Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások


Veszélyes döntések elmélete

A fent vázolt kutatásokról tehát a következőket állíthatjuk:
  1. Az arcok által kiváltott automatikus benyomások az emberi megismerés intuitív működésének részei. Az arcvonások észlelésénél, minden más információ hiányában, gyors benyomásaink jönnek létre az illető jellemvonásaira vonatkozóan.
  2. Ezek a benyomások irracionálisak, mégis makacs módon megmaradnak.
  3. Ezek a benyomások a megbízhatóság tekintetében bizonyíthatóan kihatnak arra, hogy végül milyen szigorú büntetést szabnak ki az elkövetőkre.
 
De milyen pszichológiai folyamatok közvetítik a benyomásoknak ezt a hatását az eljárásokban, tehát a harmadik pontot? Leegyszerűsítve, amikor arcokat látunk, az arcok által keltett benyomásokból túláltalánosítunk. Ezt nevezték el jogpszichológusok tárgyalótermi kontextusban „veszélyes döntések elméletének” (dangerous decisions theory, DDT).1 A DDT szerint a vádlott (vagy akár tanú, alperes, felperes) arcvonásainak és érzelemkifejezésének nagy szerepe van a hitelesség megítélésében. Vegyünk például egy tanút, akinek remeg a hangja és tördeli a kezét. Mindez kétféle módon is értelmezhető. Egy kinézet alapján megbízhatónak érzékelt tanúról a bíró azt gondolhatja: tekintélytisztelő, tisztességes ember, aki természetes, hogy ideges, amikor egy eljárásba keveredik. Azonban, ha már az a benyomása, hogy a tanú megbízhatatlan, azt fogja automatikusan gondolni, hogy az illető azért ideges, mert vaj van a füle mögött. Az idegességre vonatkozó jel kétféleképpen is értelmezhető, az elmélet szerint pedig az eljárási szereplők kezdeti irracionális benyomásaik alapján hajlanak egyikre vagy másikra. Ezért a kezdeti benyomás „veszélyes” döntések láncreakcióját indítja el.
Az ilyen benyomások a jogi kontextusban azért különösen kritikusak, mert tudattalanul hatnak a döntéshozókra. Ez a kezdeti elköteleződés a vádlott (tanú, alperes, felperes) hitelességével kapcsolatban mégis visszafordíthatatlan csőlátást eredményez. A DDT aláhúzza, hogy az intuíciókat – amelyeket kezdetben automatikus érzelmi reakciók indítanak el – a döntéshozók később észszerűsíteni próbálják. Ez gyakran az értékelők szubjektív sémái alapján történik, amelyek viszont nem biztosítanak objektív alapot a döntésekhez. Az ítélet így végül hólabdaszerűen egyre „irracionálisabbá” válik, ahogy a kezdeti benyomások alátámasztására újabb és újabb szubjektív érveket hozunk fel (azért ideges, mert hazudik; a története túl koherens, ezért előre egyeztetett; a történet túl zavaros, ezért nem lehet igaz). Ezt a folyamatot nagyon érthetően mutatja be a lenti ábra:
 
4. ábra. DDT-keretrendszer: hogyan születnek a tárgyalóteremben hibás döntések a tanúk hitelességét illetően
1 Porter, S. – Ten Brinke, L. (2009): Dangerous decisions: A theoretical framework for understanding how judges assess credibility in the courtroom. Legal and Criminological Psychology. 14(1), 119–134.

Jog, pszichológia, társadalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave