítási eszközök megbízhatóságának növekedése várható.”2
 
Mégis visszakanyarodik, és kiáll a bírói következetesség mellett:
 
„A tapasztalati tények igazolják, hogy ha ugyanazt az ügyet egymástól függetlenül három bíróra kiosztják, mindhárman más úton jutnak el a megoldáshoz, de a három döntés tartalma egymással megegyező lesz. Ezért nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy a bírói szubjektum ügydöntő módon befolyásolná az általa tárgyalt per kimenetelét.”3
 
De tényleg ezek a tapasztalati tények? Vajon mennyire lehetnek triviálisak azok a tényezők, amelyek befolyásolják a bírói ítélethozatalt? Shai Danziger és társai törvényszéki bírókat vizsgáltak Izraelben.4 A résztvevők feltételes szabadlábra helyezési kérelmeket vizsgáltak, az eseteket véletlenszerűen kapták, és átlag 6 percet töltöttek velük. A kísérletben a három étkezési szünettől számított időt és a kérelmek jóváhagyásának arányát vizsgálták. Minden étkezés után az arány a csúcspontjára ért (65%), majd a jóváhagyások aránya a következő órákban csökkent, és az étkezési szünet előtt közel a nullára esett vissza, ahogy azt a 3. ábra mutatja:
 
 
Hogy mi e sokatmondó jelenség oka? A sorozatos döntéshozatal nagyban megterheli az ember végrehajtó funkcióját, és elhasználja véges mentális erőforrásainkat, így kihat döntéseink későbbi minőségére.6 Ez egy jól kutatott jelenség a pszichológiában, melyet leginkább az énkimerülés címszó alatt találunk meg. Legikonikusabb kísérlete a híres csoki-matekpélda próba. Az ember, miután ellen kell állnia egy csokoládé jelentette kísértésnek – tehát kognitív erőfeszítést kell tennie önkontroll gyakorlása révén –, a következő kognitív erőfeszítést igénylő feladatot, egy matekpélda megoldását, hamarabb abbahagyja, mint az, akinek nem kellett előtte önfegyelmet gyakorolnia.7
Azóta számos kutatás született a témában, ami azt mutatja, hogy az önkontroll és a logikus gondolkodás egyaránt az erőfeszítés korlátozott készletéből merít. A kognitíve elfoglalt emberek nagyobb eséllyel hoznak önző döntéseket, használnak szexista kifejezéseket, alkotnak felszínes ítéleteket.8 A folyamatos választás termékek között növeli az intuitív döntéshozatalt9, és csökkenti a fájdalomküszöböt.10 Az énkimerülés ráadásul az akaratlagos erőfeszítés minden fajtájára igaz, a fizikaira, a kognitívra és az érzelmire is. Ha érzelmes film közben el kell fojtanunk reakcióinkat, utána a fizikai állóképességünk romlik (egy dinamométert kevesebb ideig tudunk szorítani), tehát az érzelmi erőfeszítés is csökkenti a fizikai fájdalomtűrést.11
Az opioidok a jelenleg ismert legerősebb fájdalomcsillapítók közé tartoznak, és bár orvosi használatuk néha szükséges, komoly kockázataik miatt nem mindegy, mikor írják azt fel a szakemberek. Opioid-túladagolásban csak 2016-ban több mint 42 000 ember halt meg az USA-ban.12 Azt gondolnánk, ezért egy megfontolt szakmai döntésről van szó, amit nagy körültekintés övez. Mégis, egy olyan egyszerű dolog, mint a kognitív kimerülés, nagyban befolyásolja azt. Közel 700 000 ezer orvosi vizit vizsgálatából az látszik, hogy a munkanap előrehaladtával 33%-kal nőtt annak valószínűsége, hogy egy orvos valamilyen ópiátot ír fel a betegnek. Az orvos a nap későbbi szakaszában hajlamosabb leegyszerűsített döntést hozni, így előfordulhat, hogy egy páciens más gyógyszert kap, csupán azért, mert későbbi időpontban kerül az orvos elé.13
Mivel a szekvenciális választások kimerítik az embert, idővel növelik hajlandóságunkat a heurisztikus döntéshozatalra, és egyre inkább hajlunk a megszokott helyzet, a status quo elfogadására. A német autóvásárlók például egy döntési sorozatban előrehaladva egyre inkább elfogadják a gyártó által felajánlott alapértelmezett feltételeket.14 Ugyanez történik a kutatásban vizsgált izraeli bírókkal is. A sorozatos döntéshozatal során kimerülnek, és egyre inkább az alapállapotot, vagyis a feltételes szabadlábra bocsátás elutasítását választották. Mivel az idegrendszer az egyik legnagyobb energiafelhasználású szerv, a kognitív erőfeszítéssel a vércukorszint csökken, amit a glükóz pótlása segít kompenzálni.15 Ezért látjuk azt, hogy a bírák teljesítménye étkezés után visszaáll a kezdeti 65%-os szintre.
A kutatás azt az elméletet támasztja alá, mely szerint a jog mégiscsak indeterminált, azaz a jogi döntéseket sokszor teljesen irreleváns faktorok irányítják, mint például egy ebédszünet vagy az attól való időbeni távolság.16 A kutatás nem az egyetlen példa, ami azt bizonyítja, hogy jogilag hasonló karakterű és megítélésű esetekben más-más ítélet születik, valamilyen jogi szinten értelmezhetetlen vagy egyenesen tiltott tényező alapján. Leszögezném azt is azonban, hogy a bírák következetlenségére és a bírói döntések könnyű befolyásolhatóságára felhozott példák nem támadó jellegűek. Nem a bírói rosszindulatról vagy képzetlenségről szólnak. Ha hibáznak is, az a hübrisz keríti őket a hatalmába, amely mindannyiunkat, egyszerűen csak bíznak a saját gondolkodásukban. A következő fejezetben bemutatok néhány további példát arra vonatkozóan, hogy a környezet triviális tényezői hogyan zavarják meg a tiszta ész működését, és hatnak bizonyítható módon a bírói döntéshozatalra.
1 Danziger, S. – Levav, J. – Avnaim-Pesso, L. (2011): Extraneous factors in judicial decisions. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108(17), 6889.
2 Összefoglaló vélemény – Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései, Dátum: 2018. január 29. Kollégium: Polgári Kollégium. 21.
3 Összefoglaló vélemény – Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései, Dátum: 2018. január 29. Kollégium: Polgári Kollégium. 19.
4 Danziger, S. – Levav, J. – Avnaim-Pesso, L. (2011): Extraneous factors in judicial decisions. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108(17), 6889–6892.
5 Danziger, S. – Levav, J. – Avnaim-Pesso, L. (2011): Extraneous factors in judicial decisions. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108(17), 6890
6 Danziger, S. – Levav, J. – Avnaim-Pesso, L. (2011): Extraneous factors in judicial decisions. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108(17), 6889.
7 Baumeister, R. F. – Bratslavsky, E. – Muraven, M. – Tice, D. M. (1998): Ego depletion: Is the active self a limited resource? Journal of personality and social psychology. 74(5), 1252.
8 Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 51.
9 Pocheptsova, A. – Amir, O. – Dhar, R. – Baumeister, R. F. (2009): Deciding without resources: Resource depletion and choice in context. J Mkt Res. 46:344–355.
10 Muraven, M. – Baumeister, R. F. (2000): Self-regulation and depletion of limited resources: Does self-control resemble a muscle? Psychol Bull. 126:247–259.
11 Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 52.
12 Hedegaard, H. – Miniño, A. M. – Spencer, M. R. – Warner, M. (2021): Drug overdose deaths in the United States. 1999–2020.
13 Neprash, H. T. – Barnett, M. L. (2019): Association of primary care clinic appointment time with opioid prescribing. JAMA network open. 2(8), e1910373-e1910373.
14 Levav, J. – Heitmann, H. – Herrmann, A. – Iyengar, S. S. (2010): Order in product customization decisions: Evidence from field experiments. J Polit Econ. 118:274–299.
15 Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 54.
16 Danziger, S. – Levav, J. – Avnaim-Pesso, L. (2011): Extraneous factors in judicial decisions. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108(17), 6892.
Jog, pszichológia, társadalom

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

JogtudományPszichológiaSzociológia

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave