Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

El tudjuk-e dönteni arc alapján, ki gyilkos és ki jótevő?

Szinte szociálpszichológiai közhely, hogy az emberek a fekete fizikai tulajdonságokat a bűnözéssel társítják (természetesen hibásan).1 Ebben a tekintetben tudjuk, hogy meg nem érdemelt hátrányokat szenvednek emberek a kinézetük alapján. Érdekes adalék, hogy a rassznál pontosabban előrejelzi a diszkrimináció mértéket az, hogy az illető mennyire hasonlít a rasszhoz kötődő sztereotipikus képre. Blair és társai kutatásukban az egyes bebörtönzött személyekről fényképeket készítettek, majd kiértékelték azokat arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben rendelkeznek az afrikai amerikaiakra jellemző tulajdonságokkal. A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy azok az afrikai amerikaiak, akiket a legtöbb afrocentrikus tulajdonsággal jellemeztek, szignifikánsan hosszabb büntetéseket kaptak.2 Ugyanúgy, az esküdteket nemcsak az a tény befolyásolja például, hogy az alperes fekete, hanem az is, hogy az alperes sztereotipikusan feketének tűnik-e. Azoknál a vádlottaknál, akik a sztereotipikus eloszlás felső felébe estek, a halálos ítélet esélye több mint kétszeresére növekedett.3 Arcvonásaink hatalma azonban nem korlátozódik a rasszalapú sztereotípiákra. Kinézet alapján vonunk le következtetéseket például mások megbízhatóságára nézve is. Ez pedig már nem annyira köztudott tény, aminek hatását is kevesebben ismerik.

A megbízhatóság nagyra értékelt társadalmi „jellemvonás”. Nem véletlenül, a megbízható emberek tartják magukat az ígéreteikhez, őszinték, és nem mondanak mást, mint amit tesznek. Azt hinnénk, hogy ha valaki megbízható, leginkább a viselkedésének megfigyeléséből vonjuk le a következtetést. Azonban úgy tűnik, a megbízhatóság érzékelésében fontos szerepet töltenek be a puszta külsőségek.4 Az emberek automatikusan megbízhatósági ítéletet is hoznak egy arc megpillantása után.5 Ezek a benyomások hasonló jellegzetességek alapján jönnek létre, tehát az emberek ítéletei a megbízhatóságról kiszámíthatók.6 A megbízhatóság észleléséről azonban hiába van köztünk egyetértés, a kutatások alapján ez messze nem jár együtt az illető tényleges megbízhatóságával. Ahogy pedig az afroamerikai arcvonások nem tesznek bűnözővé, úgy a megbízható arcvonások sem tesznek megbízhatóvá.

Ennek bizonyítására pszichológusok két igencsak eltérő kategóriába tartozó emberek arcképét villantották fel a résztvevőknek: Nobel-békedíjasok, illetve egyéb nemzetközi humanitárius szervezetek tagjainak arcképét és az FBI legkeresettebb bűnözőinek arcképét.7 Az olvasó mit gondol, el tudná dönteni arc alapján, ki gyilkos, és ki jótevő? A kutatás azt mutatja, hogy bár intuícióink aprónyit segítenek, a véletlennél alig valamivel jobban tudjuk megbecsülni ezen arcok megbízhatóságát és csoporttagságát. A Föld legbecsületre méltóbb jótevői és legkönyörtelenebb bűnözői között benyomásaink tekintetében nem sok különbség van. Ugyanígy nem tudják az emberek megkülönböztetni, hogy éppen katonai hősöket vagy katonai bűnözőket látnak.8 A mondást tehát, miszerint „az arc a lélek tükre”, itt sem igazolják vissza a kísérletek.

1	Eberhardt, J. L. – Goff, P. A. – Purdie, V. J. – Davies, P. G. (2004): SeeingBlack: Race, crime, and visual processing. Journal of Personalityand Social Psychology. 87, 876–893.
2	Blair, I. V. – Judd, C. M. – Chapleau, K. M. (2004): The influence of Afrocentric facial features in criminal sentencing. Psychological Science. 15, 674–679.
3	Eberhardt, J. L. – Davies, P. G. – Purdie-Vaughns, V. J. – Johnson, S. L. (2006): Looking deathworthy: perceived stereotypicality of black defendants predicts capital-sentencing outcomes. Psychological Science. 17. 383–386., 385.
4	Todorov, A. – Pakrashi, M. – Oosterhof, N. N. (2009): Evaluating faces on trustworthiness after minimal time exposure. Social cognition. 27(6), 813–833.
5	Klapper, A. – Dotsch, R. – van Rooij, I. – Wigboldus, D. H. (2016): Do we spontaneously form stable trustworthiness impressions from facial appearance? Journal of Personality and Social Psychology, 111(5), 655.
6	Rule, N. O. – Krendl, A. C. – Ivcevic, Z. – Ambady, N. (2013): Accuracy and consensus in judgments of trustworthiness from faces: Behavioral and neural correlates. Journal of Personality and Social Psychology, 104(3), 409.
7	Porter, S. – England, L. – Juodis, M. – Ten Brinke, L. – Wilson, K. (2008): Is the face a window to the soul? Investigation of the accuracy of intuitive judgments of the trustworthiness of human faces. Canadian Journal of Behavioural Science/Revue canadienne des sciences du comportement. 40(3), 171–172.
8	Rule, N. O. – Krendl, A. C. – Ivcevic, Z. – Ambady, N. (2013): Accuracy and consensus in judgments of trustworthiness from faces: behavioral and neural correlates. Journal of personality and social psychology. 104(3), 409.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero